Para-Kovács Imre "Apátlan ország, össznépi cigányozás" című műve egy mélyreható társadalmi elemzés, amely a cigány közösségek helyzetét és a társadalmi előítéleteket tárja fel. A szerző a cigányság identitásválságát és a társadalom perifériájára szorult e
A miniszterelnök kéthetes indiai vakációja komoly hullámokat kavart a hazai politikai színtéren. A helyzet igencsak izgalmas, hiszen feltűntek a cincogó NER-közszolgák, akik a háttérből irányítják az eseményeket. Közben egy interjú is napvilágot látott, amelyben a korábban botrányos ügyekbe keveredett meleg sztárpap beszél a saját tapasztalatairól. A közösségi médiában pedig egyre inkább felerősödik a cigányozás, ami a kommentszekciókban igazi vitákat generál. Ráadásul az ellenzéki vezér is előrehozott választásokért kiált, ami tovább fűszerezi a politikai légkört. Véleményem szerint ez az időszak igazi teszt lesz mind a kormány, mind az ellenzék számára.
Nyilvánvaló, hogy Csád lett volna a kézenfekvő választás, de a miniszterelnök a szívek szigetére, Indiára tette le a voksát – amiért cseppet sem hibáztatom. Bár a látogatás hivatalosan magánjellegű, konkrétan a családi rekreáció és a pihentető telelés jegyében telik, a testőrök ájurvédikus képességeivel kiegészítve (vagy fordítva), remélem, hogy nem feledkezik meg arról sem, hogy felhívja a barátságos tuk-tuk-sofőrök és az útjába kerülő indiai emberek figyelmét arra, hogy a béke sokkal értékesebb, mint a háború. Érdekesség, hogy ez a gondolat magyar találmány, akárcsak a golyóstoll vagy a szikvíz. Hiszen eddig a világ politikai vezetői úgy vélték, hogy a háború előnyösebb, mint a béke, és valószínűleg meg is maradtak volna ebben a – kétségtelenül romboló – felfogásban, ha nem érkezik Orbán Viktor.
De jött.
Rossz nyelvek szerint a világ népei már régóta tisztában vannak azzal, hogy a béke sokkal kívánatosabb, mint a háború. Ámde ez a bolygó tele van udvarias emberekkel és politikai machiavellistákkal: egy köpcös kormányfő érkezik valahonnan a világ végéről, és lelkesen hirdeti, hogy a béke felülmúlja a háborút. Nos, senki sem akarja megsérteni, ezért érdeklődve bólogatnak, meglepetést mímelnek, majd amikor a kormányfő végre távozik, az ezüst étkészletet vizsgálják, hogy minden a helyén van-e. Aztán megnyugodva térnek vissza a mindennapjaikhoz – ilyenek a magyarok, vagy talán a pirézek? Ki tudja már pontosan, hiszen a gyarmati múlt rengeteg szenvedést hozott számukra, nem igaz? Miközben a miniszterelnök és kedves családja az indiai nyár élvezetébe merül, a macska hiányában a közszolgálati egerek úgy érzik, itt az idő a szórakozásra. Gyorsan leülnek egy interjúra az orgiázó meleg pappal, és csodálkozunk, hogy ezt nem követi egy élő közvetítés a KDNP szvingerpartiról, ahol mindenki a másik feleségét „szórakoztatja”, Závada Péter szemfüles megjegyzése szerint.
