Persze, íme egy egyedi átfogalmazás: "Valóban elképzelhető, hogy a helyzet Kádár idejénél is kedvezőtlenebb lett volna?" | 24.hu

Kádár János hatalomra kerülésekor nem volt kezdeményező, de éleslátásával és önkorrekciós képességével képes volt észlelni, amikor a dolgok nem a tervek szerint haladtak. Bűneit nem mentesíthetjük, viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon kedvezőbb helyzetben lettünk volna-e, ha a szovjetek más vezetőt választanak az ország élére. Politikai stratégiáját taktikai megfontolások alapján gyakran módosította, és nem sajnálta a hagyományos paraszti társadalom lebontását. A kétkulacsosság mestereként navigált a különböző érdekek között. Ez a rész Kádár-sorozatunk záró fejezete.

Kádár János történelmi szerepe ma is megosztja a közvélemény véleményét, és életútja a halála után sem zárult le. Éppen ezért nem tekintettük befejezettnek cikksorozatunkat azzal, hogy 1989. július 6-án reggel eltávozott az élők sorából. Helyette arra kértük a megszólaló történészeket, hogy egy kicsit eltávolodva a tudományos keretek szigorúságától, saját szakmai tapasztalataik és benyomásaik alapján próbálják meg felrajzolni azokat a motivációkat, amelyek Kádár egyes döntései mögött állhattak.

E cikkünkben már foglalkoztunk az alany ifjúkorával, a háború alatti évekkel és a Rákosi-korszakban végzett tevékenységével. A legutóbbi részben 1956-os fordulópontját és az általa elindított társadalmi megtorlás hátterét elemeztük. Most pedig Dr. Germuska Pál történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatóját kérdezzük a hatalom csúcsán lévő Kádár János motivációiról. Ezt követően Dr. Bertalan Péter történésszel, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársával, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem docensével titkos beszédek alapján bővítjük ki a képet.

A forráshiány súlyos terhei alatt nem világos, hogy a szovjet vezetés miért éppen a fiatal Kádár Jánost, Nagy Imre államminiszterét választotta Magyarország vezetésére. 1956. november 1-jén Münnich Ferencet is vele együtt vitték Moszkvába. A tapasztalt, moszkvai körökben otthonosan mozgó kommunista sokkal logikusabb választás lett volna: jól beszélt oroszul, korábbi moszkvai nagykövetként mélyrehatóan ismerte a Kreml politikai játszmáit, és összességében sokkal jelentősebb politikai súllyal bírt.

Manapság sokan próbálják mentségül hozni Kádárt azzal az érveléssel, hogy "ha nem ő, akkor más vette volna át a hatalmat, akivel sokkal nehezebb helyzetbe kerülhettünk volna". Ez a "más" személy valószínűleg Münnich volt, és a történészek szerint az ő vezetése egy sokkal drámaibb forgatókönyvet valószínűsítene.

Münnich valószínűleg nem tétovázott volna: gyorsan belevágott volna a megtorlásba, akár a kádári repressziónál is brutálisabb módszerekkel, és hasonlóan cselekedhetett volna Gerő Ernő vagy bármelyik rákosista vezető is. A jövőben pedig minden valószínűség szerint sokkal szorosabbra fűzték volna a Rákosi-korszak politikai gyakorlatát.

- mondja a 24.hu-nak Germuska Pál.

Felment-e bárkit bűnei alól, hogy "lehetett volna rosszabb" alternatíva őnála? Kádár Nagy Imre és a reformista kormány államminisztereként (a poszt nagyjából a miniszterelnök-helyettesnek feleltethető meg) került 1956. november 2-án a Kreml urai elé, két nap múlva már egy szovjet bábkormány élén jelentkezett be Szolnokról, majd az ellenséges tankokkal érkezett Budapestre.

Nem valamiféle "muszáj Herkulesként" vette vállára az ország irányítását, hogy inkább ő, mint valami sztálinista, véreskezű elvtárs, hanem gyakorlatilag árulással ágyazott meg saját regnálásának. Még akkor is, ha Hruscsov és köre őt választotta, valószínűleg börtönt, akár az életét kockáztatta volna, amennyiben nemet mond.

