Testközelből fedeztük fel a kincseket rejtő gyűjteményt, amely páratlan szépségével és értékeivel büszkélkedhet Magyarországon.

A januári asztalilabdarúgó-Európa-bajnokság végeztével úgy döntöttünk, átfogóan bemutatjuk a magyar néplélek egy kis szeletét, amelyet a gombfoci iránti rajongás táplál. A futballutánzó népi játékra fókuszáló cikksorozat második részben elkalauzoljuk olvasóinkat Magyarország, s talán a földkerekség egyetlen gombfoci múzeumába, ahol bármerre fordul az ember, szinte biztos megakad a szeme valami ritkaságon, éppen ezért különösen értékes darabon. Emellett azt is bemutatjuk, milyen hatást gyakorolt a magyar kultúrára a gombfoci.

Egy héttel ezelőtt, sorozatunk első részében feltártuk, hogyan alakult ki a gombfoci Magyarországon, kik alkották meg az első kezdetleges szabálykönyvet, hogy szakadt ketté a lelkes pöckölgetők tábora a szektorlabda megjelenésével.

A szigetszentmiklósi Pizza Mundial alagsorában megbúvó Hungaricum Gombfoci Háza Múzeum 2013 októberében ünnepelte meg nyitását, amelyet sokan történelmi eseménynek tartanak. Hiszen ez a különleges helyszín az egyetlen állandó gombfoci-történeti kiállítás a világon, így valódi kuriózumnak számít a sportág rajongói számára.

A múzeum egyik célja az, hogy a gombfocit megőrizzék az utókornak (ugyan a hungarikumok közé még nem vették fel hivatalosan a játékot, de bátran nevezhetjük annak, az illetékesen gőzerővel dolgoznak azon, hogy inkább előbb, mint utóbb, felkerüljön a listára, amelyen a teqball már megtalálható).

Becz András, a múzeum igazgatója lapunknak elárulta, hogy a hagyományok ápolása mellett az egyik fő céljuk, hogy a fiatalabb generációkkal megismertessék és megszerettessék a gombfocit, valamint annak versenyszerű változatát, a szektorlabdát. E cél érdekében a múzeum vezetősége úgy döntött, ingyenes gombfocikészletet ajándékoznak annak a családnak, ahol egy idősebb családtag—legyen az apa, nagypapa, nagybácsi vagy akár keresztapa—vállalja, hogy havonta legalább egyszer megmérkőzik a gyerekével vagy gyerekeivel. Tapasztalataik szerint két hasonló korú fiatal könnyen megunhatja a játékot, ami általánossá tehető bármely szabadidős tevékenységre. Amikor viszont egy felnőtt is részt vesz a játékban, azonnal komolyabbá és fókuszáltabbá válik az élmény, így a közös időtöltés értékét is növeli.

Elsőként Becz András csapatai kaptak helyet a múzeum falai között, és az évek során a ritka gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, köszönhetően számos magánszemély nagylelkű adományainak. Ennek eredményeként a látogatók a tárlatvezetések során különböző korok és országok emlékdarabjait ismerhetik meg a rendkívül hangulatos belső tér varázsában.

A gyűjtemény egy különleges élménnyel várja a látogatókat, hiszen egy külső teremben is barangolhatunk. Az alagsorba lépve az ember a Fehér Miklós nevét viselő emlékhelyen találja magát, ahol a fiatalon elhunyt, 25-szörös válogatott futballista életéhez és pályafutásához kapcsolódó értékes emléktárgyak várnak felfedezésre.

Ezeket a különleges relikviákat a labdarúgó családtagjai, barátai és ismerősei ajánlották fel a múzeumnak, akik mindannyian jól tudják, milyen szenvedélyesen támogatta a nagy Benfica-rajongó, Fehér Miklós pályafutása alatt a csapatot. Becz András, aki rendszeresen jelen volt a meccseken, szoros kapcsolatot ápolt Miklóssal. A Benfica Mundial'93 egyesület vezetője azóta minden évben részt vesz egy emléktúrán Lisszabonban, hogy megtartsa a legenda emlékét.

A tulajdonképpeni gombfocimúzeumban több, mint 200 csapat tekinthető meg közelről (míg a raktárban ennél is több vár arra, hogy kiállítsák...), különböző méretekben és színekben, kezdetben ugyanis nem volt szabály arra vonatkozóan, mekkorának kell lenniük a játékosoknak.

Becz András az Indexnek adott interjújában elárulta, hogy az 1954-es világbajnokság után indult be a csapatok képesítése, ekkor kezdték el megjeleníteni a játékosok neveit és arcképeit a gombokon. A háború előtti időszakban az emberek jellemzően egyszerű, díszítetlen mandzsettagombokkal játszottak, míg az 50-es évek során a játékosok már inkább sima, lapos gombokat használtak a játék során.

