A magyar vállalkozások két eltérő dimenzióban működnek, azonban az Orbán-rendszer szabályait mindenki elsajátította.
A magyar közép- és nagyvállalatok világa megosztott: van, aki az előnyök kiaknázására törekszik, míg mások lemaradva küzdenek a fennmaradásért. E vállalatok eltérően reagálnak az ország politikai és gazdasági környezetére, de a többségük már otthonosan mozog a NER által kialakított keretek között, és jól tudja, mire számíthat - derül ki a Corvinus legújabb céges kutatásából.
A magyar gazdaság két jól elkülöníthető csoportra oszlott: az ütőképes szereplőkre és a lemaradókra. Ezek a csoportok radikálisan eltérően reagálnak az ország politikai és gazdaságpolitikai környezetére - állapította meg a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központja, amely most tette közzé hetedik jelentését a magyar vállalatok versenyképességéről.
A közel három évtizede zajló felméréssorozat keretében 3-6 évente újabb adatgyűjtésre kerül sor. Az idei, 2024 októberétől januárig tartó felmérés során a több mint 3700 magyar közép- és nagyvállalat közül 335 vállalat jelezte, hogy részt vesz a kutatásban. Ebből a válaszadó cégek 90%-a magyar tulajdonú, míg 37%-uk családi vállalkozásként működik.
A kutatás mintavétele statisztikailag reprezentatív, azonban a válaszadók túlnyomó többsége Budapesten és a fejlettebb közép-magyarországi területeken működik, így a gazdaságilag erősebb régiók aránya megemelkedett. A vizsgált vállalatok a feldolgozóipar, építőipar, kereskedelem, valamint szállítás és raktározás szektorából kerültek ki. Összesen 292 középvállalat (50-249 fős) és 43 nagyvállalat (250 fősnél nagyobb) töltötte ki a kérdőívet, és közülük 60 százalék exportra is termel.
A beérkezett válaszokból összeálló vállalati versenyképességi index (VVI) alapján 160 cég lett alacsony versenyképességű, 175 pedig magas. A felmérés egyik fontos tanulsága, hogy bármilyen cég lehet versenyképes, mérettől és ágazattól függetlenül, viszont a két csoport közti szakadék nagy, a magas versenyképességűek minden mutatóban jelentősebb jobb értékekkel rendelkeznek, mint az alacsony mutatójúak.
A VVI három alindexből áll, amelyek mindegyike eltérő számú változót ölel fel. A működőképesség alindex 14 különböző tényezőt vizsgál, ideértve a költséghatékonyságot, minőséget, választékot, vevői elégedettséget, valamint a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot. Ezzel szemben a változásképesség alindex, amely 9 változóra épül, a piaci trendek előrejelzésének képességét, az alkalmazottak számát és képzettségi szintjét, a kutatás-fejlesztés és innovációs ráfordításokat, innovativitást, valamint digitalizációt értékeli. Végül, az üzleti teljesítmény alindex mindössze két változót használ, amelyek a piaci részesedést és az árbevétel-arányos nyereséget tükrözik. Az alábbiakban bal oldalon az aktuális értékek, míg jobbra a hat évvel ezelőtti adatok találhatóak:
A kutatócsoport az új alindex-értékek elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy a Covid-járvány, az orosz-ukrán konfliktus és az infláció komoly hatással volt a vállalatokra. A működőképesség alindexének magas értékei arra engednek következtetni, hogy a cégek elsősorban a működőképesség fenntartására összpontosítottak. Ezzel szemben az üzleti alindex alacsony szintje arra utal, hogy pénzügyi szempontból nem volt túl sikeres ez az időszak a vállalatok számára.
A vállalatok világában nem csupán erős és gyengén teljesítők csoportjára oszlanak. Az alacsonyabb teljesítményű cégek között kisebb a különbség, ami azt jelenti, hogy ezek a vállalatok egymáshoz hasonló jellemzőkkel bírnak. Ezzel szemben a versenyképesebb szegmensben egyre inkább kiemelkednek azok a cégek, amelyek kiemelkedő eredményeket érnek el, és folyamatosan távolodnak a többiektől.
A versenyképes és a leszakadó vállalatok különböző gazdasági valóságokat tapasztalnak meg ugyanabban az országban. Míg az előbbiek a külső tényezőket inkább támogatóként érzékelik, addig az utóbbiak gyakran hátráltató hatásként élik meg azokat. Az alábbi ábra segítségével látható, hogy a kék figura az alacsony versenyképességű cégeket, míg a piros a magas versenyképességűeket reprezentálja. A számok az adott kérdésre adott válaszok átlagos értékét mutatják, ahol a válaszok az 1-es jelöléssel ellátott "jelentősen hátráltatja" és az 5-össel jelölt "jelentősen segíti" skálán helyezkednek el.
