Egy új jelenség bontakozik ki, és nemsokára fény derül arra, miért jelent kihívást a magyar gazdaság számára az idei év.

A második negyedévi - nem túl vérmes reményekkel várt - GDP-adat meghatározhatja, hogy az 1 százalékos növekedésért, vagy a tavalyi szint meghaladásáért küzd majd az ország. Jövőre ugyanakkor a 3 százalékot minden elemző aláírja.

A magyar gazdaság 2025-re egy olyan kihívásokkal teli környezetben igyekszik megőrizni növekedési ütemét, amely korábban elképzelhetetlenül erős külső és belső ellenállást mutat. A világgazdaság lassulása mellett a Donald Trump által elindított vámháború okozta bizonytalanságok, a német gazdaság gyenge teljesítménye és az alacsony hazai beruházások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlődés üteme mérséklődjön.

A hazai GDP alakulásával kapcsolatban az elemzők között széles körű egyetértés mutatkozik: 2025 valószínűleg a stagnálás éve lesz, és az igazi fellendülés csak 2026-ra várható - feltéve, hogy a nemzetközi környezet is kedvezően alakul. Németh Dávid, a K&H Bank szakértője rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az utóbbi két évben jelentősen elmaradt a régiós átlagtól. Az energiaválság óta tapasztalható eltávolodás különösen éles, és az ipari termelés terén a legszembetűnőbb - jelenleg Magyarország adatai számítanak a leggyengébbnek a környező országok között. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar gazdaság teljesítményének gyengeségét részben magyarázza, hogy legfontosabb exportpiacunk, Németország is tavaly ősszel gyengébben teljesített nálunk.

A gépi, immateriális és szellemi beruházások aránya továbbra is meglehetősen alacsony, ami jelentős akadályt jelent a termelékenység növekedésében. Magyarország a nyugat-európai országokhoz képest elmaradásban van az innovatív beruházások terén, pedig ezek a befektetések hosszan tartó versenyképességi előnyöket biztosíthatnának - hangsúlyozta Németh Dávid. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások tekintetében csak a középmezőnyben helyezkedünk el, míg az oktatásra és egészségügyre fordított kiadások aránya továbbra is a régiós alsó harmadban található. Ez hosszú távon hátrányosan befolyásolhatja a humán tőke minőségi fejlődését.

Ugyanakkor vannak kedvezőbb indikátorok is: a munkanélküliség alacsony, a foglalkoztatási ráta magas, a mélyszegénység kockázata pedig - a közvélekedéssel ellentétben - nem kiugróan rossz Magyarországon.

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel jelenleg szembesülünk, az, hogy a magyar ipar mikor és milyen mértékben tudja magát talpra állítani a legutóbbi visszaesésből. Az utóbbi két év során Magyarország drámaian lemaradt a régiós ipari teljesítményátlag mögött, különösen az autóipar és az elektronikai szektor gyengélkedése miatt. Azonban a feldolgozóipari bizalmi indexek enyhe emelkedése bizakodásra ad okot, hiszen ez arra utal, hogy a vállalatok fokozatosan kezdenek eltávolodni a korábbi pesszimista kilátásoktól. Ez a tendencia különösen kedvező, mivel a magyar gazdaság jelentős mértékben függ az ipari szektortól.

Amennyiben az ipari termelés képes növekedni – amit a feldolgozóipari befektetések és az új autó- valamint akkumulátorgyárak beindítása is elősegít –, akkor ez a GDP emelkedését is magával hozhatja. Az elemzők előrejelzése szerint 2026-ra már jelentős fellendülés várható, és egy 3 százalék feletti gazdasági bővülés is elképzelhető. Az amerikai vámháború kontextusában azonban az Egyesült Államok kereskedelempolitikája újabb kockázati tényezőként jelentkezik. Az első negyedév során Németországban nőtt az export, részben az amerikai vámemelések előtti "kényszerszállítások" következtében, de kérdéses, hogy ez a lendület tartós marad-e. Hasonlóan vélekedett korábban Nagy János is, az Erste Bank makroelemzője.

Magyarország közvetve is érintett: ha az EU-n belül a német ipart vámcsapások érik, az visszahat a hazai iparra is. Miközben az autóipar esetében például Szlovákiához képest jóval szerényebb az amerikai exportunk, s összességében is komolyabban fájnak például a már megismert (de még be nem vezetett) intézkedések Magyarországnál akár Németországnak, akár Csehországnak is. Ugyanakkor a K&H elemzője arra figyelmeztet, ha például a gyógyszerekre is kivetik az USA-ban a védővámokat, akkor a magyar gazdaságnál csak a már említett Szlovákiában lesz erősebb a vámok GDP-visszafogó hatása.

Kína részéről komoly nyomás nehezedik Európára. A kínai ipar túlkínálata mellett a belföldi kereslet alig mutat élénkülést. Ez önmagában is aggasztó, mivel a dömpingáron érkező kínai termékek hosszú távon versenyhátrányt jelenthetnek az európai, így a magyar gyártók számára is. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hogy az amerikai-kínai kapcsolatok még mindig feszültek, és bár a világ üdvözölte a büntetővámok 50%-os csökkentését, ezek még mindig elterelhetik számos kínai terméket az Egyesült Államok piacáról.

