Vincze Zoltán, a magyar kommandós, olyan hírnevének köszönheti a "Rettenetes" becenevét, amelyet bátor tettei és rendkívüli képességei alapoznak meg. Az ő története tele van izgalmakkal és kihívásokkal, amelyek során mindig a legnehezebb helyzetekben is m

Egyik napról a másikra kirúgták munkahelyéről a TISZA Párt EP-képviselőjének nyugdíj előtt álló anyósát

A Rettenetes, Vincze Zoltán nyugalmazott alezredes emellett szerénységéről is híres volt, nem adott interjút soha. Most, a Vasárnapi Blikk kedvéért ezt először és utoljára megtette.

Az újszászi fiatal már az érettségi küszöbén állva elhatározta, hogy rendőrként fog dolgozni. Egyik barátja tanácsára nem a hagyományos rendőri pályát választotta, hanem inkább az akkori határőr tiszteket képző zöld egyetemre jelentkezett, jól tudva, hogy belőle sosem válik katonatiszt.

A sorozat előző epizódjai:

Pintér András határozott utasítást adott: "Én vagyok az, aki elfogta a híres Viszkis rablót, Ambrus Attilát."

Szórádi István törzszászlós neve fogalommá vált a rendőrségi körökben.

Amerikai elnök testőreinél vizsgázott a magyar kommandós

Küzdősportok, fegyverek és relikviák – a kommandós élet titkai A kommandósok világa nem csupán a fizikai erő és a harci készségek összessége, hanem egy olyan életforma, amely tele van izgalmakkal, kihívásokkal és emlékekkel. A küzdősportok nemcsak a testet edzik, hanem a szellemet is, hiszen a koncentráció és a kitartás elengedhetetlen a sikerhez. A fegyverek, amelyekkel dolgoznak, nem csupán eszközök, hanem a precizitás és a felelősség szimbólumai is. Minden egyes lövés mögött ott rejlik a kommandós elkötelezettsége, hogy megvédje a társait és elérje a kitűzött célt. A relikviák, amelyek az évek során összegyűltek, mesélnek a múltbeli tapasztalatokról: a győzelmekről, a barátságokról és a nehéz pillanatokról. Ezek az emlékek nemcsak a kommandósok, hanem a közösségük identitását is formálják. Ez a három elem – küzdősport, fegyverek és relikviák – együttesen alkotja a kommandós élet gazdag és sokszínű szövetét, amely tele van értékekkel, tanulságokkal és bátorsággal.

A rejtőzködő kommandósok meglepetten tapasztalták, hogy egy kiránduló épp a közelükben, szinte észrevétlenül, de annál inkább zavaró módon, a legkevésbé várt pillanatban közelít feléjük.

A Belügyminisztérium egy tanszéket "bérelt" a seregtől, ahol a határőrök képzése zajlott. Vincze alezredes így mesélte el emlékeit: - Volt egy megállapodás, amely szerint a végzős hallgatók közül három friss tisztet átvesz a Készenléti Rendőrség akkori elődje. Én már akkor közel egy évtizede dzsúdóztam, részt vettem a belügyi bajnokságokon is, ahol rendre legyőztem a rendőröket, így a nevem ismertté vált. 1987-ben éppen abban a három szerencsés között voltam. Az "ezrednél" éppen akkor indult el a profi kommandó akciószakaszainak fejlesztése, így valóban jó helyre kerültem.

A parancsnok úgy véli, hogy az első speciális magyar rendőri egység külföldi tapasztalatokra támaszkodott, amikor a technikai és taktikai elemeket elsajátította. Az amerikai, orosz és német kiképzéseken való aktív részvétel során rengeteg jegyzetet készítettek és gyakorlatokat végeztek, melyeket aztán ügyesen alkalmaztak a hazai környezetben. Az eredmény pedig felülmúlta a várakozásokat: nem ritkán előfordult, hogy a külföldi oktatók a magyar egységek által kidolgozott módszereket építették be saját kiképzési programjaikba.

