Orbán Viktor Ukrajna EU-s csatlakozásáról így fogalmazott: "Miért kellene, hogy mások nehézségeit, mint egy kényelmetlen ruhát, magunkra öltsük?"

A koppenhágai informális EU csúcsot követően a miniszterelnök ismételten megosztotta gondolatait a Kossuth Rádióban, ahol szokásos péntek reggeli fejtágítóját tartotta. Ez alkalommal a figyelem középpontjában Ukrajna, a csendes Tisza, az anyák SZJA-mentessége és Brüsszel aktuális kihívásai álltak. Az elhangzottak során a miniszterelnök világos irányvonalakat mutatott be a hallgatóknak.

Orbán szerint az ukrajnai háború kapcsán az Európai Unión belül nem véleménykülönbség van, hiszen nem az a kérdés, ki mit gondol, hanem az, hogy ki mit akar csinálni. A többiek szerint az ukrajnai a mi háborúnk, háborúban állunk és támogatni kell Ukrajnát, küldeni kell a pénzt, fegyvert, és később talán az embert is.

Orbán Viktor véleménye szerint az "európai háborús stratégia" egy téves elképzelésre épül. Az elgondolás lényege, hogy az oroszok gazdasági erőforrásai (pénzük) gyorsabban kimerülnek, mint a nyugati országoké. Így a feltételezés szerint Oroszország nem lesz képes fenntartani a fegyvergyártás jelenlegi szintjét, ami végső soron a háborús céljaik feladásához vezethet. Ekkor az ukránok lehetőséget kapnak arra, hogy az országuk egyötödét "visszacsatolják". Orbán azonban hangsúlyozza, hogy ennek az elképzelésnek sem racionális, sem pénzügyi alapja nincs, csupán egy illúzió. A kormányfő szerint Európa jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy hosszú távon támogassák az ukránok harcát.

Orbán Viktor kijelentette, hogy a háborúk történetében soha nem látott helyzet, amikor a konfliktusban álló felek nem folytatnak párbeszédet egymással. Míg az amerikaiak aktívan tárgyalnak, mi, európaiak, nem lépünk kapcsolatba egymással, holott a háború közvetlenül a kontinensünkön zajlik. Ebből úgy tűnhet, hogy Orbán arra céloz, hogy Európa is a háború részesévé vált, hiszen néhány nappal korábban éppen emiatt kritizálta Donald Tusk lengyel miniszterelnököt az X közösségi platformon.

A riporter kérdésére a miniszterelnök büszkén jelentette be, hogy egyre többen érzik úgy, hogy belekerülünk a háború örvényébe, és előbb-utóbb hazatérnek a koporsóink, tele a fiataljainkkal. (Sajnos a hír nem tért ki arra, hogy mely országok véleménye kezdett közelíteni Orbán Viktor álláspontjához, ráadásul Szijjártó Péter is ritkán osztja meg, hogy mely országok nevetik ki az ilyen kijelentéseket.)

Ráadásul a legtöbb európai országban komoly gazdasági baj van, ha a gazdasági adatokra, vagy a földbeállós repülőrajtra, vagy az összeomlófélben levő költségvetésre gondolva valakinek esetleg Magyarország jutott volna eszébe, gyorsan hessegesse el a gondolatait, természetesen Magyarországon nincs így, itt adócsökkentés és anyák szja-mentessége van, nyugaton viszont növekvő rezsi, növekvő energiaárak, gazdasági teljesítménycsökkenés. Ezért akarják a nyugati országok az oroszok pénzét elvenni, és Ukrajnának adni, mert a sajátjukból nem tudnak.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül Magyarországra leselkedő egyik legnagyobb kihívást, amely az Ukrajna esetleges uniós csatlakozását övezi. Orbán Viktor szerint a magyar vétó megkerülésének szándéka komoly fenyegetést jelent, de "vissza kell térnünk, mint a kezdő táncosoknak, a kiinduló pontra, hogy megértsük a helyzet lényegét és tisztában legyünk azzal, hol tévedtünk a tánclépések során". Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát képviselje, és eldöntse, kíván-e egy másik néppel közös unióban élni. Így tehát a magyaroknak nem kell foglalkozniuk azzal, amit a többi 26 ország mond, csupán azzal, amit mi magunk gondolunk. A közvélemény-kutatások eredményei alapján egyértelmű, hogy a magyarok nem szeretnének az ukránokkal egy Európai Unióban lenni. (Orbán egy új, véleménynyilvánító szavazásra utalt, amelyet Koppenhágában már referendumnak minősített a nemzetközi sajtó - A szerk.).

Teljes mértékben osztom ezt a véleményt, hiszen ha valaki egy szövetségi közösség tagja, akkor elkerülhetetlenül osztozik annak sorsában. Ukrajna valóban egy rendkívül nehéz helyzetben lévő ország. De vajon miért lenne értelme megosztani ezt a súlyos terhet? Miért kellene mások szenvedéseit, mint valami kínos ruhát, magunkra venni? Ez egy naiv gondolat, amely inkább a fiatalok romantikus álmaira emlékeztet, amikor még azt képzelik, hogy jó lenne átélni mások nehézségeit, hogy együtt érezzünk velük. De miért lenne ez helyes, amikor lehetőségünk van arra, hogy távol tartsuk magunkat ettől? Sajnáljuk őket, együttérzünk a harcaikkal, és támogatjuk őket, de nem vágyunk arra, hogy közös sorsra lépjünk velük.

