Teljesen váratlanul törhet ki egy új, jelentős háború, ám az Egyesült Államokban már kezdenek körvonalazódni a stratégiai irányvonalak.

Miközben jóformán az egész világ arra figyelt, hogy Ukrajnában mi történik az Egyesült Államok segédletével, lassan kezd kirajzolódni, hogy pontosan mit gondol az Egyesült Államok a távol-keleti térségről és annak biztonságpolitikai szerepéről. A szakértők egyre inkább arra figyelmeztetnek, hogy Kína bármelyik pillanatban támadást indíthat Tajvan elfoglalására, de a szigetnek éppen az Egyesült Államok a legfontosabb partnere, ráadásul Donald Trump kormánya látványosan inkább az indo-csendes-óceáni térség felé fordítja a tekintetét, ez pedig egyáltalán nem jelenthet jót a felemelkedő nagyhatalom számára.

Szingapúrban megtartották az éves Shangri-La Párbeszéd nevű kormányközi biztonsági találkozót, amelyen ismét képviseltette magát a világelit. Ott volt Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter is, aki határozott beszédet mondott, bár kimérten bírálta a nagy riválist, a "kommunista Kínát". Elmondta, hogy a felemelkedő nagyhatalom elkezdett hatalmas mennyiségben felhalmozni katonai eszközöket, ezt Peking szürke zónás és a hibrid hadviselésének tudja be. Azzal is megvádolta a riválist, hogy Hszi Csin-ping elnök azt tervezi, hogy 2027-ben lerohanja Tajvant, megerősítve azt a nézetet, hogy a sziget elleni támadás a "küszöbön állhat".

Trump elnök a béke vezetője, a béke embere, a béke erője. És együtt, erőnk révén el fogjuk érni ezt a békét

- jelentette ki Hegseth, béke hangsúlyozása központi eleme volt a mondandójának. Ez egyben Pekingnek üzenet lehet Tajvanra tekintettel, hogy elrettentsék a riválist egy esetleges támadástól.

A beszéd másik középpontjában az indo-csendes-óceáni térség biztonsági jelentősége állt, ahogyan azt a Fehér Ház képviseli. A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy ez a régió most a "prioritási hadszíntér" státuszát élvezi. Hegseth, a Trump-kormányhoz képest szokatlanul diplomatikusan, még arra is rávilágított, hogy

az Egyesült Államok európai szövetségesei milyen jó példaképek a térségbeli országok számára, mivel az előbbiek elkezdték növelni a védelmi kiadásaikat.

A beszéd a Time-nak megszólaló Micael Johansson, a svéd fegyvergyártó Saab elnök-vezérigazgatója szerint egyben azt is megmutatta Európának, hogy magára marad a biztonsági szempontokat tekintve. Közben az Egyesült Államok nem tétlenkedik, hanem a jövőre 13 százalékos kiadásnöveléssel számolt hadsereg figyelmét sokkal inkább a Távol-Kelet felé fordítja. Az amerikai katonai stratégiai gondolkodás komplex megközelítéssel számol, egyszerre növelnék a térségi jelenlétet, támogatnák a helyi szövetségesek felfegyverkezését, valamint a hadiipari fejlesztésekre koncentrálna akár nemzetközi együttműködések segítségével is.

Egy határozott, elkötelezett és szakértelemmel rendelkező szövetségesekből és partnerekből álló hálózat képezi a legfontosabb stratégiai előnyünket.

- jelentette ki az amerikai védelmi miniszter.

Kínában a beszéd hatására azonnal reagáltak, és kiadtak egy közleményt, amelyben egyértelműen elítélték Hegseth kijelentéseit, rágalmazónak minősítve azokat. Szerintük a felszólalás célja egyértelműen a feszültség szítása a két nagyhatalom között. Emellett hangsúlyozták, hogy Washington "tűzzel játszik" a Tajvan ügyének felvetésével, mivel ez kizárólag Kína belső ügye.

