"Mennyből a pokolba: 1956 'csendes' pécsi hőse" – egy olyan történet, amely a forradalom szívverését tükrözi. Pécs városában, ahol a hétköznapok zaját a harcok zaja váltotta fel, egy hős lépett elő, aki csendesen, de eltökélten küzdött a szabadságért. Az
Abay Nemes Oszkár nem csupán olimpikonként szerzett hírnevet, hanem a pécsi közösség igazi hősévé is vált. Az 1956-os forradalom idején csendes mártírként tűnt fel, aki szívvel-lélekkel másokért küzdött. Tettei és elhivatottsága örökre beíródnak a pécsi történelem lapjaira.
A Pécsi Köztemető csendes sarkában található egy skromy sír, amelyen a következő felirat olvasható: Abay Nemes Oszkár (1913-1959). Ő nem csupán úszóbajnok volt, hanem ügyvéd és politikai figura is. Nevét a pécsi Hullámfürdő uszodája őrzi, hiszen ő a sport hőse, a jogászi elvek harcosa, a forradalom bajnoka, valamint a szocialista, baloldali elnyomás áldozata, aki 1956 előtt és után is küzdött az igazságért.
A pécsi úszósport úttörője, aki a város vizeiben hagyta nyomát, nem csupán a sportág fejlődésére volt hatással, hanem a közösség sporthoz való viszonyát is formálta. Az ő nevéhez fűződnek az első versenyek és edzőtáborok, amelyek megalapozták a helyi úszóiskolák létrejöttét. Innovatív edzésmódszereivel és elkötelezettségével inspirálta a fiatalokat, akik ma már nemcsak a medencében, hanem a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Pécs úszósportjának története tehát nem csupán számok és eredmények sorozata, hanem egy olyan örökség, amely generációkon átívelően formálja a város sportéletét.
Abay Nemes Oszkár 1913. szeptember 22-én látta meg a napvilágot a Pozsony vármegyei Magyardiószegen, ahol egy gyógyszerész fiaaként nőtt fel. Családja, amely nyolc gyermeket számlált, 1915-ben Paksra költözött, és itt kezdődött el Oszkár úszás iránti szenvedélye, amelyet a Duna vizében és a Hága-féle kosaras uszodában fejlesztett. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán kezdte, majd a pécsi ciszterci iskolában folytatta.
Sportpályafutása 1929-ben kezdődött a Pécsi Atlétikai Club színeiben, ahol azonnal országos ifjúsági bajnokként tűnt fel. Egyetemi évei alatt vált igazán népszerűvé: 1933-ban megszerezte az országos bajnoki címet 200 méteres gyorsúszásban, majd a főiskolai világbajnokságon aranyérmes lett a 4×200 méteres gyorsváltó csapatának tagjaként.
1939-ben újabb országos bajnoki címet hódított el, ezt követően azonban úgy döntött, hogy visszavonul az aktív sportélettől, és ügyvédként folytatja karrierjét. 1941-től Pécsett praktizált ügyvédként, miközben a helyi úszósport fejlődésében is jelentős szerepet vállalt.
Politikai vezető és közéleti szereplő
A második világháború után aktívan részt vett a politikai életben: először a Független Kisgazdapárt tagjaként, majd a Demokrata Néppárt színeiben szerzett országgyűlési mandátumot 1947-ben. Parlamenti felszólalásai során kiemelten támogatta a kiskereskedők és a szövetkezetek függetlenségét, és éles kritikát fogalmazott meg a gazdaság központosítása, valamint az állami beavatkozások mértéke ellen. Ezzel a rendszer szemében ellenségként jelenítette meg magát. 1948 után elhagyta a pártot, majd csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz, de a kommunista hatalomátvétel következtében hamarosan kiszorították a közéletből.
