Irán és Izrael konfliktusa nem csupán a két ország viszonyáról szól: a tét ennél sokkal nagyobb. Az események mögött rejlő politikai, gazdasági és katonai érdekek új dimenziókat nyitnak meg, amelyek messze túlmutatnak a regionális határokon.
A Közel-Keleten zajló háborús konfliktus nemcsak a regionális törésvonalakat mélyíti el, hanem a világrend átrendezéséért folyó globális ütközet színterévé is válik. A kérdés ma már nem csupán Irán és Izrael viszonyáról szól, hanem arról, hogy a nagyhatalmak közötti versengés visszaterelhető-e gazdasági és diplomáciai mederbe, mielőtt egy eszkalációs spirál az egész világot magával rántja.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, ahol minden héten alapos elemzésekkel várunk titeket a nemzetközi politika és a konfliktusok leglényegesebb eseményeiről. Szakértők nyújtanak segítséget a globális folyamatok, a nagyhatalmi érdekek és azok világpolitikai hatásainak megértésében. Itt a mélyreható elemzés és a friss perspektívák találkoznak, hogy átfogóbb képet nyújtsanak a globális színtéren zajló eseményekről.
Június 24-én véget ért az Irán és Izrael, valamint az Egyesült Államok közötti eddigi legintenzívebb és legveszélyesebb összecsapás, amely során a légi- és rakétacsapások nyomán keletkezett füst és por végre leülepedett. Sárkány László, az Eurázsia Központ Közel-Kelet-kutatója, exkluzív interjújában részletes elemzést nyújtott arról, hogy miként formálódnak a térségben zajló események, milyen változások figyelhetők meg a geopolitikai hatalmi viszonyokban, és hogyan helyezkedik el mindez a globális konfliktusok komplex szövetében.
A felek fővárosaiban, sőt azok határain belül is továbbra is intenzív diskurzus zajlik a "győzelem" és "vereség" fogalmainak értelmezéséről. Az Indexnek nyilatkozó szakértő kiemelte, hogy a konfliktus jelenlegi fázisában a narratívák és történetek összecsapása zajlik, leegyszerűsítve: egy igazi imázsháború bontakozik ki.
Az iráni atomlétesítmények ellen irányuló támadások hatékonyságáról szóló jelentések meglehetősen vegyes képet festenek: egyesek a létesítmények totális megsemmisítéséről számolnak be, míg mások szerint az atomprogram csak néhány évvel késlekedett. Akadnak olyan vélemények is, melyek az urándúsítás folyamatának zavartalan folytatásáról beszélnek. Szinte minden elképzelés napvilágot látott, ami a helyzet összetettségét tükrözi.
A valóság az, hogy sem Izrael nem aratott döntő, történelmi győzelmet, sem Irán nem "zúzta össze" Izraelt, és egyik fél sem szenvedett olyan vereséget, amely elrettentette volna a másikat
Sárkány László összegzése szerint Donald Trump amerikai elnök egy sokkal letisztultabb győzelmi történetet prezentált, ellentétben azokkal a képekkel, amelyeket a közvetlenül érintett felek tálaltak.
Trump úgy véli, hogy saját "erővel kikényszerített béke" elmélete legitimizálódik, még akkor is, ha kijelentései sok esetben vitathatóak és nehezen ellenőrizhetők. Például az általa tett állítás a "nukleáris képességek teljes megsemmisítéséről" erősen kétséges. Ezen túlmenően, retorikája jellemzően túlzó és kategorikus, ami tovább fokozza a szavai hatását.
