Álmában sem merült fel benne a Harvard lehetősége, de szeptemberre már a felsőoktatás királyának számító egyetem padjait koptatja.

Az átlagembernek meg sem fordul a fejében, hogy kijusson a Boston melletti Harvard Egyetemre, ahol a jelentkezők mindössze 3,5 százaléka jár sikerrel a felvételin. Abban az esetben viszont, ha az egyszeri diák 46 másodperc körül futja a 400 métert, továbbá felkarolja a Danubius Track Club nevű miniatűr menedzseriroda, akkor semmi sem lehetetlen. Egy 19 éves atléta srác, Kovács Árpád hihetetlen kalandja Szegedtől Bostonig.

A Harvardra való felvétel egy magyar fiatal számára, különösen ha teljes körű ösztöndíjat nyer, olyan teljesítmény, mint amikor egy Kisvárda vagy Budafoki MTE labdarúgója a Real Madridnál kezd el játszani. Míg az utóbbi esetben, hogy magyar futballista a spanyol óriás csapatában szerepeljen, 1966, Puskás Ferenc búcsúja óta nem volt példa, addig a Harvardra való bekerülésből szerencsére több is akad.

A legismertebb példákat említve: Győrffy Dóra, Európa-bajnoki ezüstérmes magasugrónk, aki máig őrzi az országos rekordot, kerek két méterrel. 1997 és 2001 között a világ egyik legnevesebb egyetemén tanult, és azóta nemzetközi szinten elismert közgazdásszá vált. Cserny Réka, aki 53-szoros válogatott kosárlabdázó, 2002 és 2005 között szintén a cambridge-i egyetem hallgatója volt, és nemrégiben bekerült az intézmény hírességek panteonjába, a Hall of Fame-be. Lehoczky Tamara, akit tavaly bemutatott az Index, jelenleg elsőéves, és bár nem élsportoló, kiemelkedő tanulmányi teljesítménye miatt felvételt nyert a Harvardra, ami nem meglepő.

Jelenleg is van magyar hallgatója a Harvardnak a most másodéves középtávfutó Kovács Ferenc Soma személyében, aki atlétának és diáknak is messze átlagon felüli. Fercsivel, ahogy szülei becézik, az Index ugyancsak készített interjút, amikor már felvették, de még a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium hallgatója volt.

Az élet megannyi meglepetést tartogat, és sokszor a váratlan találkozások formálják sorsunkat. Itt van például Kovács Árpád, a legfrissebb magyar harvardi diák, aki 2005-ben született. Árpád maga is elismeri, hogy a keleti parti elit egyetemek, az Ivy League, vagy ahogyan sokan nevezik, a Borostyánliga világába sosem jutott volna el, ha nem találkozik Fercsivel, akivel sporttársak lettek. Ez a barátság nem csupán a közös edzésekről szól, hanem arról az útról is, amely Árpádot a lehetőségek kapujához vezette.

Árpi, a szegedi fiatalember, nem csupán átlagos sportoló, hanem Kovács Ferenchez hasonlóan kivételes atléta. Olyannyira kiemelkedő, hogy a 2023-as budapesti világbajnokságon, mindössze 17 évesen, részese volt a lenyűgöző országos csúcsot elérő 4x400 méteres váltónknak, ahol olyan neves társakkal versenyzett, mint Steigerwald Ernő, Wahl Zoltán és az egyéni rekorder Molnár Attila. Ráadásul most már büszkén mondhatja magát harvardi diáknak, ezzel is jelezve, hogy nemcsak a pályán, hanem a tudományos életben is ambiciózus célokat tűzött ki maga elé.

"Októberben először látogattam el Cambridge-be, egy hivatalos látogatás keretében, édesanyámmal és nővéremmel együtt – mesélte Árpi, miközben két korty kávét kortyolt egy budapesti plázában. – Hihetetlenül kedvesek voltak, az egész család utazását teljes mértékben állták. Úgy tűnik, nagyon szerették volna, hogy a Harvardon folytassam a tanulmányaimat. Képzeld, előtte a Princetonra is kaptam meghívást, New Jersey-be, de nekem a Harvard sokkal vonzóbb volt. A hideg időt nem igazán kedvelem, Boston és Cambridge télen igencsak fagyosak. Régebben még arról álmodoztam, hogy egy floridai egyetemre nyergeljek át, de most már igazán örülök, hogy a hűvös Harvardot választottam."