Már a találkozó előtt is figyelemre méltó volt, hogy a kínai védelmi miniszter 2019 óta először nem jelent meg az eseményen, ami mélyebb feszültségeket jelezhet Washington és Peking között. Érdemes megjegyezni, hogy ez a távolmaradás nem csupán a rivalizálás felerősödését tükrözheti, hanem a belpolitikai helyzet is szerepet játszhat benne. Kínában ugyanis az utóbbi években egyre gyakrabban bukkannak fel korrupciós vádak, legutóbb Tong Csün admirális, a védelmi miniszter ügyében. Bár jelenleg ezek csupán pletykáknak számítanak, már arról is szólnak hírek, hogy a vezetőt túlélték a vizsgálatok. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy Peking egy delegációval képviseltette magát, akik a hallgatóság soraiban figyelték végig Hegseth beszédét. A kritikus hangvétel pedig nem igazán nyerte el a tetszésüket:

A hangnem, amit használt, rendkívül erőteljes és kemény volt, ami kissé váratlanul ért. Ez a megközelítés azonban nem tűnik konstruktívnak, sőt, inkább képmutatónak is nevezhető. Figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államok jelentős vámokat alkalmaz a regionális országokkal szemben; így hogyan várhatja el tőlük, hogy egy másik gazdasági hatalom ellen együttműködjenek Önnel?

- Módosítsd úgy a szöveget, hogy az egyedi hangsúlyt kapjon - javasolta Ta Vej, a Hszinghua Egyetem Nemzetközi Biztonsági és Stratégiai Központjának (CISS) vezetője, aki szintén Szingapúrban tartózkodott.

A szakértő rámutatott, hogy Peking előtt jelenleg egy másik jelentős kihívás áll, amely az Egyesült Államokkal való viszonyára vonatkozik. Donald Trump hivatalba lépése óta lelkesen vetette bele magát ígéretei teljesítésébe, és ennek egyik központi eleme a vámok drasztikus megemelése volt, hivatalosan az amerikai gazdaság védelmét szem előtt tartva. A Fehér Ház a nem kielégítő kereskedelmi és gazdasági mutatók miatt kifejezetten Kínát tette felelőssé, ami szinte elkerülhetetlenné tette, hogy Peking is jelentős intézkedéseket hozzon. Ezek a lépések viszont válaszreakciókat indítottak el, melyek egyre fokozódó feszültséghez vezettek. Jelenleg is nyitott kérdés, hogy mi fog történni Trump és Hszi közelgő találkozóján, hiszen a világ figyelme erre a rendezvényre összpontosul. Érdekes módon a vámok témája Hegseth beszédében is felmerült, ám ő inkább azt hangsúlyozta, hogy a tankokkal kapcsolatos ügyekre összpontosít, nem pedig a kereskedelmi kérdésekre.

Az amerikai védelmi miniszter beszédében határozottan kifejezte azt a régóta hangoztatott nézőpontot, hogy

Az Egyesült Államok valóban egyre inkább háttérbe szorítja Európát, de valójában a figyelme inkább az indo-csendes-óceáni régió felé irányul.

Önmagában mindez még nem lenne elegendő, ha nem támasztanák alá erőteljes lépésekkel. A régió felemelkedésének folyamata nem most kezdődött Washington szemszögéből, már az első Trump kormányzat is látványosan növelte a ráfordítást a térségre, majd Joe Biden vezette kabinet folytatta a stratégiát. A republikánus politikus a kampányában ismét nagy figyelmet fordított a témára, ezért sejthető volt, hogy amennyiben nyer, akkor fel fogja erősíteni ezeket az elképzeléseket. Ebben nem is okozott csalódást, valóban olyannyira erre fordult a fókusz, hogy egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy még az ukrajnai háborúból is teljesen kivonulhatnak, hogy nagyobb figyelmet tudjanak szentelni Kínának.