A kutató hangsúlyozta, hogy a felek közötti konfliktus jelenleg egy kulcsfontosságú keresztúthoz érkezett a narratívák háborúját követően. Két lehetséges irány kínálkozik: az egyik a diplomáciai megoldás felé vezet, amely hosszú távú és átfogó rendezést ígér a komplex válságra; a másik viszont egy újabb fegyveres konfliktushoz vezethet, amely valószínűleg még pusztítóbb és szélesebb körű lesz, s amelynek kezdete és vége egyaránt beláthatatlan. "A tűzszünetet követő nyilatkozatok és események alapján sajnos úgy tűnik, hogy az utóbbi forgatókönyv valószínűsége a magasabb" - tette hozzá Sárkány László.
A kutató megállapítása szerint a folytatódó eszkalációs spirál egyik figyelemre méltó jele, hogy Izrael átfogó együttműködést tervez az arab szunnita államokkal. Ennek célja, hogy közösen formálják át a Közel-Keletet. Míg az előző Ábrahám-egyezmények csupán kétoldalú normalizációs megállapodásokra összpontosítottak, most már nem csupán diplomáciai, hanem geopolitikai és katonai szövetségek körvonalai is elkezdtek kirajzolódni. Ez a folyamat a térség erőviszonyainak és politikai tájának átalakítását célozza meg – jelenleg még diplomáciai eszközök révén.
Sárkány László úgy véli, nem zárható ki, hogy mindez egy "vérrel történő átrendezés" előkészítő szakaszának tekinthető, és az izraeli tervek Irán, mint regionális középhatalom szétzúzását célozhatják.
Tom Barrack, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja nemrégiben tett nyilatkozata is ezt az irányt erősíti.
Ami Izrael és Irán között zajlott, lehetőséget teremt mindannyiunk számára, hogy elgondolkodjunk: álljunk meg egy pillanatra, és keressünk új irányokat!
Hangsúlyozta, hogy Törökország "elengedhetetlen része ennek az új irányvonalnak", és megjegyezte, hogy "a békemegállapodások Izraellel elkerülhetetlenné váltak a szíriai és libanoni konfliktusokat követően".
A kutató rámutatott, hogy közben Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is kifejtette: az Irán felett aratott "győzelem" új "lehetőségeket" nyithat meg Gázában. E kijelentés a háttérben álló, példátlan méretű katonai műveletek előkészületeivel egy időben hangzott el, amely során az izraeli hadsereg öt teljes hadosztály bevetését fontolgatja, eltérően a korábbi, korlátozott beavatkozásoktól. Emellett a legnagyobb terjedelmű palesztin civileket érintő evakuálási akciót is tervezik, amely jelentős hatással lehet a térség helyzetére.
Egy lehetséges menetrend mindezek fényében: Gáza "kipucolása", majd egy újabb forduló Irán ellen, amelybe Trump és Netanjahu egyre inkább be akarja vonni Törökországot, a szunnita arab szomszédokat, valamint az Öböl-menti államokat is
- vélekedett Sárkány László.
Az Eurázsia Központ kutatója hangsúlyozta, hogy Iránban semmi jelét nem mutatják a megbékélés szándékának. Mint rámutatott, egy olyan ország esetében, amelyet külső erők támadnak meg – akár előre tervezett csapásra, akár a regionális biztonság megóvására hivatkozva –, természetes, hogy a reformista nézetek helyett a radikálisabb, keményvonalas csoportok kerülnek előtérbe. Ezek az erők gyakran a háborús események következtében szenvedő lakosság támogatását is élvezik.
Ami az atomprogramot illeti, az Irán "jobb belátásra térítését" célzó bombázások épp az ellenkező hatást váltják ki: megerősítik az irániak meggyőződését, hogy szükségük van atombombára. Mert ha lenne, akkor nem támadták volna meg őket - ahogyan Észak-Korea megtámadása sem merül fel a demokratikus világban
- fejtette ki Sárkány László. Kiemelte, hogy a perzsa állam elkötelezett a harc folytatása mellett, és jelenleg a radikális, keményvonalas nézetek dominálják a párbeszédet, amely nemrégiben egy halálos fatva kihirdetésével érte el csúcspontját.