A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a válaszadó vállalatok körében széleskörű egyetértés mutatkozik a működési környezet kiszámíthatóságával kapcsolatban: 201 cég teljes mértékben, míg 76 cég nagymértékben osztotta ezt a nézetet, csupán 12 vállalat utasította el ezt az állítást. Chikán Attila, a kutatócsoport vezetője a tanulmány bemutatóján kiemelte, hogy sok cég azért érzi a hazai gazdasági környezetet stabilnak és kiszámíthatónak, mert már jól ismerik a működési feltételeket, így otthonosan mozognak benne. A volt gazdasági miniszter, aki az első Orbán-kormány alatt tevékenykedett 1998 júliusától 1999 decemberéig, hangsúlyozta, hogy véleményét politikai szándékok nélkül osztja meg.
A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a vállalatok a gazdasági helyzetet kedvezőtlenebbnek értékelték, mint 2019-ben, ugyanakkor saját maguk elégedetten nyilatkoztak a környezeti változásokkal kapcsolatban. Ez az ellentmondás a korábban említett megállapítások fényében sokkal inkább érthetővé válik, mint ahogy elsőre tűnhetett.
A 2019-es és 2025-ös viszonyokat összehasonlító grafikon világosan bemutatja, hogy a Covid és az azt követő események mennyire felforgatták a vállalati szférát. Az ábra jól szemlélteti, hogy a cégek mennyire sebezhetővé váltak a kormányzati intézkedések hatására. Ezen változások következtében a vállalatok helyzete jelentősen megváltozott, és új kihívásokkal kellett szembenézniük.
Itt viszont, ha kizárólag az idei statisztikákra fókuszálunk, és összehasonlítjuk a sikeres vállalatokat a lemaradókkal, még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a cégek mennyire eltérő univerzumban működnek.
A felmérés eredményei szerint a hitelfelvételi lehetőségek, az adórendszer változásai, a jegybanki alapkamat mértéke, az infláció mértéke, a bérszínvonal és a forint árfolyamának ingadozásai is mind sokkal jobban befolyásolták a cégek versenyképes működését az elmúlt három évben, mint 2019-ben. A monetáris politika, különösen az adózási feltételek módosítása a válaszadók szerint rontotta a helyzetüket, a leginkább pedig a fogyasztást terhelő adók szabályozása volt számukra nehezítés.
A felmérés kitapintotta, hogy a vállalatok 2019-hez képest fontosabbnak tartják a fenntarthatósági követelményeket, az azoknak való megfelelést, de főleg a szigorodó szabályozás miatt. Vagyis leginkább azért zöldítenek, mert nem akarják, hogy a zöldszabályok megsértése miatt megbírságolják őket.
A vállalatok stratégiájában és célkitűzéseikben a tulajdonosi haszon szerepe jelentősen megnövekedett az elmúlt hat évhez képest, míg a reziliencia, azaz a vállalatok ellenálló képességének fokozására irányuló törekvés csökkent. Chikán véleménye szerint ez a tendencia akár optimista megközelítésként is értelmezhető: a cégvezetők úgy érzik, hogy már most is elég ellenálló szervezeteket irányítanak.
Az innovációs kedv 2019-hez képest jelentősen csökkent. Az új ötletek és megoldások iránti vágy leginkább a vásárlói igényekből fakad, ezért a vállalatok akkor kezdenek újításokba, ha ügyfeleik ezt elvárják tőlük. Az idei évben azonban a piac nem mutatott erről meggyőző jeleket, így a cégek kevésbé tekintették az innovációt a fejlődés egyik kulcselemének.
A vállalatok banki aktivitása jelentős növekedésnek indult, ami azt jelenti, hogy egyre több hitelt igényelnek. Ezzel párhuzamosan csökkent azon cégek száma, akik egyáltalán nem folyamodnak kölcsönhöz. Ugyanakkor aggasztó tendencia figyelhető meg a fizetési fegyelem terén: a késedelmes kifizetések gyakorisága nőtt, amelynek hátterében gyakran a vevők elmaradó teljesítménye áll. Ezen kívül a forráshiány is hozzájárul a problémák fokozódásához.
