A vadászati eseményeken különleges módon tálalták a profiterolt, amelyet sós ízesítéssel kínáltak.
A profiterol a XVII. században kezdett igazán népszerűvé válni, és azóta számtalan változata született, amelyek különböző kultúrákban és ízlésvilágokban hódítanak.
A profiterol ősét, a bignét, a Mediciek udvarában alkották meg először. Ez a kis, egyszerű fánkocska eredetileg a vadászatokon a segítők jutalmazására szolgált, így a munkásoknak kínálták. Az akkori verzió nem volt édes, hanem sós töltelékkel, például hússal tálalták. A XVI. században a bigné nem desszertként, hanem inkább könnyű falatként jelent meg a vadászati események során. Az alapját képező tészta, amit égetett tésztának is hívunk, viszont az idők folyamán változatlan maradt.
Később a francia udvar és más európai országok étkezési hagyományainak elengedhetetlen részévé vált. Az olasz gasztronómák is hamar felfedezték ezt az ínycsiklandó édességet, és a desszert alapjául szolgáló kis fánkokat vaníliás krémmel töltötték meg. Az étel népszerűsége robbanásszerűen nőtt, így a különböző nemzetek sajátos variációkat kezdtek létrehozni. A franciák gyakran gazdag csokoládéval öntötték le, míg az olaszok a klasszikus krémes tölteléket csokoládékrémmel koronázták meg. Mi, magyarok, szeretjük kétfelé vágni, és vaníliakrémmel, valamint tejszínhabbal tálaljuk. A spanyolok pedig édes cukorba mártva kínálják a fánkokat, ezzel különleges ízélményt nyújtva.
A profiterol elnevezés is a franciákhoz köthető, a szó jelentése "kis haszon, kielégülés". Az étel 1540 körül vált igazán ismertté, amikor Caterina de Medici, II. Henrik felesége, Franciaország királynéja lett, és udvarába magával hozta Popelini olasz séfet. Popelini volt az, aki megalkotta a híres choux tésztát. Ez a könnyű, légies égetett tészta a desszert egyik alapvető jellemzője.
A profiterol népszerűsége a XVII. századra tehető, amikor is a desszert a gasztronómiai palettán kiemelkedő helyet kapott. A klasszikus töltelékek között találhatunk vaníliás krémet, csokoládét, kávét, sőt, még nutellát is, amelyek mind varázslatos ízélményt nyújtanak. De nem csupán az édes verziók léteznek: a sós alternatívák, mint a pürésített húsos vagy sajtos töltelékek, egykor a levesek ízletes kísérőiként szolgáltak. Ez a sokszínű desszert rengeteg formában és ízesítéssel megjelenhet, de a lényeg mindig azonos: a légies, égetett tészta, ami bármilyen töltelékkel párosítva igazi élvezetet kínál a gasztronómák számára.
