Sajnos értesülnünk kellett arról, hogy Kelemen Károly elhunyt.

Most jött: Mikes Anna és Krausz Gábor közösen jelentette be

A művészettörténet nagy utazója hazatért.

Mély szívfájdalommal értesítjük a közönséget, hogy Kelemen Károly festőművész, akinek egyedi művészete maradandó hatást gyakorolt a művészet világára, eltávozott közülünk. Látásmódja és elkötelezettsége generációk számára nyújtott inspirációt, és munkássága örökre beíródott a művészeti történelembe. Az ő hiánya nem csupán a művészeti közösség számára érezhető, hanem az egész világ számára. Emlékét mélyen őrizzük szívünkben, míg alkotásai továbbra is élnek és mesélnek az ő különleges világáról. Nyugodjék békében.

A búcsúztatás részleteit később fogjuk rendezni.

"Gyermeki álmok" – olvasható a festőművész Facebook-oldalán, ahol a szomorúság érintése érződik a szavakban.

A Győrben született művész, aki festőként és szobrászként egyaránt maradandót alkotott, 1970 és 1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákja volt. 1976-ban a "Rózsa" presszó falai között performanszokat és akciókat szervezett, ezzel új színt hozva a hazai művészeti életbe. 1981-ben a Cagnes-sur-Mer-i XIII. Nemzetközi Festészeti Fesztiválon elnyerte a Palette d'Or első díját, ami nemcsak nemzetközi elismerést hozott számára, hanem a hazai művészet iránti figyelmet is felkeltette. 1982-ben a budapesti Falk Miksa utcában megalapította a Rabinext galériát, amely a korszak első magángalériájaként hirdette a kortárs művészetet. 1986-ban a Velencei Biennálén bemutatott művei tovább öregbítették hírnevét. 1994-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett, majd 1998-ban a firenzei Villa Romanában töltött időszak alatt gazdagította művészi tapasztalatait. 2013-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el munkásságát. Élete során Budapesten és Szentendrén tevékenykedett, ahol számos inspiráló alkotást hozott létre.

Pályafutása szorosan összefonódott az úgynevezett újavantgárd irányzatával. Kelemen volt az első, aki a modernizmus válságára és az avantgárd demitologizálásának jelentőségére hívta fel a figyelmet a magyar művészet színterén. Számára ez a stílus nem abszolút érték, hanem inkább szellemi lehetőség, amelynek történelmi viszonylagosságát igyekezett megjeleníteni. Munkáiban gazdagon bővelkedik művészettörténeti idézetekben és utalásokban, amelyek révén mélyebb összefüggéseket tár fel a művészet fejlődésében. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a művészetet dinamikus, folyamatosan változó és történeti kontextusban értelmezzük.

Az 1979-ben bemutatott radírfestmény sorozat olyan reprodukciókon és dokumentumfotókon alapul, amelyek a nemzetközi avantgárd kiemelkedő alakjait, akcióikat és műveiket idézik fel. Az alkotó a radír egyedi technikáját alkalmazva, egymásra halmozott vonalakkal festői gesztusokat teremt, amelyek átalakítják e híres művészek portréit. A radírozás folyamata több szempontból is szimbolikus jelentőséggel bír. Egyrészt esztétikai motívumként jelenik meg, másrészt a fiatal generáció viszonyát tükrözi a klasszikus avantgárddal, amelyet már történelmi perspektívából szemlél (például Beuyseurasia, 1978; Jackson Pollock akció közben, 1978). E gesztus segítségével a 40-es évek informel festészetére utal, de ellentétes szándékkal: nem az ürességet tölti meg új tartalommal, hanem a már létező tartalmakat újraértelmezve, részben eltünteti azokat.

Az 1980-as évektől kezdve a művész festészete egy izgalmas eklektikus stílust öltött magára, amelyben a művészettörténet különböző rétegeit és kompozíciós hagyományait ötvözte. A konstruktivizmus és a pop-art hatása mellett olyan mesterek is inspirálták, mint Poussin, Ingres, Cézanne, Picasso, Giorgio de Chirico és Nolde. A manierista, barokk, valamint a tizenkilencedik századi motívumokat egyedi expresszionista, kubista és futurista technikákkal kelti életre, szürreális és lenyűgöző kompozíciókban, melyek groteszk és abszurd jelentésekkel gazdagítják a néző élményét.

Az 1990-es években indította el Teddy a saját sorozatát, amelyben a művészet határait feszegette. Különleges stílusával új irányokat kutatott, mélyen belemerülve a festészeti kifejezés sokszínűségének és az egyéni identitásnak a kérdéseibe. A 21. századra érve pedig már a digitális festészet világában is otthonosan mozgott, innovatív alkotásokat létrehozva.