Kovács Árpád a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban kiváló teljesítménnyel zárta le tanulmányait, ám egy súlyos sérülés, a combhajlító izom elszakadása, megnehezítette az útját. A gyógyulási folyamat után új kihívások elé nézett, amikor Gödöllőre, a MATE-GEAC csapatába igazolt. Ezzel együtt edzőt is váltott; Szegeden tíz éven át Menyhárt Zoltán irányítása alatt fejlődött, míg tavaly március óta Kovács Zoltán vezeti a felkészülését Gödöllőn.

Amerikába a Danubius Track Club támogatásával jutottam el, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen kulcsszerepet játszottak abban, hogy most már harvardi diáknak mondhatom magam. A DTC egyszerre működik tehetséggondozó műhelyként és menedzserirodaként; két sporttársam, Kovács Ferenc Soma és Silaghi Darius vezeti, és velük együtt dolgozik Vági Dániel is, aki egy salgótarjáni, de szeptembertől már az Egyesült Államokban tanuló hármasugró. Fercsit ötödikes korom óta ismerem, amikor egy gyermekválogatott versenyen találkoztunk először; én a 200 és 400 méteres távokon versenyzem, ő pedig a hosszabb távokat választotta. Egy évvel idősebb nálam, és 2023-ban ő már megkezdte tanulmányait a Harvardon. Az ő széles kapcsolati hálója tette lehetővé számomra, hogy lépést tartsak vele.

Kovács Feriék olyan jól kiismerik az amerikai oktatási rendszert, mintha csak a saját tenyerüket nézegetnék. Tökéletesen átlátják a kinti edzők világát, és az ő ajánlásaik szinte felbecsülhetetlen értékkel bírnak.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lehetőségem nyílik egy ilyen elit egyetemre bekerülni, ha nem lett volna Fercsiék támogatása, valószínűleg eszembe sem jutott volna a felvételi. A Danubius Track Club azonban nagyszerűen megfogalmazott leveleket küldött néhány Ivy League-egyetemnek, és négy intézmény válaszolt. A Harvard és a Princeton mellett a Cornell és a UPenn is meghívott, de végül a Harvard vonzott a legjobban.

Árpinak 2024 júniusában még csak 46,98 másodperces időeredménye volt 400 méteren, amikor megérkeztek a számára a várva várt meghívások. Két héttel később azonban megdöntötte saját rekordját, és 46,32 másodperces egyéni csúccsal a második helyet szerezte meg az U20-as európai ranglistán. Jelenleg is a negyedik helyen áll ezzel az eredménnyel. A fiatal atlétának ez lesz az első fedett pályás idénye, mivel Szegeden nem álltak rendelkezésére a megfelelő körülmények.

Ahogyan korábban említettem, lényegében már biztosra vehető, hogy felvettek a Harvard Egyetemre. Jelenleg csak egy úgynevezett "likely lettert" kaptam, a hivatalos értesítést még várom, de ez már csupán formalitás. A felvételi iroda megerősítette a jelentkezésemet, és nagy örömmel várnak. Március 27-én érkezik a hivatalos levél. Tudni érdemes, hogy a több tízezer jelentkező közül mindössze a 3,5 százalékot választják ki, így igazán büszke vagyok, hogy közéjük tartozom. Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiképpen sem arról van szó, hogy csak a sportteljesítményeim miatt kaptam helyet; diákként is meg kell állnom a helyem, és teljesítenem kell a tanulmányi követelményeket.

Kovács Árpádnak angol nyelvből is vizsgát kellett tennie, ami nem volt egyszerű feladat, de végül sikerrel zárta. Ahogy ő fogalmaz: a matematika angolul is ugyanaz a matek. Ráadásul az angol, vagy inkább az amerikai irodalom is vonzza! Eddig egy évet már elvégzett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen Gödöllőn, de most New Englandben folytatja tanulmányait.

Molekuláris biológiával szeretnék foglalkozni, mert a biotechnológia területén szeretném kamatoztatni a tudásomat a jövőben. A humán tudományok világa nem igazán ragadott magával, noha számos esszét kellett már írnom, ami arra tanított, hogy a sokoldalúság elengedhetetlen, mielőtt véglegesen dönt az ember a szakterületéről. Összesen egy 650 szavas és öt 150 szavas esszét kellett megírnom, ami nem volt éppen könnyű feladat. A felvételi folyamat során tapasztaltam, hogy a háttérben kelet-európai kollégák is dolgoznak, ami különösen érdekes volt számomra. Különösképpen emlékezetes volt, amikor egy magyar hölgy, Gulácsi Eszter, aki 2000-ben végzett a Harvardon, vizsgáztatott. Az ő tapasztalata és tudása inspiráló volt, és megerősítette bennem a vágyat, hogy a tudományos pályát válasszam.

