Moszkva miatt nem érhette el veretlenségi rekordját az Aranycsapat.

Orsolya, aki 43 évvel idősebb partnerét ölte meg Németországban, most először nyilatkozott a Blikknek édesanyja. A tragikus esemény körüli részletek és a család reakciója mélyen megérintette a közvéleményt.

De ez valóban az Aranycsapat sikersorozata volt? Hiszen különösen az 1950-es, 1951-es évben még egészen már összeállításban lépett pályára a válogatott, mint a klasszikus Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor tizenegy.

Dénes Tamás újságíró és futballtörténész egy érdekes nézőpontot osztott meg: „Az igazság attól függ, hogy az Aranycsapat kifejezés alatt a klasszikus tizenegyet értjük, vagy inkább a magyar válogatottat, amely ebben az időszakban szerepelt. Ha a közbeszédre tekintek, hajlok arra, hogy a megfogalmazás valóban téves, de ezzel csupán arra szeretnék utalni, hogy a korszak magyar futballját sokkal több kiemelkedő játékos formálta.”

A Palotás Péterrel szembeni szűkítés különösen igazságtalan, hiszen ő 1950 júniusában, a varsói 5:2-es mérkőzés és 1956. október 14-én, Bécsben lejátszott 2:0 között összesen 68 nemzetközi meccsen vett részt. E két mérkőzés között mindössze egy vereségünk volt, így Palotás 24 alkalommal lépett pályára, ami két meccsel több, mint Budai II László teljesítménye ebben az időszakban. Érdekesség, hogy az alaptizenegy hét tagja már Gallowich Tibor irányítása alatt, 1945 és 1948 között bemutatkozott a válogatottban: Lóránt 1948 őszén, míg Budai II, Lantos Mihály és Buzánszky Jenő Sebes Gusztáv edzősége alatt kaptak lehetőséget. Ez jól mutatja, hogy a védelem kialakulása a legkésőbb történt meg a csapaton belül.

Mint megtudjuk a magyar futball egyik legnagyobb tudorától, tulajdonképpen nem egyértelmű, hogy a veretlenségi sorozatot valóban veretlenül játszottuk-e végig.

A veretlenségi sorozat 32 mérkőzésből áll, amelyből 28 találkozót megnyertünk, míg 4 alkalommal döntetlent játszottunk. Ez a statisztika kizárólag a válogatott mérkőzésekre vonatkozik, melyeket az országok csapatai között játszottak. Ugyanakkor 2000-ben a Moszkva ellen lejátszott két hivatalos mérkőzés – egy döntetlennel és egy vereséggel – megtörte ezt a sorozatot. Persze sokan megkérdőjelezhetik a korábbi mérkőzéseket felülvizsgáló bizottság döntéseit, és én is tagja voltam ennek a csoportnak, de az tény, hogy az MLSZ évtizedeken át nem tudta eldönteni, hogyan kezelje ezt az ügyet. Hivatalosan nem számították országok közötti mérkőzésnek, így a veretlenségi sorozat folytatódott, míg a játékosok esetében a két találkozót a válogatottságba beszámították. Ennek eredményeként Bozsik József 1962-ben elérte a százas válogatottságot. Érdekes, hogy a szovjetek sosem vették figyelembe ezeket a mérkőzéseket a saját statisztikáikban, és az oroszok is hasonlóan járnak el – mutat rá Dénes, hogy a rekordok iránti vágy néha háttérbe szorul a különböző megfontolások miatt.

Számos futballkedvelő tisztában van vele, és már említést nyert ebben a cikkben is, hogy az elveszített világbajnoki döntőt követően egy újabb másfél éves veretlen időszak vette kezdetét.

- 1954. szeptember 19-én a Népstadionban a románok elleni 5:1-gyel kezdődött, és tartott az 1956. februári 19-i, a törökök elleni isztambuli 3:1-es vereségig. Itt a mérleg 18 mérkőzésen 15 győzelem, 3 döntetlen. Az más kérdés, hogy 1956 első felében játszott hat meccsünkből csak egyet sikerült megnyerni, háromszor kikaptunk.

Ha az Aranycsapatra gondolunk, érdemes megemlíteni, hogy a klasszikus felállásukban csupán négy alkalommal léptek pályára a 68 mérkőzés során. Ez a ritka összetétel igazán különlegessé tette ezeket az eseményeket, hiszen a csapat valódi erejét és összhangját csak ezekben a kivételes pillanatokban láthattuk.

- Valóban így van: először 1953. májusában, a római stadionavatón kezdett a klasszikus tizenegy, de a második félidőre Hidegkutit Palotás váltotta. Ez a csapat kezdett a Népstadionban rendezett első válogatott meccsen is, 1954 novemberében, a svédek ellen, ott Kocsist váltotta Palotás 45 perc után. Az Évszázad mérkőzése, Londonban a harmadik, ott Grosics helyére Gellér állt csereként. A negyedik, utolsó pedig az 1954 áprilisi, bécsi 1:0, ott is Kocsist váltotta Palotás a 65. percben. További két mérkőzésen volt együtt pályán a legendás tizenegy, de nem a kezdő sípszótól, 1952 szeptemberében a Hofi Géza által is "megénekelt", svájciak elleni mérkőzésen Hidegkuti váltotta Palotást a 31. percben, majd 1953 nyarán, a svédek ellen, Stockholmban Sándor Károly kezdett, csak a második félidőre állt be Budai II. Kilencven percet egyben a klasszikus tizenegy egyszer sem játszott végig, s nem kezdett az alapfelállításban egyszer sem az 1954-es világbajnokságon!

Amennyiben ezeket a számokat összegezzük, meglepő tényre bukkanunk: a legendás Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor tizenegy játékos csupán 342 percet töltött együtt a pályán. Ez a megdöbbentő adat még a legelvakultabb rajongót is ámulatba ejti!

Ez a tizenegy nemcsak ritkán lépett pályára közösen, hanem összeállításuk is meglehetősen nehézkes volt.

Talán túlzásnak tűnik, de a helyzet ennél sokkal összetettebb. Heten már Gallowichnál is pályára léptek, de Sebes 1952 szeptemberében, Bukovi Márton, az "MTK" (Bástya) klubedzőjével való egyeztetése után úgy döntött, hogy a szívbeteg Palotás helyett Hidegkuti lesz a hátravont középcsatár. A játékosok tehetsége köztudott volt, ám az összeállítás mögött számos más tényező is állt. Ilyen például Rudas Ferenc súlyos sérülése, amely 1950 márciusában történt, valamint Lóránt Gyula kistarcsai internálótáborból való megmentése 1949 tavaszán. Továbbá Szusza Ferenc és Sándor Károly háttérbe szorítása is személyes okok miatt történt, ahogy Tóth II József "jegelése" is, aki az 1953-as londoni mérkőzésre nem utazhatott, mivel nagynénjei kivándoroltak, és az egyikük Angliában élt, így nem számított megbízhatónak. A világbajnokságra viszont már elutazhatott, hiszen közben megszületett a gyermeke, ami egyfajta biztosítékot jelentett számára.

Egy újabb izgalmas tény: Puskás Ferenc nemcsak a lengyelek ellen vívott, sorozatot elindító mérkőzésen brillírozott, hanem a két veretlen szériát lezáró összecsapásokon is, amikor a német és a török csapatokkal találkozott, mindkét alkalommal betalált.