Ez is arra utal, hogy az ipari versenyképesség fokozása elengedhetetlenül fontos. Természetesen létezik olyan forgatókönyv, amelyet a K&H elemzője felvázolt, miszerint a kínai olcsó termékek áradása következtében felértékelődhet az alacsony költségeket kínáló régió. Ennek eredményeként számos nyugati gyártó dönthet úgy, hogy áthelyezi termelését ebbe a régióba, így például Magyarországra. Ugyanakkor érdemes óvatosnak lenni, és nem túlzottan nagy kockázatokat vállalni e lehetőség kapcsán.

Fontos kiemelni, hogy Magyarország bizonyos szempontból kimondottan kedvező helyzetben van. A munkaerőpiac stabilitása figyelemre méltó: a munkanélküliségi ráta 4 százalék alatt marad, és a foglalkoztatottság szintje is magas. A gazdaság egyensúlyi mutatói, mint az államadósság és a költségvetési hiány, bár számottevő kihívásokkal néznek szembe, mégis a régiós átlaghoz képest nem mutatnak drámai eltéréseket. A közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) irányvonala továbbra is kedvező, azonban a befektetések többsége ipari célú, ami nem mindig hozza magával a technológiai tudás átadását.

Az idei első negyedév gazdasági visszaesése váratlanul érte a szakértőket. A második negyedévről egyelőre nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, azonban az előzetes jelzések – mint a gyenge ipari teljesítmény és a lassuló beruházási aktivitás – alapján nem valószínű, hogy jelentős javulás következne be. A K&H Bank elemzése szerint a 2025-ös GDP-növekedés akár az 1 százalékot is elérheti, de Németh Dávid vezető elemző figyelmeztet arra, hogy ha a második negyedév is gyenge teljesítményt mutat, akkor a 2024-es, már eleve alacsony 0,5 százalékos növekedés is veszélybe kerülhet. Az elemző véleménye szerint a második félévben várható fellendülés elindulása biztos, de kérdéses, hogy ez elegendő lesz-e az év eleji gyengeség kompenzálására.

Az Erste Bank év elején még 2 százalékos GDP-növekedést prognosztizált, azonban a legfrissebb előrejelzések alapján ez a szám legfeljebb 0,8 százalékra csökkent. A bank nyíltan megemlíti, hogy nem zárható ki a tavalyi évben tapasztalt, csupán 0,5 százalékos növekedés megismétlődése sem. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője optimistának számít, amikor azt állítja, hogy a GDP-bővülés az idén nem haladja meg az 1 százalékot, de érdemes megjegyezni, hogy ez a megállapítás egy hónappal ezelőtt született, és azóta a gazdasági környezet jelentősen megváltozhatott. A CIB Bank szakértője hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szektor az egyetlen terület, amely valódi hozzájárulást tud nyújtani a növekedéshez, míg az ipari szektor és a beruházások továbbra is gyenge teljesítményt mutatnak. A mezőgazdaság és az építőipar szerepe elhanyagolható, és az exportteljesítmény is rendkívül kiszámíthatatlan.

Az infláció mindhárom bank értékelése alapján csökkenő tendenciát mutat, azonban a jegybanki célkitűzés még mindig elérhetetlen távolságban van.

Monetáris oldalon teljes a mozdulatlanság: mindhárom bank egyetért abban, hogy az MNB legkorábban ősszel mérsékelheti az alapkamatot, de ha lesz is kamatcsökkentés, annak mértéke minimális (25 bázispontos) és egyszeri lehet. A jelenlegi 6,5 százalékos irányadó ráta fenntartása a jegybanki hitelesség, az inflációs cél elérése és a forint stabilitása szempontjából is elengedhetetlen.

A forint árfolyama továbbra is 400-415 forintos sávban mozog az euróval szemben. A CIB szerint 420 forintos szint is elképzelhető 2026-ra, a K&H pedig a folyó fizetési mérleg többletében lát némi árfolyamtámogató tényezőt, de az inflációs különbözet miatt hosszabb távon a forint gyengülése valószínűbb. Németh Dávid szerint az egész évre a 395-415 forintos sávban ragadhat a magyar fizetőeszköz az euróval szemben, a sávon belül ugyanakkor erősödő és gyengülő trendek váltják egymást - április óta kismértékben erősödé forinttal számolhatunk.

A beruházások a gazdaság fejlődésének kulcselemei, ám 2025-re valószínűleg nem tudják majd betölteni ezt a szerepet. A CIB előrejelzése szerint az idei évben a beruházási volumen 2 százalékkal csökkenhet, amit részben a bizonytalan nemzetközi politikai helyzet és az uniós források hiánya okoz. Ezzel szemben az Erste arra figyelmeztet, hogy a tervezett beruházások egyre gyakrabban kerülnek elhalasztásra, sőt, akár törlésre is, különösen az ipari szektorban. A K&H elemzése szerint a jelenlegi, építőipar-centrikus gazdasági struktúra nem kedvez a termelékenység növelésének. Alacsony a gépi, technológiai és szellemi beruházások aránya, ami hosszú távon versenyképességi hátrányokat okozhat.

Az elemzők egyhangúlag úgy látják: 2026 hozhat érdemi élénkülést, ha a külső környezet is támogató marad. Ebben a kérdésben szoros összhang látszik:

A következő év titka a türelem és a gondos felkészülés lesz. A magyar gazdaságban rejlő lehetőségek továbbra is élnek, azonban ezek kiaknázása csak akkor valósulhat meg, ha a világpiac nem zárja be ismét az ajtót az exportorientált, nyitott gazdaságok előtt.