Az 50-es, 60-as években a magyar gyártók 60-70 fajta csapatot készítettek különböző méretekben. A méretbeli eltérések oka az volt, hogy nem volt egységes szabályrendszer, valaki nagyobb, valaki kisebb asztalon játszott. Vagyis a nagyobb, és a kisebb méretű gombfocicsapatok iránt is volt kereslet. Akkoriban hatvannál is több helyen gyártottak gombokat az országban, mindenhol különbözőek voltak a fröccsöntőszerszámok, és időre volt szükség, amíg nagyjából egységessé vált a kínálat

- tette hozzá kalauzunk.

A régi időkből származó, kátránnyal és gyufaszállal ragasztott gombok is előfordulnak a szigetszentmiklósi gyűjteményben. Tekintve, hogy az asztali-labdarúgás is fontos szegmense a kiállításnak, így lövőpálcák, szektormérők és a versenycsapatok is pihennek a vitrinek alatt.

A múzeum megálmodói és tulajdonosai lelkesen mesélnek arról, hogy az évek során több ezer együttes lépett be a falak közé. Becz András és csapata nem csupán a ritkaságokat őrzik szeretettel, hanem a restaurálás művészetét is művelik. A javításra szoruló tárgyakat gondos kezekkel újítják meg, így azok egy frissítő átalakulás után térnek vissza eredeti helyükre, újra mesélve történeteiket.

Ők azok az elkötelezett rajongók, akik szívük mélyén érzik, hogy a gombfoci hagyományainak megőrzése rendkívül fontos. Arra kérnek mindenkit, aki úgy döntött, hogy megválik a gombfocicsapatától, hogy ne dobja el azt. Inkább juttassák el hozzájuk, hiszen nem szeretnék, ha a játék varázsa és minden, ami hozzá tartozik, a feledés homályába merülne.

A gombfoci rajongói Mekkájában felvetettük a kérdést: vajon mennyire vonzza napjaink fiataljait ez az izgalmas unaloműző tevékenység? Milyen tapasztalatokat osztanak meg az új generációk a gombfoci világával kapcsolatban?

Veress Gábor menedzser, a kollekciónak helyt adó étterem vezetője is megerősítette, amit többektől már hallottuk, hogy a gombfoci az '50-es, a '60-as és a '70-es években élte a fénykorát, de a technikai forradalom után a játékkonzolok és a gombamód szaporodó videójátékok elterelték a figyelmet róla. Több generáció már csak hírből hallott a gombfociról, többségük közeli, idősebb hozzátartozójától, de az elmúlt években a sokadvirágzását éli, aminek nagyon örülnek.

Becz András ekkor megemlítette, hogy iskolás csoportok rendszeresen látogatják őket múzeumlátogatás keretében. Ezt a lehetőséget kihasználva szívesen mesélnek a gyerekeknek a gombfociról, és minden alkalmat megragadnak, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését.

A múzeumban körbejárva azt is megtudtuk, hogy a legendás Puskás Ferenc is szerette a játékot, Svédországból származik az a fotó, amelyen "Öcsi bácsi" lelkesen gombfocizik. Érdekesség, hogy a kép magyar újságban soha nem jelent meg.

A gyűjteményben nemcsak a Magyar Asztali Labdarúgó-szövetség által átadott, a nemzeti csapat által elnyert Európa-bajnoki és világbajnoki serlegek találhatóak, hanem a kiállítás igazi ékköve is felfedezhető: a legendás Bozsik József gombfoci asztala, aki 101 alkalommal öltötte magára a magyar válogatott mezét. Ez a különleges darab kétségtelenül a látogatók figyelmének középpontjába kerül.

Egy átalakított bútorról van szó, amelyen az Aranycsapat jobbfedezete fiával, Bozsik Péterrel, a későbbi szövetségi kapitánnyal gombfocizott szabadidejében.

A múzeum üzemeltetői rendszeresen szerveznek börzéket a "szentélyben", ahol a gombfoci csapatok mellett nosztalgikus történetek, emlékezetes pillanatok és inspiráló eszmék is gazdát cserélnek a látogatók visszaemlékezései során. Itt minden találkozás egy új élményt hoz, ahol a múlt varázsa és a közösségi élmények összefonódnak.

Becz András elmondta, hogy a felajánlások mellett ők is aktívan keresgélnek az interneten a ritka gombfoci csapatok után. Például a Galéria Savarián számos különleges együttesre bukkantunk. Az igazán elkötelezett gyűjtők nem haboznak mélyen a zsebükbe nyúlni az egyedi darabokért; ha kell, akár 50 ezer forintot is kifizetnek a vágyott tételért, szemrebbenés nélkül.

