Ma sorsfordító választások zajlanak a Trump által favoritként kezelt szigeten.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Miközben a grönlandiak március 11-én az urnákhoz járulnak, Múte B. Egede, a 2021 óta hivatalban lévő miniszterelnök és inuit Ataqatigiit pártja a Dániától való függetlenséget támogatja. Ezen cél növekvő helyi támogatottságát azonban az életszínvonal miatti aggodalmak mérséklik. Grönland évente Dániától mintegy 623 millió dolláros költségvetési transzfert kap, ami nagyjából egy főre vetítve 11 ezer dollárt jelent, miután becslések szerint Grönlandon 56 ezren élnek. A Dánia által nyújtott egyéb kormányzati szolgáltatásokkal együtt a támogatás teljes összege valószínűleg megközelíti az évi 1 milliárd dollárt.

Donald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke, kifejezte szándékát Grönland megvásárlására, ám egy friss közvélemény-kutatás szerint a grönlandi lakosság 85%-a határozottan ellenzi ezt az elképzelést. Ahogyan az Inuit Sarkköri Tanács korábbi elnöke nemrégiben megfogalmazta:

Az őslakos népek sorsa Amerikában, ahol nyelvüket és kultúrájukat gyakran háttérbe szorítják, éppen ellenkezőleg, hiteltelenné teszi azt az elképzelést, hogy Grönland az Egyesült Államok része legyen. Az ilyen bánásmód nem támasztja alá a kulturális sokszínűség tiszteletét, amely elengedhetetlen lenne egy ilyen lépéshez.

Donald Trump 2019 óta folyamatosan kifejezi érdeklődését Grönland megszerzése iránt, és a közelmúltban nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy akár puccs útján próbálja meg a szigetet a birtokába venni.

Miközben egyre bonyolultabbá válik megjósolni az Egyesült Államok politikai irányvonalát, a grönlandi vezetőknek elengedhetetlen, hogy fenntartsák az inkluzív intézményeket, amelyek minden lakos számára biztosítják a gazdasági és politikai jogokat. Ezek nélkül nem valósulhat meg a közös jólét. Az ásványi nyersanyagokhoz fűződő jogok kollektív tulajdonban állnak, és ha a szektor bevételei emelkednek, a grönlandiak természetesen szeretnék, ha részesedhetnének ebből a növekvő gazdasági forrásból. Ezen kívül, olyan fontos kérdések, mint a környezetvédelem, jelenleg is a helyiek kezében vannak, ami biztosítja, hogy a döntések valóban a közösség érdekeit szolgálják.

Hogyan kellene tehát Grönland következő kormányának kijátszania a lapjait?

Először is érdemes a nagyobb összefüggéseket alaposan szemügyre venni. Az Egyesült Államokból olyan visszhangok érkeznek, mintha a történelem egy száz évvel ezelőtti lapján járnánk. A birodalmi terjeszkedés - legyen szó Panamáról, Grönlandról, Kanadáról vagy Gázáról - egyértelműen inspirálja Trumpot és a technológiai szektor befolyásos alakjait. A 150 évvel ezelőtt az amerikaiak által "manifest destiny"-nek nevezett eszme, amely a XIX. századi Egyesült Államokban azt a hiedelmet tükrözte, hogy az amerikai telepeseknek az a sorsuk, hogy Észak-Amerika nyugati irányába terjeszkedjenek, most egyfajta őrült újragondolás formájában kezd újraéledni, támogatva a világ legerősebb hadseregének hátterével. E nézet alapján az USA nagyságának visszaállítása érdekében a közvetlenül az ország irányítása alatt álló területek bővítésére van szükség, miközben más államokra magas vámokat vetnek ki. Az autarkia, vagyis a zárt határok, gondolkodásmódok és piaci viszonyok koncepciója pedig azt hirdeti, hogy így távol tartható a kínai fenyegetés.

A Grönland feletti amerikai befolyás hívei érvelnek amellett, hogy ennek fenntartása kulcsfontosságú az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából. Jelenleg az USA már rendelkezik egy bázissal Grönlandon, ahol állítólag több száz fős személyzet teljesít szolgálatot. A grönlandi hatóságok jelezték, hogy ésszerű feltételek mellett nyitottak lennének további bázisok létrehozására. A 2010-es években zajlottak tárgyalások Kínával is, amelyek során különböző infrastrukturális projekteket javasoltak, azonban ezeket amerikai nyomásra és dán pénzügyi támogatással végül elvetették.

Az Egyesült Királyság, Izland és Grönland közötti tenger stratégiai értékkel bír.

Ezért az Egyesült Államok flottájában tengeralattjárók találhatók, és stratégiai légibázisok működnek Izlandon, valamint más katonai eszközök is jelen vannak a térségben. Emellett a skandináv országok mind NATO-tagok, és folyamatosan figyelemmel kísérik az orosz tengeri aktivitásokat, magas szintű éberséggel. Az északi jégsapkák visszahúzódása új tengeri kereskedelmi utakat nyithat meg az orosz olaj számára, amely Kínába irányul. Azonban Grönland amerikai ellenőrzése nem játszik jelentős szerepet a kereskedelem stratégiai értékének szempontjából. A politikai döntéshozóknak a tankerforgalomra vonatkozó szankciókra és egyéb korlátozásokra kellene összpontosítaniuk az orosz olajbevételek csökkentése érdekében.

Grönland gazdag ritkaföldfém-ásványokban, amelyek közé tartozik az ittrium, szkandium, neodímium és diszprózium. Ezen különleges ásványok kincse nemcsak a tudományos kutatások, hanem a modern technológiák szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír.