A kutató Nasszer Makarem Sirázi iráni nagyajatollah fatvájára hivatkozott, amelyben az iszlám vallási vezető Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét, és Benjamin Netanjahut, Izrael miniszterelnökét "Isten ellenségeiként" azonosította. A fatvában arra szólította fel a világ muszlim közösségét, hogy egyesítsék erejüket e politikai vezetők ellen.
Sárkány László hangsúlyozta: a fatva nem kötelező érvényű jogi döntés, hanem egy iszlám jogi kérdésben megfogalmazott vélemény, amelyet egy mufti, vagyis képzett iszlám jogtudós bocsát ki.
Bármilyen súlyosnak is tűnik egy gyilkosságra buzdító fatva, az nem tekinthető ítéletnek, és nem az Iráni Iszlám Köztársaság hivatalos álláspontját tükrözi
- tette hozzá. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta: mindezek a fejlemények kedveznek azoknak, akik Irán negatív megítélésében érdekeltek. Ez a narratívák harcában zöld lámpát adhat egy Irán ellen szerveződő koalíció számára - amely magában foglalhatja az Egyesült Államokat, Izraelt, a szunnita arab államokat, és talán Törökországot is.
"Ugyanakkor ezen szunnita országok részvétele még egyáltalán nem tekinthető biztosnak. Ennek oka részben az, hogy ezek az államok mára sokkal diverzifikáltabb külpolitikai kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, nem kizárólag Washingtonhoz kötődnek, hanem önálló geopolitikai szereplőként is megjelennek egy átalakuló nemzetközi térben" - fejtette ki Sárkány László.
Az Eurázsia Központ kutatójának megállapítása szerint az idei június 24-én véget ért, egyelőre csak az első szakasznak tekinthető háborús ciklus, valamint az ebből eredő regionális instabilitás éppen akkor robbant ki, amikor a Közel-Kelet országai a pusztítás ördögi köréből való szabaduláson fáradoztak. Ehelyett a hangsúly egy stabil, békés és gazdaságilag fenntartható regionális rend megteremtésére helyeződött.
Irán legjelentősebb ellenfele, Szaúd-Arábia is felülvizsgálta kapcsolatát Teheránnal, Omán és Kína közvetítésével, ami új együttműködési formák kialakulásához vezetett a régió több országában. Figyelemre méltó, hogy az arab-iszlám államok többsége Izraelt okolja a feszültségek fokozódásáért: húsz arab és iszlám ország, köztük Szaúd-Arábia is, közös nyilatkozatban fejezte ki álláspontját, és támogatta Irán ügyét. Ugyanakkor fontos megkülönböztetni a szóban forgó országok álláspontját: míg a szunnita arab államok Izrael bizonyos intézkedéseit vitatják, Irán a zsidó állam létezését kérdőjelezi meg. A síita nagyajatollah nemrégiben tett felhívása, amely egy fatvában öltött formát, nem kötelező érvényű, és a szunnita országok nem tekintik irányadónak. Ilyen fatva csupán politikai "jó pontként" jelenik meg bizonyos körökben.
- fejtette ki Sárkány László.
A kutató hangsúlyozta, hogy az Öböl-menti arab államok körültekintő diplomáciai stratégiát folytatnak, melynek célja, hogy távol tartsák magukat a konfliktusok regionális felnagyításától és a belekeveredéstől.
"A legtöbb szereplő szándékosan tartózkodik attól, hogy tevőlegesen beavatkozzon a háborúba. Számukra - akik gazdasági fejlesztéseiket a diplomáciai egyensúlyozásra és a gazdasági diverzifikációra építik - ez a konfliktus komoly bizonytalanságot teremtett. Közép- és hosszú távon azonban valószínűleg egyértelműbb álláspontot képviselnek majd" - tette hozzá.
