Mátyás király megakadályozta Bécs kifosztását | 24.hu
A magyar uralkodó nem csupán a hadizsákmányban rejlő rövid távú előnyöket kereste, hanem sokkal inkább az osztrák örökös tartományok tartós irányításának lehetőségét vélte felfedezni Bécs elfoglalásában. E cél érdekében mindent elkövetett, hogy megőrizze a városlakók bizalmát és kedvességét.
Csak idő kérdése volt, hogy a közép-európai hatalmi játszmák színpadán a fegyverek csördülése hallhatóvá váljon I. Mátyás magyar király és III. Frigyes császár között, akik mindketten a magyar trónra aspiráltak. Bár 1463-ban Bécsújhelyen megállapodás született közöttük, az ellentétek továbbra is feszültek, sőt, Mátyás csehországi hadjáratai révén még inkább fokozódtak a feszültségek.
A háború első szikrája 1477-ben gyúlt ki, miután Frigyes császár menedéket biztosított a király kegyéből kihullott, majd lázadóvá lett Beckensloer János esztergomi érsek számára, aki kincseivel együtt elmenekült az országból. Ekkor a magyar seregek már Bécs falait ostromolták, ám a pápa közbenjárásával a két uralkodónak sikerült újra egyezségre jutnia. A császár vállalta, hogy hadisarcot fizet, de végül csak ennek egy részét tudta teljesíteni később.
A fegyverek hosszú ideig néma csendben pihentek, de Mátyás 1482-ben újra hadat hirdetett, és a rettegett Fekete Sereg sorra foglalta el a kisebb ausztriai várakat. A következő nagy cél Bécs városa lett, amelyet 1485. január 29-én ostrom alá vett. Ahelyett, hogy nyílt támadásokkal próbálta volna bevenni a várost, Mátyás a körülbelül 50 ezer fős bécsi lakosság élelmiszerellátásának megroppanásában bízott. Mivel a felmentő seregek sehol nem tűntek fel, az élelmiszerkészletek pedig egyre apadtak, áprilisra a polgárok egy része már fontolgatta a kapuk megnyitását a hódítók előtt. Végül azonban csak 1485. június 1-jén történt meg a megadás, amikor a védők parancsnoka, Hans von Wulfersdorfer is ráébredt, hogy a további ellenállás már csak hiábavaló küzdelem lenne.
A magyar király nem csupán a hadizsákmányban rejlő lehetőségeket látta Bécsben, hanem sokkal inkább az osztrák örökös tartományok feletti tartós uralom megszerzésének ígéretét, amely hosszú távon akár a császári trónra vezető út első lépcsőfokaként is szolgálhatott. Ennek következtében a hatalomváltás nem gyakorolt jelentős hatást a város életére. A katonáknak szigorúan megtiltották a fosztogatást, és a sereg érkezésével együtt 32, élelemmel megrakott szekér gördült be a kiéheztetett város kapuin. Mátyás ünnepélyes bevonulásakor Bécs befolyásos egyházi és világi vezetői fogadták őt, aki nemcsak a magyar koronát viselte, hanem az Ausztria hercege címet is büszkén felvette.
A polgárok jóindulatának megőrzése érdekében az új király csak egy emberét, Szapolyai János főkapitányt ültette be a városi tanácsba, meghagyta a város régi szabadságjogait, valamint több évre adómentességet is biztosított számára - igaz, a magyar kereskedők érdekében az árumegállítási jogot elvette.
Mátyás, aki Buda korábbi státuszát megőrizte, udvarát azonban Bécsben alakította ki, ahol 1490. április 6-án váratlanul korai halál érte. Frigyes, Mátyás ellenfele, három évvel túlélte őt, de a magyar trónviszályok és a Fekete Sereg gyengülése miatt Bécs védtelen maradt. Végül Miksa, Frigyes fia, visszafoglalta a várost, és Magyarországra is betört, ám a trónt nem tudta megszerezni. Az osztrák fővárosban alig maradt nyoma a rövid magyar uralomnak, de egyesek úgy vélik, hogy a Stephansdom tetőszerkezetét ekkor, egy budai műhelyből érkezett mázas cserepekkel borították be. Bár ezt azóta többször is felújították és lecserélték, a templom megőrizte azt a jellegzetes képet, amelyet egykor Mátyás is láthatott.
