Veszélyes is lehet: a visszatartott bélgáz nem tűnik el nyomtalanul, csupán átalakul egy másik formába.

Ha nem éppen egy kutya társaságában vagyunk, akire ráfoghatjuk a szervezetünkből távozó, gáz formájában megnyilvánuló kellemetlen szagokat, sokan inkább az emberi társaság elől húzódnak vissza, és a magányos pillanatokban engedik szabadjára ezeket a "szellőztetéseket". Azonban ezeket a pillanatokat nem lehet végtelenségig halogatni; akár napi másfél liternyi gáz is felszabadulhat belőlünk, amit biológiai szempontból érdemes jobban megérteni. Cikkünkben mélyebben belemerülünk a jelenség hátterébe és magyarázatot adunk ennek okaira.

Komoly, érett felnőtt ember nem viccel a szellentéssel, vagy csak nem vallja be. Mert tudja jól, a puki azért siklik ki halk sercenéssel, közepes sóhajtással vagy nagy dérrel-dúrral, mert így működik a szervezetünk, akkor van baj, ha bent marad.

Hogy mennyire súlyos problémáról van szó, azt talán az a nő tudná a legjobban elmondani, aki a sebészeten végzi a rehabilitációját, miután barátja előtt szégyellte megmutatni, hogy neki is van testisége. A társadalmi normák azonban rendre megkövetelik a mértékletességet, ami sok esetben komoly feszültségeket okoz. Ezt a jelenséget jól illusztrálja az az eset, amikor egy edzőteremben egy súlyemelőnő váratlanul "szellőzött", ami nemcsak meglepetést, hanem egyértelmű zűrzavart is okozott a közelben tartózkodó sportolók körében. De nem ez az egyetlen példa: gondoljunk csak arra az American Airlines járatra, amelynek a pilótái végül kénytelenek voltak visszafordulni, mert az egyik utas "szellőzése" olyan szinten zavarta meg a fedélzeten lévőket, hogy az már elviselhetetlenné vált.

Ideális esetben - legalábbis orvosi szempontból - a baktériumok által termelt bélgáz helye inkább a szabadban van, mint a testünkön belül, amire többek közt egy, a Nők Lapjában idézett sebész ad magyarázatot.

Karan Rajan, a közösségi média népszerű orvosa, figyelmeztet arra, hogy ha nem engedjük szabadjára a bélgázokat, az komoly következményekkel járhat. A bélgáz visszatartása feszültséget okozhat a végbél körüli szövetekben, ami súlyos emésztőrendszeri problémákhoz vezethet. Még aggasztóbb, hogy ha a gázok nem távoznak természetes módon, akkor a szervezet végül megpróbálja őket a szájunkon keresztül eltávolítani. Bár ilyenkor a jellegzetes hang nem hallatszik, a szagok és az egészségre gyakorolt káros hatások elkerülhetetlenek maradnak. Érdemes tehát figyelmet fordítanunk erre a természetes folyamatra, hogy elkerüljük a nemkívánatos következményeket.

A szellentés tulajdonképpen gáztermék, egy rakás kémiai anyag végeredménye, és amikor bent tartjuk, a gáz bizonyos százaléka a vastagbél falán, a bélfalakon keresztül távozik, majd a véráramba, végül pedig a tüdőbe kerül, ahol a salakanyagok kilégzésre kerülnek. Tehát szó szerint kilélegezzük a szellentést

- idézte Karan Rajant a Nők Lapja.

Egy korábbi írásunkban már foglalkoztunk ezzel a jelenséggel, ahol Clare Collins szakértő kifejtette, hogy "ha túl sokáig tartjuk magunkban, a bélgázok felgyülemlése elkerülhetetlenül egy váratlan és kontrollálhatatlan fing formájában távozik."

Tehát, ha lehetőségünk van rá, érdemes hagyni, hogy a testünk a saját természetes módján működjön. Ugyanakkor, ha észrevesszük, hogy a szellentési szokásainkban tartós változások történnek – például ha a szaguk vagy a gyakoriságuk lényegesen megváltozik –, mindenképpen fontos, hogy orvosi segítséget kérjünk. Ez ugyanis súlyosabb egészségügyi problémákra is utalhat.