Bár nem lenne bölcs döntés hagyni, hogy Kína továbbra is domináljon ezen ásványok globális piacán, Grönland ellenőrzése nem jelent igazi megoldást. A sziget földjein mindössze a világ ritkaföldfémkészletének 1%-a lelhető fel, és a helyi vezetők nem ellenzik a felelősségteljes bányászatot, amely figyelembe veszi a helyi viszonyokat, különösen azt, hogy sok közösség a halászatra támaszkodik. Az MIT Priority Technologies Group globális elemzése, amelynek társelnöke vagyok, arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államoknak számos alternatív módja van arra, hogy hozzáférjen a technológiai ipar számára elengedhetetlen kritikus ásványi anyagok széles spektrumához. Ezt többek között a különböző elektronikai termékek újrahasznosításába történő jelentős beruházások növelésével érhetné el.

Grönland nem eladó, de március 11. után, aki irányítja a szigetet, valószínűleg erős pozícióba kerül, hogy sikeresen tárgyaljon a dán kormánnyal a költségvetési források növeléséről. Különösen fontos tényező lehet a múltban a grönlandi néppel szemben tanúsított helytelen bánásmód rendezése, beleértve az inuit gyermekek generációival szembeni visszaélésekből fakadó követeléseket is. A dániai függőségen túlmutató, fenntartható és környezetbarát megközelítést igénylő hosszú távú fejlesztési terv a turizmus területén lehetőséget adna arra, hogy európai és amerikai befektetőket vonzanak a szigetre.

Grönland és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok terén a legoptimálisabb stratégia az, ha a sziget folyamatosan barátságos és együttműködő magatartást tanúsít a biztonsági kérdésekben, beleértve egy esetleges társulási megállapodást is. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy határozottan ellenálljon minden olyan törekvésnek, amely az olyan értékes természeti erőforrások, mint az urán, kedvezőtlen pénzügyi és környezeti feltételek mellett történő kitermelésére irányul. A helyi vezetésnek fontos, hogy világosan kommunikálja: amennyiben az Egyesült Államok erőszakkal próbálná megszerezni Grönlandot, a sziget teljes jogú államként való elismerése várható, ami az amerikai kongresszusban egy képviselőházi és két szenátori helyet is magában foglalna.

A grönlandi hatóságoknak sürgősen konzultálniuk kellene a kongresszussal a grönlandi lakosok szavazati jogának kérdéséről, különösen arra az esetre, ha hirtelen amerikai állampolgárságot nyernének. Jelenleg Grönland lakói ingyenes egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülnek, ami alapvető fontosságú számukra. A sziget vezetőinek határozottan ki kellene állniuk amellett, hogy amennyiben az amerikai fennhatóság alá kerülnének, ezek az előnyök megmaradjanak. Fontos hangsúlyozniuk, hogy egy olyan gazdaság fenntartása, amely sok szétszórt halászfaluval rendelkezik, és ahol az összekötő közutak hiányoznak, jelentős költségekkel jár. Emellett az időjárási viszonyok miatt bizonyos években csak korlátozott idő áll rendelkezésre az infrastruktúra karbantartásához szükséges beruházások elvégzésére.

A technológiai világban egy érdekes ötlet terjed, amely azt javasolja, hogy minden grönlandi lakos 100 ezer dollárt kapjon, amennyiben az Egyesült Államokhoz csatlakoznak. Elsőre csábítóan hangzik ez az elképzelés, de felmerül a kérdés: Trump vajon képes lesz meggyőzni a kongresszust arról, hogy 5,6 milliárd dollárt költsenek erre a célra? Főleg úgy, hogy Grönland már most is erőteljesen együttműködik az Egyesült Államokkal?

Ha a Fehér Ház olyan megállapodást kínál, amely a folyamatos költségvetési átcsoportosítások szempontjából kedvező, akkor Grönlandon mindenkinek érdemes elgondolkodnia azon a fontos kérdésen:

Megbízhatunk Amerikában? Egy olyan kérdés, amely nem csupán politikai, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is izgalmas. Vajon mennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy befolyásos személy, mint Elon Musk, vagy akár valaki más, hirtelen leállítsa a források folyósítását anélkül, hogy a kongresszus jóváhagyása vagy bírósági felülvizsgálat történne? Ez a forgatókönyv sokféle válaszra adhat okot, hiszen a demokratikus intézmények és a jogi keretek védelmét sokan alapvető fontosságúnak tartják. Az, hogy a hatalom ilyen mértékben összpontosulhat egyetlen személy kezében, komoly kérdéseket vet fel a rendszer stabilitásáról és a demokratikus elvek érvényesüléséről.

Akármilyen alakul is a helyzet, a grönlandiak saját kezükbe veszik a jövőjüket. Hiszen végső soron csupán Trump fantáziájában élünk 1897-ben.

Simon Johnson egy figyelemre méltó név, amely sokféle jelentést hordozhat attól függően, hogy milyen kontextusban említjük. Talán egy tehetséges üzletember, egy inspiráló tanár vagy egy kreatív művész. Mindenesetre Simon Johnson egy olyan személy, aki valószínűleg gazdag tapasztalattal és tudással rendelkezik, és aki képes hatással lenni környezetére. Az ő története tele lehet kihívásokkal, sikerekkel és tanulságokkal, amelyek inspirálhatják másokat is.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) neves Nobel-díjas közgazdászprofesszora, aki 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdászaként tevékenykedett. Kutatásai széles spektrumot ölelnek fel, beleértve a gazdasági fejlődést, a politikai gazdaságtant és a vállalati pénzügyeket. 2024-ben elnyerte a Nobel-díjat, mely elismeri kiemelkedő hozzájárulását a közgazdaságtan területén.