Krusovszky Dénes megfogalmazása szerint ez a kitüntetés nem a klasszikus magyar irodalom képviselőjének, hanem Krasznahorkai Lászlónak jutott osztályrészül.
Krusovszky Dénes éppen Oszakában tartózkodott, amikor értesült Krasznahorkai László Nobel-díjának híre. A költő és író válaszát ezúttal szó szerint idézzük.
Most, hogy Oszakában, Japánban élek, ahol az időjárás és az időeltolódás egyaránt más, mint Stockholmban vagy Budapesten, éppen vacsora közben érkezett a hír, hogy Krasznahorkai László nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat. Mondanom sem kell, a hot-dogom rögtön a földre került. Az elmúlt években mindig élőben követtem a díjátadás streamjét, de idén valahogy nem jutott eszembe, és most tessék, meglepett a hír. Csak annyit tudok mondani: gratulálok, ezt a kitüntetést teljes mértékben megérdemli, és véleményem szerint az odaítélő bizottság is remek döntést hozott.
Krasznahorkai művészete nem zárható be sablonokba, legyenek azok témák, ideológiák, politikai vagy társadalmi üzenetek, vagy bármilyen könnyen azonosítható jellemző. Manapság úgy tűnik, hogy azok a karakterek és teljesítmények kapnak nagyobb figyelmet, amelyek előre meghatározzák, mit kell róluk gondolni, és ők maguk is milyen véleménnyel vannak a világról. Ezzel szemben Krasznahorkai életműve nem csupán állít valamit a világról, hanem egy új valóságot teremt, mindezt pedig a legfontosabb eszközével, a (magyar) nyelv segítségével valósítja meg.
Krasznahorkai egy különösen összetett figura, akit nem könnyű megérteni, olvasni és hallgatni; a műveiben rejlő bonyolultság sokak számára kihívást jelent. Ezt a jelenséget éppen egy olyan korszakban tapasztalhatjuk, amikor a könnyen szerethető, azonnali élvezetekre vágyó művészet dominál. Ez a kontraszt rendkívül figyelemreméltó. A kérdés, hogy a magyar irodalom és kultúra szempontjából mit jelent ez a díj, biztosan sokakat fog foglalkoztatni a közeljövőben, és számos írás születik majd róla. Fontos, hogy hangsúlyozzuk: ezt a díjat nem a magyar irodalom általános elismeréseként adják át, hanem Krasznahorkai Lászlónak, akinek munkássága a leamortizált, marginalizált magyar kulturális színtér szempontjából egyfajta halvány reménysugár. Ez a hír talán nem hoz gyökeres változást, de mégis valami. Olyan, mint egy távoli, titokzatos jelenség, mint amikor egy óriási bálna vonul végig egy kisváros partján, éppen a végső óráit élve.