A fiatal atléta arról is beszélt, hogy odakint lenyűgözte az a legendás pozitív életszemlélet, ami az amerikaiakat jellemzi. Mindenki támogató volt, az irigységnek a leghalványabb jelét sem tapasztalta, mindenki a tenyerén hordozta.

Ez a gondolkodásmód rendkívül vonzó, és már most, ilyen rövid idő elteltével is észlelem magamon a változás jeleit. Pedig a kinti tanulmányaimnak még nem is kezdtem neki, arra még szeptemberig várnom kell.

A gödöllői atléta augusztus második hetében, csupán néhány nappal a budapesti világbajnokság kezdetét megelőzően, kapott lehetőséget a felnőtt keretbe való bekerülésre. Érdekes módon az M4Sport híradójából értesült arról, hogy valószínűleg részt vehet a hazai rendezésű világeseményen.

Még csak nem is sejthettem, hogy a Nemzeti Atlétikai Központban fogok futni, de 27 órával az előfutamunk előtt egy átmozgató edzés várt ránk a TF-en, a Csörsz utcában. Akkor érkezett a hír Bartha Attilától, Wahl Zoli edzőjétől, hogy másnap én leszek a futó. Meglepetten álltam, de örömöm határtalan volt; szükségem volt egy kis szerencsére is, hiszen az előttem lévők közül az egyik srác megbetegedett, míg a másiknak fájdalmai voltak a lábában. Az éjszaka szinte elrepült, annyira izgultam. A közönség zaja, tapsa és buzdítása egyszerűen lenyűgöző volt a forróságban. Felejthetetlen élmény marad. Wahl Zolitól kaptam a botot, amit Molnár Attilának adtam át. Bár nem futottam a legjobban, de sikerült jelentősen megdönteni az országos csúcsot.

Árpi mélyen magában hordoz egy jelentős tartalékot. Tavaly augusztusban a limai U20-as világbajnokságon 46,60 másodperc alatt futotta le a távot, a 18 Celsius-fokos, akkoriban hűvösnek ítélt időjárási körülmények között, ezzel a negyedik helyezést érte el.

Ahhoz, hogy valaki magyar származásúként a Harvard diákjává váljon, rengeteg dolog szükséges. Egy kiemelkedő sportteljesítmény, valamint egy jó vagy éppen kitűnő tanulmányi átlag elengedhetetlen. Emellett fontos szerepet játszanak a kapcsolatok is, amelyeket ebben az esetben a Danubius Track Club biztosít. Ezt a lehetőséget kihasználja Kovács Ferenc Soma, aki már a második évét tölti a Harvardon.

Szeretném megosztani a tapasztalataimat: Magyarországon számos közvetítő cég tevékenykedik, amelyek gyakran csábító ajánlatokkal és magas díjakkal próbálnak meg ügyfeleket vonzani, de a valóságban a teljesítményük messze elmarad az ígéreteiktől. Sok esetben úgy érzem, hogy az ügyfelek kihasználása áll a középpontban. Ezzel szemben a Danubius egy teljesen más megközelítést képvisel. Az ő szolgáltatásaik mellett döntöttem, és első ügyfelüként maximálisan elégedett voltam a korrekt és segítőkész támogatásukkal, ami segített nekem a céljaim elérésében.

Kovács Árpád lelkendezve osztotta meg tapasztalatait a Harvard sportinfrastruktúrájáról, amely valódi csúcsminőséget képvisel. Az edzéskörülmények messze felülmúlják a legjobban felszerelt magyarországi helyszíneket is. Örömmel találkozott Marc Mangiacottival, edzőjével, akinek az edzései kifejezetten elnyerték a tetszését. Az uszoda mellett 200 méteres fedett és 400 méteres szabadtéri pálya, gyógytornász, masszőr, sőt, még csontkovács is rendelkezésre áll – mindez igazi kényeztetés a sportolók számára. Azonban szeptemberig még Gödöllőn, saját edzőjével, Kovács Zoltánnal folytatja a felkészülést.

"Szinte türelmetlenül várom, hogy nekivágjak életem legnagyobb kalandjának" - osztotta meg lelkesedését a 19 éves sportoló, és egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy szavai mögött valódi elhatározás áll.