Nincs kétség afelől, hogy november és december folyamán valóban hitt a változás lehetőségében. Ambíciója messze túlszárnyalta a Rákosi-rendszer kereteit, és egyfajta munkás önigazgatást kívánt létrehozni, legalábbis komoly szerepet szánt a munkástanácsoknak. Ugyanakkor nagyon valószínűtlen, hogy ezek az első lépések csupán manipulációs, taktikai fogások lettek volna a társadalom megnyugtatására. Decemberre azonban megérkezett a kemény válasz Moszkvából, és rá kellett ébrednie, hogy az elképzeléseit sürgősen át kell alakítania; a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) vezetése sokkal szigorúbb kereteket szabott a számára.

Kádár nézetei szerint felmerülhetett az a lehetőség, hogy amennyiben nem a megszokott normák szerint cselekszik, gyorsan elkergetik, és a helyére egy konzervatívabb csoport lép, amely még inkább a múltba való visszatérést szimbolizálja. Ezt pedig Kádár nem kívánta, hiszen a Rákosi-rendszer teljes visszaállítását egyértelműen elutasította. Mindeközben azonban saját makacs módján, következetesen folytatta a megtorlást.

Nem volt iskolázott, de elkerülte a Rákosi- és Gerő-féle hatalmi őrületet. Talán a sakk világából merített, hiszen különleges taktikai érzékkel bírta, amely lehetővé tette számára, hogy pillanatok alatt átlássa a helyzeteket. Ha pedig szükség úgy hozta, azonnal új irányt tudott venni.

- állítja a történész.

1957 első hónapjaiban politikai stratégiáját ennek megfelelően formálta, egyfajta önbizalommal felvértezve magát. Amikor pedig márciusban Moszkvába látogatott, és ott kedvező visszajelzéseket kapott, úgy érezte, hogy végre a helyén van. Ezt követően sokkal határozottabban lépett fel, mintha csak a siker szárnyain szárnyalt volna.

A rendteremtés folytatása és a hatalom megszilárdítása után Kádár úgy érezte, elérkezett az idő a belső tisztogatásra. Tisztában volt azzal, hogy a "régi ÁVO-s társaság" nélkül nem tudja visszaállítani a kommunista hatalmat, de amint ezt a lépést megtette, gyakorlatilag egy nagyszabású takarítást indított az államvédelmi és belügyi szektorban. Ez volt az elbocsátottak története, amelyről korábban már írtunk.

Miért volt erre szükség? Azért, mert el kellett távolodnia azoktól az emberektől, akik mélyen megismerték a múltját. Finoman fogalmazva sem lett volna kedvező Kádár hírnevének, ha a belügyminiszteri tevékenysége, különösen a Rajk-perben betöltött szerepe nyilvánosságra kerülne. A történész véleménye szerint Kádár rendkívül tudatosan alakította a lépéseit:

"Miután rendet rakott a saját maga mögött, előtte azonban rábízta a piszkos feladatokat az érintettekre, így a megtorlás és a végső elszámolás Nagy Imrével már nem az ő dolga volt."

Egy újabb jelentős mérföldkőhöz érkeztünk, amikor a magyar társadalmat ismételten a kényszerű és gyors ütemű téeszesítés szorongatta az 1950-es és 1960-as évek határvonalán. Ezzel a lépéssel Kádár visszanyúlt Rákosi erőszakos módszereihez. A szovjet nyomás világosan érezhető volt, hiszen ekkorra a keleti blokk országai közül mindössze Lengyelország és Magyarország maradtak, akik még nem hajtották végre a szovjet mintájú kolhozosítást.

