Szívmelengető történet: Olivér, a tehetséges autista kisfiú, egy saját filmet készített, amelyben a legnagyobb hazai sztárok játszanak!
A film célja az autizmussal élők helyzetének, érzéseinek és elfogadásuk fontosságának megismertetése a közönséggel
Mi történik, ha két különc ember, nagypapa és unokája kényszerből tölt együtt egy egész hétvégét? Ezt a helyzetet mutatja be egyedi módon a Legbelső szív című kisjátékfilm. A nézők elgondolkodtató és szórakoztató helyzetek révén szembesülhetnek az emberi furcsaságokkal kapcsolatos előítéletekkel, a generációk közti különbségekkel és a szeretet erejével.
A nem mindennapi alkotás a 21 esztendős Gömbös Olivér ötletén és történetein alapul, aki autistaként hosszú évek óta speciális filmes történetekkel kommunikál önmagáról és a világról.
- A fiam autista, speciális filmes történetíró, aki művészetterápiaként talált rá erre az önkifejezési módra - mondta lapunknak Olivér édesanyja, Gömbösné Hideg Viktória. - Az autisták a képek segítségével tudják a legjobban megérteni a világot. Olivér korábban a Sorsfordító film ihletője volt, ami ma már az ötödik osztályos digitális etika tananyag része ajánlott kisfilmes történetként, hogy a gyerekek ezen keresztül értsék meg az autizmussal járó furcsaságokat. Olivér később elkezdett kisfilmeket készíteni, amikkel a Speciális Filmfesztiválon ért el sikereket. A fiam mindig a telefonjába írja a történeteket, és mint kiderült, egy olyan filmet álmodott meg egy autista fiú és nagypapája egymásra találásáról, amit konkrétan Mucsi Zoltánra szabott.
Mucsi Zoltán és a többi remek színész az első szóra vállalta, hogy segít Olivér álmának megvalósulásában. Scherer Péter, Csuja Imre, Kiss Eszter, Joó Gábor, Willie Gevertz, a gyerekszereplő, Chater Áron és még sokan mások dolgozták végig teljes energiával azt a három napot, amely a rendelkezésükre állt a forgatásra tavaly júniusban Budakalászon.
A Németh-Pákolicz Tamás rendező vezette alkotói csapat filmje nem klasszikus profi háttér segítségével készült, sok volt az önkéntes munka, a felmerülő költségeket pedig Olivér családja állta.
- Nagy öröm volt részt venni ezen a forgatáson, elsősorban Olivér és a családja miatt. Chater Áron pedig rendkívül helyes kis srác, és nagyon ügyes, számomra is kellemes emlék a felvételen együtt eltöltött néhány nap - emlékezett vissza a közös munkára a Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Mucsi Zoltán.
- A forgatás legnagyobb kihívása az volt számomra, hogy a jelenetek alatt gyakran nem nézhettem a többiek szemébe - osztotta meg tapasztalatait a fiatal tehetség, a 12 éves Chater Áron. - Igazán fárasztó volt, de egyben nagyon szórakoztató is. Olivér, aki az egész film ötletgazdája, a barátom lett, és még a hörcsögét is megöleltethettem! Mucsi Zoltán végig rendkívül kedves volt, vele is sikerült jó barátságot kötnöm.
- Áronnak rengeteg szöveget kellett megtanulnia, és sajnos nem volt lehetőségük arra, hogy próbáljanak vagy többször felvegyenek egy-egy jelenetet - mesélte Mezei Kitty, az ország egyik legismertebb szinkronszínésze és a tehetséges fiatal édesanyja. - Folyamatosan ott voltam mellette, a tempó valóban feszített volt, de a gyerek nagyon jól érezte magát a munkálatok során. A harmadik nap végén, amikor már mindenki kimerült, szomorúan kérdezte: "Akkor holnap már nem kell jönni?"
Chater Áron az új színházi évadban három előadásban is szerepel majd fővárosi színházakban, de még mindig azt mondja, a színészet számára szórakozás, s ha felnő, autószerelő vagy séf szeretne lenni.
A film egy rendkívül fontos célt szolgál, hiszen Olivér története révén próbálja bemutatni, milyen nehézségekkel küzdenek azok a fiatalok, akik nem találják a helyüket a világban. A producer édesanya, Gömbösné Hideg Viktória határozottan kifejezte, hogy a magyar közoktatási rendszer sokszor nem tudja megfelelően támogatni az ilyen helyzetben lévő fiatalokat. - Célunk, hogy a nézők egy szórakoztatóbb keretben ismerjék meg az autizmussal élők különleges perspektíváját. Szeretnénk lebontani a sztereotípiákat: az autisták is vágynak a társas kapcsolatokra, csupán más formában, és az emberi értékeik éppoly értékesek, mint bárki másé. Ez a kisfilm arra is ösztönöz, hogy a társadalom nyitottabb és elfogadóbb legyen: ha valaki különcnek tűnik, ne zárjuk ki, inkább bátorítsuk, hogy közelebb kerüljön hozzánk!