Washington keleti irányú figyelme egyre inkább Japánra összpontosul. Az elmúlt években a szigetország számára világossá vált, hogy a megváltozott geopolitikai környezetben újra kell gondolnia pacifista hozzáállását, és jelentős mértékben növelnie kell védelmi költségvetését. Jelenleg még nem érik el a GDP-arányos 2%-os célt, azonban a tervek szerint ez csupán idő kérdése. Tokiót érte kritika, miszerint ez az emelés még mindig nem elegendő, és több forrást kellene átcsoportosítaniuk, de a kormány határozottan elvetette ezt az elképzelést. Bár az ötödik generációs hadikiadási célok, mint például a 5%-os növelés, nem szerepelnek Tokió tervei között, a Trump-adminisztráció továbbra is úgy véli, hogy Japán kulcsszereplője lehet az indo-csendes-óceáni stratégia megvalósításának. Nem meglepő, hogy a még fejlesztés alatt álló amerikai F-47-es lopakodó vadászgép megvásárlási jogát elsőként a szigetországnak ajánlották fel. Hegseth áprilisi látogatása is azt jelezte, hogy a két ország közötti stratégiai együttműködés szorosabbra fűzésében bíznak. Az viszont kérdéses, hogy Tokió hogyan reagálna egy esetleges kínai katonai invázióra Tajvan ellen. A pacifista politika eddig egyértelműen megakadályozta a katonai válaszlépéseket, de a közelmúlt eseményei új szellemiséget hoztak, ami talán más megközelítést kívánna meg a jövőben.

Egyre több hang hallatszik, és az országnak sürgősen cselekednie kell, hogy támogassa szövetségeseit a nehéz időkben.

A Kína körüli stratégiában az Egyesült Államok számára Dél-Korea és a Fülöp-szigetek is fontos katonai szövetségesek, azonban a helyzetük jelentősen eltér Tajvan vonatkozásában. Dél-Korea elsősorban az északi szomszédja által jelentett fenyegetésre fókuszál, így kevésbé valószínű, hogy katonai beavatkozásra lenne hajlandó Tajvan védelmében. Az ország az utóbbi években az Egyesült Államokkal és Japánnal egy új szövetségi rendszer kialakításán dolgozik, amelyet sokan "ázsiai NATO"-ként emlegetnek. Az új elnök, aki baloldali politikusként korábban bírálta ezt a megállapodást, azonban kérdésessé teheti ennek a kezdeményezésnek a jövőjét. A Fülöp-szigetek helyzete még összetettebb, hiszen a Dél-kínai-tengeren tapasztalható feszültségek, különösen a kisebb zátonyok körüli viták miatt, Kínával való kapcsolataikat is megnehezítik. Tajvan esetleges inváziója folytán a Fülöp-szigetek számára létfontosságú, hogy ez ne következzen be, hiszen a szigetország sokkal nehezebb helyzetbe kerülne. A legnagyobb kihívás, hogy míg Dél-Korea és Japán erősebb gazdasági háttérrel rendelkezik, a Fülöp-szigetek katonai kapacitásai viszonylag korlátozottak. A politikai döntéshozók azonban az Egyesült Államok támogatásával igyekeznek modernizálni a hadseregüket, és rendszeresen szerveznek közös hadgyakorlatokat a szövetségeseikkel, hogy növeljék védelmi képességeiket.

Tajvannal kapcsolatban nem teljesen világos, hogy pontosan mi lehet a Fehér Ház elképzelése.

A katonai vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy Peking a közeljövőben jelentős inváziót indíthat a sziget elfoglalására. Tajpejben is azzal számolnak, hogy amennyiben támadásra kerülne sor, a térségben állomásozó amerikai csapatok azonnali segítséget nyújtanának. Azonban ez a forgatókönyv nem olyan biztos, mint ahogy azt sokan gondolják. Vannak olyan elemzések, amelyek arra utalnak, hogy Trump akár hajlandó lenne feláldozni a globális chipgyártás szempontjából kulcsfontosságú szigetet, csupán azért, hogy egy jelentős üzletet kössön Kínával. Ennek a megközelítésnek azonban van egy komoly gyenge pontja: az amerikai politikai támogatottság kérdése. Brendan Flynn, a Külpolitikai Kutatóintézet (FPRI) szakértője, egy elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy Washingtont jogilag nem kötelezi beavatkozásra semmi, de már előfordult, hogy az elnök politikai irányvonalát jelentősen befolyásolta a szenátus és a kongresszus összesített nyomása. Például 1995-ben, amikor Bill Clinton vezette az Egyesült Államokat, Tajvan éppen az első demokratikus választására készült. Li Teng-huj, a sziget akkori elnökjelöltje vízumot kért, hogy felszólalhasson a Cornell Egyetemen, ezzel is erősítve Tajvan nemzetközi elismertségét. A demokrata kormány ezt a lépést kockázatosnak ítélte, és a külügyminisztérium megakadályozta a beutazási engedély kiadását. Az amerikai politikai elit azonban, minden szinten, egyöntetűen támogatta Li beutazását, így Clinton kénytelen volt felülvizsgálni korábbi döntését.