Nem tudhatjuk, hogy ő maga mit vélekedett minderről. Ipari környezetben nőtt fel, igazi városi ember volt, aki csupán a paraszti lét legalsóbb rétegeivel találkozott: a cselédek nehézségeivel, megalázó és méltatlan életfeltételeivel. Nem volt tudatában a középparaszti gazdálkodó réteg alapvető fontosságának a társadalom működésében. Valószínű, hogy kritikátlanul magáévá tette a propaganda által hangoztatott szlogeneket, amelyek szerint a kulákok kizsákmányolják a melósokat, és a pénzüket a zsebeikbe húzzák, miközben az "agrárproletárok" tömegeit nyomorba taszítják.

Kádár János gondolkodásmódja talán úgy formálódott, hogy a parasztság téeszekbe való integrálása elkerülhetetlen lépés, hiszen Moszkva nem tűrheti a halogatást, és enélkül a szocialista rendszer teljessége is megkérdőjeleződhet. Ezért sürgősen és hatékonyan kellett végrehajtani ezt a feladatot. Nem érezte rokonszenvét a hagyományos magyar paraszti életformával, és nem hagyott időt a bánkódásra a sorsuk felett.

Kevéssel később, a '60-as évek elejére kiderült, a szovjet kolhozmodell Magyarországon nem működik. Kádár ekkor fordított hozzáállásán, kikérte Fehér Lajos és a közelében dolgozó agrárszakemberek véleményét, majd hozzájárult a változtatáshoz még úgy is, hogy ezért hosszasan magyarázkodni kellett a moszkvai elvtársaknál. Ha ide csatoljuk a jócskán elnyúlt tervezés után, 1968-ban elindított új gazdasági mechanizmust, úgy tűnhet, Kádár János előre látóan politizált, reformokkal kísérletezett.

A történész azonban úgy véli, hogy nem kezdeményezett, hanem felismerte, ha valami nem működik, ha közbe kell lépni, és olyankor bizonyos határokig hallgatott az adott terület szakértőire. Ez nem proaktivitás, hanem "csupán" jó helyzetfelismerés, és ami nagy különbség Rákosihoz viszonyítva: önkorrekciós képesség. Paradigmaváltásnak nevezhetjük Kádár hozzáállását, miszerint nem szabad folyamatosan, mindig nyomás alatt tartani az embereket, hanem élhetővé kell tenni a rendszert azzal, hogy adaptáljuk a magyar viszonyokra, nem pedig mechanikusan lemásoljuk a szovjet mintát.

A Kádár-rendszer működőképességét és élhetőségét végső soron a politikai és gazdasági alkalmazkodás tette lehetővé. Még a számos kényszerű kompromisszummal együtt is, ez a megközelítés széles rétegek számára biztosított perspektívát és stabilitást.

- fogalmaz Germuska Pál.

A szovjet vezetőkkel való viszonya során mesterévé vált az oroszlán etetésének. Folyamatosan a közös nevezőt kereste, igyekezett megfelelni a moszkvai elvtársak legfőbb elvárásainak, miközben támogatta a "közös" külpolitika fő irányvonalait. E tevékenységek mellett ügyesen manőverezett az ausztriai kapcsolatok normalizálása és számos nyugati ország felé való nyitás terén is.

Hasonló lépéseket tett a belpolitikai hatalmának megszilárdítása után: új életet lehelt a népfront politikájába, nem az ellenfelek keresésére összpontosított, hanem a közös nevező megtalálására. A megfélemlítés helyett inkább a meggyőzés eszközeivel hívta magához a szövetségeseket és az értelmiséget, ezzel hozzájárulva a társadalom harmonizálásához. Ezt a szellemiséget tükrözte a híressé vált mondás, miszerint "Aki nem áll ellen, az a mi oldalunkon áll".

Az új gazdasági mechanizmus valójában egyfajta alkalmazkodás volt, ahogy már korábban említettük, a kommunista gazdasági modell működőképessé tételére irányuló törekvés Magyarországon, amelyet reformok révén igyekeztek megvalósítani. Természetesen ez a folyamat mindaddig tartható volt, amíg a gazdaság "önállósága" nem fenyegette a politikai hatalom stabilitását. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után azonban Magyarország egyedül maradt a reformok terén, Kádár pedig újra azt érezhette, hogy vékony pallón kell egyensúlyoznia. Ráadásul nem is egy kis patak felett, hanem egy széles folyó fölött, ahol a deszkák folyamatosan ingadoztak, miközben mindkét oldalról folyamatos nyomás nehezedett rá. 1972-re a szovjet nyomás elviselhetetlenné vált Kádár számára, aki ezúttal sem habozott: azonnal eltávolította a reformpárti politikai vezetőket.