- Egyedül a MOSZAD fogási technikáit nem tudtuk alkalmazni - folytatta a Rettenetes. - Az, amit ők művelnek, teljesen más megközelítés. Ha ott valakit terroristanak neveznek, gyakorlatilag az összes töltényt kilövik, a célszemélyt megkímélve. Emlékszem, egy bemutatón mondtam nekik, hogy bár megértem a helyzetüket, de ha egy magyar kommandós így járna el, mindkettőnket, engem mint parancsnokot is, börtönbe zárnának, és a műanyag lakat is szépen ránk rohadna. Az én elvem az volt, hogy csak egy precíz, célzott lövés szükséges; a többi már megtorlás, ami egy rendőri egységnél elfogadhatatlan. Mi nem gyilkolunk, hanem elfogunk. A bűnöző is ember, akit édesanya hozott a világra; megbilincselem, és a büntetéséről majd a bíróság dönt.

Vincze Zoltán becenevének eredete Berkesi Ferenc parancsnokhoz köthető, aki egy különösen sikeres akció után adta neki ezt a jelzőt. "Amit te csinálsz, fiam, az jó értelemben rettenetes" – hangzott el a mondat, amely végleg ráragadt Zoltánra. Innentől kezdve mindenki csak "a Rettenetes"-ként ismerte, és még a felső vezetésben is gyakran elfelejtették a valódi nevét. Csak akkor derült ki, hogy kiről van szó, amikor a népszerű becenevével utaltak rá: "Ja, a Rettenetes".

Ő volt az, aki leleplezte a rettegett sorozatgyilkost, Bene Lászlót, akit sikerült a bilincs mögé juttatnia, miközben TV riporternek álcázta magát. Ő az, aki Baján a gimnáziumban elkapta azt a fiatal diákot, aki társait túszul ejtette. De még nyugállományúként is aktív maradt: sikeresen kézre kerített egy bűnözőt, akit kettős gyilkossággal gyanúsítottak.

A mezőtúri holtágak mellett motoros túránk során veterán rendőrökkel élveztük a nyugalmat, amikor hirtelen lövések zaja törte meg a csendet. A folyó túlpartján egy férfi ugrott a vízbe, míg a nyomában loholó rendőrök már a figyelmeztető lövéseken is túl voltak. A szökevény, láthatóan nem tudta, hogy nem éppen a horgászok között keres menedéket. Épp el akarta hagyni a helyszínt, amikor utána futottam, egy gyors mozdulattal földre kényszerítettem, és alig tudott levegőt venni. Közben a rendőrök kiáltoztak, hogy vigyázzak, hiszen egy gyilkosra vadászunk. A fiatal generációból valók voltak, így nem ismerhettek. Csak annyit mondtam, hogy nem számít, ha gyilkos – már találkoztam hasonlókkal.

A Rettenetes a Rendőrség Különleges Szolgálata, majd a Terrorelhárító Szolgálat után a kék egyenruhát először a NAV Merkúr kommandó egységének parancsnoki zubbonyára cserélte, majd amikor ez már működött, aktívan tevékenykedett a börtönőrök elit csapatának, a BvOP kommandójának, a börtönnyelv szerint "Fekete kutyák"-nak nevezett speciális egység létrehozásában, kiképzésében is.

- -Ma is dolgozom egy biztonsági cégeknél, saját dzsúdó egyesületem van, meg illetve a Magyar Honvédség Önkéntes Műveleti Tartalékosa is vagyok, lám, mégsem úsztam meg a katonáskodást - mondja mosolyogva. - Nem tudtam volna ezt végig csinálni, ha nincs ott mögöttem a pedagógus feleségem és a két gyermekem. Mindig mellettem voltak, aki tudták, benne van a pakliban, hogy egyszer nem jövök haza. De tudták, nekem akkor az volt ez életem, elmehettek volna ha akarnak, de helyette igazi háttérbázisként ott voltak nekem, s nem is gondoltunk soha arra, mit, miket csinálok, mert abba belebolondultunk volna. Elmentem reggel, este jöttem, vagy éppen fordítva, tudván, életeket mentek, minden áron. Ez a kommandó.