Áramszünet: még az édesanyjuk sem volt tisztában a magyar átborozókkal.

Fokozatosan eltűnt minden az ország területéről; a boltok polcai üresen tátongtak, míg a bankautomaták előtt hosszú sorokban várakoztak az emberek, mint egy végtelen kígyó.

"A legrosszabb érzés a bizonytalanság volt" - mesélte Kropkó Andrea, amikor felidézte azt a fájdalmas pillanatot, amikor minden kapcsolata megszakadt két gyermekével, Mártonnal és Mártával. Az olimpiai kerettag triatlonista testvérpár éppen Portugáliában tartózkodott edzőtáborban, amikor váratlanul beütött a nagy áramszünet, amely egész Dél-Európát megbénította. Gyakorlatilag leállt az élet Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában, amikor a megmagyarázhatatlan áramszolgáltatás-kiesés bekövetkezett. A fiatalok éppen kerékpározni készültek, amikor édesanyjuk otthon észlelte, hogy valami nincs rendben velük.

- Amikor edzésre mennek, egy jeladó segítségével lehet követni, hogy pontosan merre vannak, én is ezt szoktam figyelni itthon - mesélte az aggódó édesanya, Andrea. - Délelőtt 10 órakor indultak és már akkor látszott, hogy akadozva jön csak a jel. Amikor elindultak, nem köszöntek el, én pedig hiába írtam nekik üzenetet, látszott, hogy nem kapták meg. Aztán később érkezett tőlük egy üzenet, hogy már az uszodában vannak.

A testvérek édesanyja egyre fokozódó aggodalommal figyelte a híreket, főleg miután a világ más tájain már elérte a híreket a több országot sújtó áramszünet. Kora délutánra a telefonvonalak is egyre inkább megszakadtak, és a kommunikáció teljesen lehetetlenné vált. Ekkor kezdődött el a félelemmel teli bizonytalanság időszaka.

- Leginkább attól féltem és féltettem őket, hogy mi lesz, ha az egész országban kitör a pánik? - mondta Kropkó Andrea. - Persze a portugálok békés emberek, de nem tudhattuk, mi történik ott. Azt terveztem, hogy ha másnap reggelig sem tudunk kapcsolatba lépni a gyerekekkel, kocsiba ülök és elindulok értük.

Utólag, miután végül édesanyjuk felvette a kapcsolatot a testvérekkel, kiderült, azért ott is megrémültek az emberek. A fiatalok azt mesélték, fokozatosan tűnt el minden az országban. A bankautomaták előtt hatalmas sorok kígyóztak, mindenki ki akarta venni a pénzét a számlájáról. A boltok kiürültek: az utolsó brokkoliig mindent felvásároltak, minden leállt, még a közlekedési lámpák sem működtek.

Mindenki, aki csak tehette, támogatta az edzőtáborban lévő fiatalokat. Az edző saját kezűleg vizet hozott nekik, míg a helyiek azt ajánlották, hogy gyűjtsenek össze élelmiszert és innivalót, hiszen senki sem tudta megmondani, mennyi ideig fog tartani ez a helyzet - fejtette ki az édesanya.

Mostanra helyreállt a rend az országban, és azóta Márton és Márta is elindultak már a Kínában rendezendő Világkupa-versenyre.