Nem volt hatalommániás, ám eszébe sem jutott másnak átadni a kormányrudat, inkább a reformfolyamatot törte derékba. Sőt, az 1970-es évek világpiaci viharaiban a végletekig "óvta" a hazai lakosságot a turbulenciák következményeitől - ezzel azonban valójában csak a saját hatalmának a stabilitását védte. Az árát pedig a következő nemzedékek fizették meg.

A történész megállapítása szerint az 1980-as évek tragikus fordulata Kádár János mentális és egészségi állapotának drámai romlásában rejlik, ami következtében elveszítette önkorrekciós képességét. Ahelyett, hogy rugalmasan reagált volna a változó világpiaci viszonyokra, egyre inkább merevvé vált, és nem volt képes észlelni az eladósodás súlyos következményeit és a pénzügyi trükkök csapdáit. Ezen felül, a korábbi részben említettük, hogy a '80-as évek elején valósággal adódott egy lehetőség egy kínai mintájú reformra, amely lehetővé tette volna a kommunista párt keretein belül egy félig-meddig vagy akár valódi piacgazdaság kiépítését. Ilyen irányvonal esetén a gazdasági fejlődés akár sikeres is lehetett volna.

Azt azonban rendkívül éleslátóan érzékelte, hogy a megfogalmazott reformtervek következtében hogyan csúszik ki a hatalom a kommunista párt, és személyesen az ő irányítása alól. Gyakorlatilag megfékezte a folyamatot, így a '80-as évekbeli reformokat szinte bénaságra ítélte. Az évtized közepén, amikor bejelentette, hogy elég volt a kúszásból, és a megszorítások helyett inkább a jobb életkörülmények és magasabb bérek biztosítására van szükség, azzal végzetes következményekhez vezetett az ország számára.

Dr. Bertalan Péter beszédei, amelyeket Somogyban, szűk körben tartott, rávilágítanak Kádár János kétkulacsos politikájára, amely a diktátor személyiségének lényegét tükrözi. Kádár János fiatal éveinek első hat esztendejét Kapolyon nevelőszülőknél töltötte, és élete végéig meleg szívvel őrizte Somogyország emlékét. Különösen szoros kötelék fűzte nevelőapjához, Sándor bácsihoz, aki számára az egyetlen igazi apafigura volt. Később, a politikai pályája során Rákosival és Hruscsovval is hasonló apa-fiú viszonyt alakított ki, amely tovább árnyalja a politikai kapcsolatait és személyes életét.

Kádár érzelmi szálakkal kötődött a somogyi vidékhez, ahol a helyi pártvezetőkkel való interakcióiban sokkal nyíltabban fejezte ki magát. Ezt a régiót nem csupán politikai szempontból, hanem személyes kapcsolatai révén is fontosnak tartotta, amelyeket saját önigazolására és legitimitásának megerősítésére használt.

"Formáld meg a szavaimat egyedivé!" - javasolja a történész.

1958. november 6-án Répáspusztán, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetői előtt mondott beszédében egy különleges időszak árnyékában tette mindezt. Ekkor már túl voltunk a "vérrel-vassal" végrehajtott téeszesítés viszontagságain, és a történések súlya érezhető volt a levegőben. Beszéde rendkívül taktikus volt, hiszen nemcsak az önigazolást szolgálta, hanem a hallgatóság lelkesítésére is törekedett. Szavaiban hangsúlyozta, hogy a 1956-os eseményeket hátrahagyva új utakat kell keresnünk - megbékélést sürgetett, miközben a vérbíróságok éppen aktívan működtek. Ezt követően rátért az értelmiség szerepére, amelyet jól tudott, hogy kritikus szemmel figyel, és képes átlátni a politikai játszmákon. Az őszinte párbeszéd és a kölcsönös megértés fontosságát hangsúlyozva próbálta elnyerni a közönség bizalmát, tudva, hogy a jövő csak együttműködés révén építhető fel.