Sárkány László véleménye alapján a nemrégiben történt fegyveres konfliktus nem csupán Irán és Izrael közötti feszültséget tükrözi, hanem a Közel-Kelet történetében is jelentős változást hozhat. Fontos figyelembe venni a helyzet globális hatásait is, amelyek messze túlmutathatnak a térség határain.
Az Eurázsia Központ kutatója rámutatott, hogy a jelenlegi fejlemények egy tágabb hatalmi átrendeződés keretein belül is értelmezhetők. Szerinte nem lehetetlen, hogy az Egyesült Államok által kezdeményezett új gazdasági egyensúlykeresés első lépése a vámháború volt, míg a második szakasz már katonai eszközök alkalmazásával zajlik.
A Trump-adminisztráció hivatalos álláspontja szerint "kénytelen volt közbelépni" Izrael oldalán. Nem zárható ki, hogy Washington és Izrael közös érdekközösségben kezdett bele egyfajta "rendhelyreállításba". Izrael célja, hogy véget vessen a folyamatos fenyegetettség érzésének Irán semlegesítésével, és szorosabb együttműködést alakítson ki a térség országaival. Az Egyesült Államok számára a Közel-Kelet önmagában kevésbé jelentős, ám mint átjáró a globális Dél erőterének ellensúlyozására, kulcsfontosságúvá válik. Egyes elemzések szerint az Irán elleni fellépés valójában egy Kína és partnerei ellen irányuló, nagyobb szabású stratégia része
- mutatott rá Sárkány László.
A kutató figyelemre méltónak tartja, hogy Izrael épp azután hajtott végre támadást Irán ellen, hogy a perzsa állam néhány héttel korábban elindította a kínai Új Selyemút egyik kulcsfontosságú csomópontját, egy olyan vasúti összeköttetést, amely megkerüli az Egyesült Államok által ellenőrzött tengeri szorosokat és csatornákat.
"Izrael azonnal reagált Iránra, miután megkezdődött az új iráni-kínai vasútvonal építése, amit Washington gazdasági és geopolitikai kihívásként érzékelt."
Sárkány László véleménye szerint az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít az a megközelítés, amely az államhatárokat összekötő csomópontokká alakítja, célul tűzve ki gazdasági folyosók létrehozását, így integrált régiók kialakítását Ázsia és Európa között. Két kiemelkedő példa erre a Kína által indított Övezet és Út Kezdeményezés (BRI), valamint az India-Közel-Kelet-Európa Gazdasági Folyosó (IMEC), amelyek a nemzetközi kereskedelem és együttműködés új dimenzióit nyithatják meg.
Bár mindkét kezdeményezés célja határokon átívelő, integrált gazdasági hálózatok kiépítése, egyúttal a globális geopolitikai versenyt is tükrözik. A BRI és az IMEC közötti rivalizálás fokozhatja az államok közötti feszültségeket - különösen az Egyesült Államok és Kína közötti hatalmi küzdelem, a projektekben részt vevők közötti előnyök egyenlőtlen elosztása, valamint a befogadás és kizárás politikája miatt. A Közel-Kelet - ahol mindkét folyosónak át kellene haladnia - különösen érzékeny terület. A régióban máig rendezetlen határviták húzódnak, legyen szó szárazföldi vagy tengeri kérdésekről. Ezek a viták gyakran épp a regionális instabilitás idején kerülnek előtérbe, amelyet a gazdasági folyosók önmagukban aligha tudnak orvosolni
- magyarázta a kutató.
Végezetül hozzátette: a Közel-Keleten zajló folyamatokban világosan kirajzolódik a nyugati, amerikai vezette hegemónia és a Kína-Oroszország-féle, többpólusú eurázsiai modell közötti ütközés, amely az új világrend formálásáért zajló globális verseny része. Sárkány László szerint a valódi kérdés az, hogy a mostani erődemonstrációk után a versengés visszaterelhető-e gazdasági és diplomáciai mederbe, vagy egy elhúzódó eszkalációs spirál alakul ki, amely egyre több országot sodor magával.