Az ő életük úgy alakult, hogy Oroszország szomszédságában élnek, és állandó konfliktusban állnak az orosz hatóságokkal. Ezen a helyzeten sajnos nem tudunk módosítani. Viszont, ha szorosabb együttműködésre lépünk az ukránokkal, akkor mi is a háborúval nézhetünk szembe az oroszok oldalán.

Szóba került az újonnan meghirdetett, brüsszeli háborús tervek elleni aláírásgyűjtés, a közmédia "riportere" - nem ezeket a szavakat használva ugyan, de - megkérdezte, miben más ezt, mint az előző ukránellenes "szavaztatás": Nehéz ügy ez, ne sunnyogjunk, nem vagyunk Tiszások! - sóhajtott fel gondterhelten Magyarország miniszterelnöke, majd azt fejtegette, hogy a Tisza és a DK támogatja Ukrajna uniós tagságát. Ez egy folyamatos politikai harc, egy belső vita, a választásnak is ez a tétje:

Amennyiben nemzeti kormány áll a háttérben, elkerüljük a háborús konfliktusokat, és nem áldozzuk fel a forrásainkat. Viszont ha a Tisza vagy a DK formál kormányt, amelyek Brüsszel érdekeit képviselik, akkor számíthatunk arra, hogy belépünk a háborúba, és anyagi támogatást is nyújtunk.

Mire is szolgálnak ezek az aláírások? A miniszterelnök szerint a különböző kormányzati és nemzeti álláspontok képviselete elengedhetetlen. Azonnal világossá teszi, hogy ő nem érzelmi megerősítésre vágyik; ahhoz ott van mellette a felesége és a gyerekei. Politikai szempontból azonban ez a támogatás kulcsfontosságú.

Most egy merész váltással a háromgyermekes anyák adómentességének témájára tértünk. Rövid érvelést követően arra a megállapításra jutottunk, hogy ha nem születik elegendő gyermek, végső soron eltűnünk. Orbán szerint lassan tízmilliónál is kevesebb magyar él Magyarországon, ami már évekkel ezelőtt bekövetkezett. Minden olyan generáció, amelyben a születések száma alacsonyabb a halálozásoknál, komoly veszélyt jelent a jövőnkre nézve.

Nyugaton más utakat választottak, a migránsok bevonásával próbálnak megoldásokat keresni, de Orbán Viktor ezt nem tartja elfogadhatónak a magyarok számára. Azonban ha nem a migrációra építenek, akkor elengedhetetlen a saját gyermekvállalás, ami szerinte egy magánügy. Ezzel szemben Kövér László úgy véli, hogy a gyerekvállalás a közösség szempontjából is fontos kérdés, hiszen a legszemélyesebb döntéseink is kihatnak a társadalomra. Ezért szükséges elismerni azokat, akik hozzájárulnak a közösség fenntartásához, hiszen nekik nem szabadna rosszabb körülmények között élniük, mint azoknak, akik nem vállalnak gyermeket.

Izzasztó kérdéssel tértünk vissza a Tisza pártra: kinek adhatja bizalmát a választópolgár? A Tisza párthoz kapcsolódó közgazdászok véleménye szerint Magyarország nem rendelkezik elegendő forrással a nagyszabású támogatásokhoz. Ráadásul ők bejelentették, hogy nem árulják el, mivel készülnek. De ne essünk kétségbe, van pénz – a miniszterelnök már 35 éve aktívan részt vesz a költségvetési vitákban, tehát a tapasztalata megkérdőjelezhetetlen.

Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Rövid időn belül eljutottunk a Tisza-DK-Brüsszel hármas szövetségéhez, amelynek célja, hogy folyamatosan megszüntesse a bankadót, és mérsékelje a multinacionális cégek adóterheit. Emellett úgy tűnik, hogy a családok pénzét is meg akarják csapolni, hogy azt Ukrajna támogatására fordítsák."

A DK mindig is brüsszelpárti volt. A Tisza meg maga egy brüsszeli projekt, vagy egy brüsszeli alapítású párt egy brüsszeli szándékot kifejező politikai mozgalom, ők természetes módon támogatni fogják mindig azt, amit Brüsszel kér.

Robert Ficóval zártuk közös reggelinket, amely során a héten Orbán Viktorral együtt ünnepeltük a Mária Valéria híd 130. évfordulóját. Ez a híd az a híres átkelő, ahol Sólyom Lászlót nem engedték át a szlovák hatóságok, miután Robert Fico éppen őt tiltotta ki Szlovákiából. Miért változott meg ennyit a két ország kapcsolata az elmúlt 16 évben? – tette fel a kérdést valaki. A választ, remélem, mindenki ismeri, és együtt, hangosan kiáltjuk bele a világba: az idő és a politikai széljárás!