Felelevenítette emlékeit: Szegeden írók, újságírók, tanárok és színészek társaságában találkozott. „Elmondtam nekik, hogy az állam jó szívvel viseltetik irántuk. Emberi hangnemben, tisztelettel beszélgettünk. Célunk, hogy megnyerjük őket a közös ügy szolgálatára. Azt is kiemelhetem, hogy az elmúlt két év során a közösség jelentős része aktívan részt vett a munkában, és az értelmiség hozzájárulása is mérhető eredményekben tükröződik.”

Veres Péter jelentős figura a magyar közéletben, hiszen már három évtizede aktívan részt vesz benne. Különösen figyelemre méltó, hogy a Horthy-korszak alatt szocialistaként tevékenykedett, ami igencsak bátor döntés volt a nehéz időkben. Átnézve a történéseket, felmerül a kérdés: miért volt a kalocsai érseknek szabad támogatnia, míg Veres Péternek nem? A kalocsai érsek reakciósabb megítélés alá esik, hiszen a pozíciója is erre utal. Miután megbeszéléseket folytattunk, végül úgy határoztunk, hogy Veres Pétert jelöljük képviselőjelöltként. Itt nem csupán az író személye a lényeges, hanem az, hogy Kádár elismeri a kalocsai érsek szerepét, miközben mellé állítja Verest, aki '56-ban Nagy Imre mellett is kiállt.

Kifelé beszélt, ez a néhány mondat világosan tükrözi azt a lenyűgöző ravaszságot, amely Kádár Jánost 1958-tól kezdve jellemezte. Igazán a kétkulacsosság mesterévé vált, mindig ügyesen lavírozva a különböző érdekek között.

Bertalan Péter kifejezései egyedivé tételének érdekében érdemes az alábbiakat figyelembe venni: 1. **Stílus és hangvétel**: Válassz egy karakteres stílust, amely tükrözi a mondanivalódat és a téma hangulatát. Például, ha a téma komoly, használj mélyebb, filozófikus kifejezéseket; ha pedig könnyedebb, akkor humorosabb és játékosabb nyelvezetet. 2. **Egyedi képek**: Használj szokatlan hasonlatokat és metaforákat, amelyek egyedivé teszik a szöveget. Például, ahelyett, hogy azt mondanád, „szép a nap”, mondhatod azt is, hogy „a nap aranyszínű fénye mint ezer gyertya lángja ragyog az égen”. 3. **Személyes tapasztalatok**: Oszd meg a saját élményeidet, érzéseidet, amelyek kapcsolódnak a témához. Ez segít abban, hogy a szöveg személyesebb és egyedibb legyen. 4. **Eredeti gondolatok**: Ne félj új, szokatlan nézőpontokat felvetni. Kérdezd meg magadtól, hogyan gondolkodnál a témáról mások helyett, és írd le ezt az egyedi nézőpontot. 5. **Szókincs**: Használj változatos szavakat, kifejezéseket, amelyek gazdagítják a szöveget. Kerüld a kliséket, és keresd azokat a szavakat, amelyek egyedi színt adnak a mondandódnak. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, Bertalan Péter szövegét igazán egyedivé és emlékezetessé varázsolhatod!

Most, ezen a ponton, búcsút intünk Kádár Jánosnak, és ezzel lezárul sorozatunk. 47 részen át követtük életútját, kezdve a szegénységben eltöltött, nehéz gyerekkorától egészen a méltatlan körülmények között zajló leépüléséig, haláláig. Minden jelentős eseményt igyekeztünk részletesen bemutatni, feltárva motivációit és a döntései mögött álló okokat, miközben a magánéletének is jelentős teret szenteltünk. Célunk az volt, hogy alaposabb képet kapjunk arról, ki is volt valójában Kádár János.