"Nem érzem, hogy a Kossuth-díjért sorban állás lenne a helyes út" - osztotta meg gondolatait Szulák Andrea.

Az énekes-színésznő becsületes közkatonának tartja magát, aki boldogan dolgozik csapatban. Szabadidejét viszont a lányával, a 18 éves Rozinával szereti tölteni. Barátait pedig a saját készítésű horgolt táskáival lepi meg, vagy egy finom ebédre látja őket vendégül. Szulák Andrea a hétköznapjairól is mesélt az nlc.hu-nak.

Szinte mindig borotvaélen táncolok, hogy a nyarat ne csak munkával töltsem, hanem pihenéssel is. Amikor nincs koncertem vagy színházi előadásom, szeretek tévésorozatokat nézni, a Hunyadi nagyon tetszett és a Briliáns elméket is újrakezdtem nézni. Boldogan sütök-főzök, azt mondják, nem is csinálom rosszul, kertészkedek és újabban táskákat horgolok, amiket lelkesen elajándékozok a barátaimnak. A kézműves foglalkozás és a kreativitás számomra fontos. Régebben festettem, a képeimből kiállítás is volt, és épp ma délelőtt gondoltam arra, hogy újra előveszem az ecseteimet...

Több mint négy évtizede vagy jelen a szórakoztatóiparban, és annyi mindent elértél, hogy szinte lehetetlen mindent felsorolni. Az énekléstől kezdve a színházi produkciókon át a televíziós műsorvezetésig, a sokszínű tevékenységed lenyűgöző. A neved mára egy olyan márkává nőtte ki magát, amelyet a magas művészi minőség és a kivételes tehetség jellemez.

Nem érzem magam egy brandnek. Olyan időszakot élünk, amikor az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy mit értem el húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Az élet adta lehetőségekből próbálom kihozni a legjobbat. Előadóművésznek tekintek magam, és igazi örömöt találok abban, hogy szórakoztathatom a közönséget. A színházban a közvetlen, családias atmoszféra vonz, és boldogan foglalom el a helyemet egy társulat apró fogaskereként. A koncertjeimen pedig mindig értékelem, ha mellettem egy tehetséges zenészekből álló profi csapat játszik. Becsületes közkatonának tartom magam, nem pedig egy elérhetetlen dívának. (nevet)

Néhány hónap múlva Tedd a szívek királynéja leszel, hiszen Nemcsák Károly feleségeként egy új fejezet kezdődik az életedben...

Ez talán egy kicsit túlzás, hiszen csupán a színpadon leszünk házastársak. Karcsi társaságában mindig öröm játszani. Eddig három különböző darabban vendégszerepeltem a József Attila Színház színpadán. A következő évadban pedig az Anconai szerelmesek a Balatonon című zenés krimiben láthatják majd a közönség a közös munkánkat. Nagyon izgatottan várom a próbákat és a téli bemutatót!

Rozina, a lányod, nem vonzódik a színpad varázsához?

Szerencsére nem. Jelenleg éppen az érettségi vizsgáira készül, és szeptembertől egyetemista lesz. Folyékonyan beszél angolul és spanyolul, így biztosan nem egy elveszett lélek.

Milyen anyának tekinted magadat?

Nem akarok a lányom számára mankó lenni, hiszen tud egyedül járni. Viszont boldogan vagyok erős fal, aminek nekidőlhet, ha szüksége van rá. Egyébként nem látom Rozinában önmagam, és nem is akartam belőle soha kicsi Szulák Andrea-klónt nevelni. Úgy kezelem, mint egy külön univerzumot, és gyönyörködni szeretnék benne, amíg csak élek. Rozina érettebb gondolkodású, mint a korosztálya, a maga 18 évével gyakran ő a fal, aki támaszt nyújt nekem az érzelmi mélypontjaimon.

Látod magad bő tíz év múlva? Hol és mit fogsz csinálni?

A jelen pillanatot próbálom megélni, és kiemelni belőle azokat a dolgokat, amik igazán fontosak számomra. Az utóbbi időben sokat töprengtem azon, meddig állhatok még a színpadon, mert nem szeretném, ha önmagam karikatúrája, egy kínos művésznő válna belőlem. Ha a szerencse velem van, talán még 70 éves koromban is játszhatok, de hogy mi következik utána, az még számomra is kérdéses. Egy B-tervet mindenképpen ki kell dolgoznom. A jövőtől azonban nem félek, mert tudom, hogy az csak ártana nekem. Éppen ezért a negatív hírekre is ügyelni próbálok, és csak annyit engedek be az életembe, amennyi feltétlenül szükséges.

Pályatársaid, mint Zalatnay Sarolta, Delhusa Gjon és Szűcs Judith, többször is kifejezték vágyukat a Kossuth-díj megszerzésére. Te is a Máté Péter- és EMeRTon-díjak mellett szeretnél egy ilyen rangos elismerést?

Nem, dehogy! Távol áll tőlem, hogy a Kossuth-díjért sorban álljak. Egy neves kolléganőm gyakran hangsúlyozta, hogy a díjak nem kérésre jönnek, hanem az érdemek elismeréseként. Ezzel teljesen egyetértek. Számomra az igazi öröm abban rejlik, amikor a közönség elégedetten távozik az előadásom után, és emlékezetes élménnyel gazdagodva indul haza. Ugyanakkor rendkívül fontos számomra, hogy a kollégáim tiszteljenek és jó szívvel beszéljenek rólam. Persze tudom, hogy nem mindenkinek vagyok a kedvence. Tudatában vagyok annak, hogy vannak olyan művészek, akiknek a nevem hallatán felmegy a pumpa...

Mi a véleményed a hatalomról? Valaha vágytál-e arra, hogy vezetője legyél egy társulatnak?

A hatalom számomra távoli fogalom, mert úgy vélem, hogy torzítja az emberi jellemet. Mint már említettem, büszkén vallom magam közkatonának, aki a legjobb tudásával igyekszik teljesíteni a rábízott feladatokat. Ugyanakkor nem titok, hogyha egy helyen nem találom a helyem, hamar lépek tovább. Egy mérgező környezetben nem tudok boldogulni.

Zárásként ejtsünk néhány szót a közelgő grandiózus koncertedről. Tavaly az Erkel Színház színpadán, telt ház előtt emlékeztél meg a pályafutásod 40. évfordulójáról, most pedig új magasságokba emelkedsz. 2026. január 3-án a Budapest Arénában várja a közönség a különleges eseményt. Igazán méltó helyszín egy felejthetetlen élményhez!

Az időpont egy kicsit odébb van, de nagyon készülök rá. Gondolatban már összeállítottam a dalok sorrendjét. A Studio 11 kísér és vendégeim is lesznek. Wolf Kati, akit kislánykora óta ismerek és ragyogó előadóművésznek tartok, illetve két lehengerlő úriember, Takács Nikolas és Gájer Bálint. Mindketten igényesek, tehetségesek és a zenei műfajunk nagyon passzol egymáshoz. Ezen a gálakoncertemen is egy életérzést kívánok adni a közönségnek. Remélem, hogy sokan tartanak majd velem.