Azt tudjuk, hogy ennek az összegnek a dupláját egyszer már kifizették 11 műanyag bábuért. Néhány évvel ezelőtt a Gombfoci Háza kereken 100 000 forintért vette meg a világ akkor legdrágábbnak számító gombfoci csapatát, aminek az eszmei értéke ennél jóval magasabb, mivel ez az egyetlen teljes csapat található meg ebből a fajtából.

A Pizza Mundial mára szinte szent hellyé nőtte ki magát a futballrajongók számára. Számos látogató kereste fel már ezt a különleges múzeumot, ahol a sportág története és emlékei elevenednek meg. Különös eseményként emelhetjük ki, hogy Tóth II. József, az Aranycsapat utolsó élő tagja, e csodás helyszínen ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját, ezzel is hozzájárulva a hely varázsához és jelentőségéhez.

A múzeum ambíciója, hogy növekedjen, hiszen az alagsori területük már nem elegendő. Egy dolog biztos: amíg Becz András és csapata aktívan tevékenykedik, a gombfoci szellemisége nem tűnik el Magyarország színpadáról. A játéknépszerűsítés tapasztalt mesterei abban reménykednek, hogy feltűnnek olyan lelkes utánpótlások, akik képesek továbbvinnék az általuk életre hívott hagyományt.

Tandori Dezső, a költészet és próza sokoldalú mestere, valamint esszéíró, műfordító és grafikus, életművének megismeréséhez elengedhetetlenek az általa írt gombfocikönyvek is. Gráfik Imre, a néprajzkutató, aki a gombfoci történetével foglalkozik, kiemelte, hogy Tandori minden kapcsolódó művének címében visszaköszön a gombfoci kifejezés. A legismertebb ezek közül valószínűleg a Nagy gombfocikönyv, amely 1980-ban debütált, és azóta is a gombfoci iránt érdeklődők egyik alapművévé vált.

Révész György, a Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, 1980-ban bemutatta gombfociról szóló nagyszabású játékfilmjét, amely A hátvéd halála és feltámadása címet viseli. A történet a II. világháború viharos éveiben játszódik, és a középpontjában olyan fiatalok állnak, akik számára a gombfoci nem csupán játék, hanem életük szenvedélye. A filmben feltűnik több neves magyar művész is, köztük Földi Teri, Pásztor Erzsi és Máriáss József, akik hozzájárulnak a történet gazdagításához és a hangulat megteremtéséhez.

A színészek világát tovább kutatva érdemes megemlíteni Benkő Pétert és Gálvölgyi Jánost, akik 1983-ban egy igazi különlegességet mutattak be: gombfoci mérkőzést játszottak, miközben a kamera rögzítette az eseményt. A felvétel valószínűleg egy forgatási szünetben készült, és remekül tükrözi a két művész közötti barátságot és versenyszellemet.

A 2024-ben debütáló Lepattanó című magyar vígjáték a gombfoci világába kalauzol, különös figyelmet szentelve annak versenyszerű változatának, a szektorlabdának. A történet középpontjában Scherer Péter karaktere áll, aki csapatával izgalmas felkészülésen vesz részt az asztalilabdarúgó-Európa-bajnokságra. Érdemes megemlíteni, hogy a filmben feltűnik Patrick Duffy is, akit a Dallascímű sorozatból ismerhetünk, így a nézők számára egy különleges nosztalgikus élményt is kínál.

A játék varázsa a vallási élet képviselőit is elbűvölte. Gráfik Imre kutatásai során felfedezte, hogy 1990-ben Tőkés László református püspök a még Népsport néven ismert sportnapilapnak azt mondta, hogy a gombfoci iránti szenvedélye határtalan. Ezen kívül a játék során az Erdélyben élő magyar közösségek aktívan részt vettek a magyar nyelv megőrzésében is, így nemcsak szórakozásról volt szó, hanem egyfajta kulturális misszióról is.

Több évvel ezelőtt a köztudatba hirtelen berobbant a Soccer Stars nevű gombfoci-szimulátor, amely lehetővé teszi, hogy okostelefonunkon űzzük ezt a izgalmas játékot. A célja nem változott: a győzelemhez több gólt kell szereznünk, mint az ellenfelünk.

Annyiban azért eltér a retró gombfocitól, hogy csak négy bábut tudunk irányítani, 11 ugyanis nem fért volna el, a fejlesztők kezeit erősen megkötötte a kijelző mérete. A Soccer Starst most is milliók játsszák világszerte, a játékot itt tudja letölteni Androidra, itt pedig iOS-re.

Háromrészes sorozatunk záróepizódjában egy izgalmas utazásra invitálunk, ahol ellátogatunk egy olyan gyártóhoz, aki még ma is aktívan tevékenykedik. Itt felfedezhetjük azokat a lenyűgöző részleteket, amelyek gazdagítják a történelem szövetét.

Az első epizód a sorozatban: