Néhány drón, csodás repülő szerkezetek, amelyek a technológia határait feszegetik. Ezek a légies gépek nem csupán a levegőben szelik a szél zúgását, hanem rengeteg izgalmas lehetőséget is kínálnak a fényképezéstől kezdve a mezőgazdasági alkalmazásokig. Ké

Miniszterelnökünk a hétvégén, a szabad pálinkafőzés 15. évfordulóján tartott rendezvényen talán túlságosan is belemerült a "hazafias kötelességek" teljesítésébe, és a szombati események utóhatása még tegnap is érezhető volt a nyilatkozatán. Nehezen feltételezhető, hogy egy ország vezetője, aki felelős a nemzet jelenéért és jövőjéért, önállóan, külső befolyás nélkül, olyan kijelentéseket tegyen egy évek óta tartó, világháborús kockázatot jelentő konfliktus és egy európai drónpánik közepette, mint amiket a Harcosok órája című műsorban hallhattunk. Az ukrán fél által megfogalmazott vádra, miszerint magyar felderítő drónok léptek be az ukrán légtérbe, cinikus módon reagált. A hivatalos válasz is hasonlóan hangzott, a külügyminiszter például arról beszélt, hogy Zelenszkij a magyarellenességbe beleőrülve már rémeket is lát. A lényeg azonban a vád tagadása volt. Néhány nap elteltével, egy (a hivatalosan közzétett videók tanúsága szerint) sikeres pálinkafesztivál után a miniszterelnök gyakorlatilag megerősítette az ukrán vádakat. A kijelentései szerint: "Most kettő-három-négy magyar drón átment vagy sem, nem ez a lényeg. Tegyük fel, hogy néhány méterre berepült oda, és akkor mi van? Ukrajna nem egy független, szuverén ország, Ukrajnát mi tartjuk el, nem szabad úgy viselkednie, mintha szuverén lenne. Ha a Nyugat úgy dönt, holnap nem ad egy forintot sem, Ukrajna bezárhat."

Mi történt? Egy ország vezetőjének nem lenne szabad ilyen stílusban nyilatkoznia más nemzetekről, különösen akkor, ha évek óta hirdeti, hogy "Tisztelet Magyarországnak! Tisztelet a magyaroknak!". A Karmelitában úgy tűnik, ezt a fontos elvet nem értik, pedig a tisztelet olyan, mint a szerelem: ha nem kölcsönös, végül elvész. Ráadásul még nem is említettük az Ukrajnához való, a háborúval sújtott állapotában embertelen kormányzati hozzáállást, ami világszerte nem éppen pozitív fényt vet a magyarokra.

A magyar drónok ukrajnai megjelenése egy újabb figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi kormány milyen messzire hajlandó elmenni a jövő évi választások érdekében. Miközben nehezen tudom elképzelni, hogy hasonló lépést tennénk, a miniszterelnök üzenete azt sugallja, hogy a NATO keretein belül is a magyar önérvényesítést helyezi előtérbe, akár külső befolyásra is. Ez azonban nem csupán Kijev provokálása, hanem hazánk nemzetközi szövetségi kapcsolatait is veszélyezteti. A Brüsszellel folytatott konfliktusokkal és az EU alapelveinek megsértésével a mindennapi életünket és jövőnket érintő lehetőségeinket veszélyeztetjük. A NATO szerepe, ahogy a tusnádi medve, nem játék; a védelmi szövetségünk az egyetlen biztosítékunk a biztonságunkra. Az 5. cikkelyt nemcsak felületesen, hanem mélyrehatóan kellene tanulmányozni. Ez nem azt jelenti, hogy egy támadás esetén másnap már a magyar határok védelmére siet minden NATO-tagország, hanem azt, hogy minden tagállamnak kötelessége támogatást nyújtani – legyen az anyagi, fegyveres, technikai vagy katonai. Az a kérdés, hogy a nyugati demokráciák és Ukrajna irányába tanúsított magyar hozzáállásunk után mennyire gyorsan és milyen formában érkezne a segítség. Milyen mértékű lenne az a támogatás, amit a szövetségeseink nyújtanának, ha a bizalom már megrendült? Ez a jövőnket érintő komoly kérdés, amely mélyen elgondolkodtató, és amire sürgősen választ kell keresnünk.