Az amerikai társadalom valószínűleg most sem mutatna hajlandóságot arra, hogy visszafogja magát, ha Washington hirtelen elengedné Tajvan kezét. 2025 áprilisában az Emberiség a Szabadságért Alapítvány által készített közvélemény-kutatás során a válaszadók 82%-a úgy vélekedett, hogy Tajvan "független országnak" számít, míg 58%-uk azt is támogatta, hogy az Egyesült Államok jogilag ismerje el ezt a státuszt. Az amerikaiak között azonban megosztottabb volt a vélemény arról, hogy Washington milyen mértékben támogassa Tajpejt; itt sokkal több a határozatlan válaszadó. Azoknak a száma, akik szerint csökkenteni kellene Tajvan támogatását, minimálisra tehető. Ezért nehéz elképzelni, hogy a Fehér Ház esetleges ilyen irányú döntését ne kísérné általános közfelháborodás. Ezen kívül gyakori vélemény, hogy a hatalom Ukrajnától is eltávolodott, így nem lenne meglepő, ha a szigetet is elengedné az amerikai politika. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy...

A republikánusok között a kelet-európai háború kérdése nem igazán vált népszerű témává, míg Tajvan helyzete világosan kétpárti támogatást élvez.

Az Egyesült Államok vezetése több jelentős politikai szereplője folyamatosan megerősíti Tajvan támogatását, köztük Pete Hegseth és Marco Rubio külügyminiszter is. A magas rangú hivatalnokok gyakran elkerülik a konkrét lépések nyilvános megfogalmazását, ami a "stratégiai kétértelműség" elvének része. Ezzel a megközelítéssel próbálják megakadályozni, hogy Kína bármilyen agresszív lépést tegyen a sziget ellen, ugyanakkor elutasítják azokat a kritikákat, amelyek szerint az Egyesült Államok túlzottan beavatkozik Kína belügyeibe. Ugyanakkor a kiszivárgott információk alapján egyértelmű, hogy Washingtonnak konkrét tervei vannak arra az esetre, ha Peking megkísérelné az inváziót: Tajvan védelme érdekében határozottan közbelépnének. Hegseth egy japán esemény során meg is említette ezt, amikor arról beszélt, hogy...

Amerika célja, hogy megőrzi a hatékony elrettentési stratégiát az indo-csendes-óceáni régióban, különös figyelmet fordítva a Tajvani-szoros területére is.

A bizonytalanság fenntartása azért is hasznos lehet, mivel elüti Pekinget attól, hogy kezdeményezzen, ameddig nem tudja biztosan, hogy Washington milyen válaszreakciót adhat. Ez a stratégia azonban önmagában nem működhet pusztán politikai kijelentésekkel, a térségi katonai jelenlétet és szövetségi hálót is erősíteni kell, hogy Kína valódi fenyegetésnek érezze az amerikai katonai beavatkozást. Ebben a történetben az jelentheti a legnagyobb kérdést, hogy a meghökkentő húzásoktól sem visszariadó Trump-kormány vajon tényleg lép-e egy váratlant és elengedi majd Tajvan kezét. Az elmúlt néhány hónap alatt körvonalazódó politikák eddig egyáltalán nem arra utalnak, hogy a Fehér Ház majd ezt az utat választja.