Parajdon bekövetkezett a katasztrófa: a három héten belüli megoldás reménye teljesen szertefoszlott, hiszen egyetlen cső sem található a helyén.

A parajdi sóbánya mentési munkálatai a tervezettnél jóval lassabban haladnak. A román elnök május végi látogatásakor az illetékesek három hetet ígértek a probléma megoldására, de pénteken lejárt a határidő, és még egyetlen cső sincs a helyén a több százból. A községben nincsenek turisták, dermesztő csend uralkodik a máskor nyüzsgő utcákban.

A parajdi sóbánya katasztrófája hetekkel ezelőtt bekövetkezett, amikor a Korond-patak kimosta a talajt és elárasztotta a föld alatti bányarendszert. A geológusok már 2007-ben figyelmeztettek a veszélyre, de senki sem tett semmit a megelőzésért. Mint arról az Index Kibeszélő Extra című műsorában Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója beszámolt, a probléma évek óta ismert volt.

A tervek szerint egy innovatív "bypass megoldást" alkalmaznak, amely révén a Korond-patak vize csővezetékbe kerül irányítva, ezzel megakadályozva, hogy az édesvíz befolyásolja a bányaműveleteket. E lépés után lesz lehetőség a több millió köbméter sós víz kiszivattyúzására a tárnákból. A munkálatok következtében a folyómedret is át kellett alakítani: a korábbi mederben keletkezett üregben a megduzzadt patak vize két és fél napon keresztül tűnt el, ezzel feltöltve a bányát.

A Magyar Hang csapata legutóbbi expedíciója során felfedezte a veszélyzónát, ahol kiderült, hogy a hatalmas rést végül huszonhat kamionnyi zúzott kővel sikerült betömni. Ugyanakkor a lényegi feladatok előrehaladása megdöbbentően lassú volt.

Negyvenezer ember ivóvízellátása forog veszélyben

A patak elterelése nem kínál megoldást a valódi problémára, amely a Székelyhon.ro szerint Maros megyében körülbelül negyvenezer ember ivóvízellátását érinti. Jelenleg a Korond-patak vizének jelentős részét már átpumpálják a sóhegyen, ám ez nem akadályozza meg, hogy a Kis-Küküllőbe sós víz érkezzen. A szennyezés mértéke olyan aggasztó, hogy a gyulakutai, küküllőszéplaki és dicsőszentmártoni vízüzemek képtelenek ivóvizet biztosítani a lakosság számára.

A helyzet rendkívül aggasztó, mivel a bányából származó, rendkívül magas sótartalmú víz valószínűleg a patakba szivárog. Ez a víz ugyan összekeveredik a Kis-Küküllő vizével, de Dicsőszentmártonban, amely több mint ötven kilométerre fekszik, a folyó vízének sótartalma még mindig eléri az 1000 milligramm/liter értéket, holott a megengedett határérték csupán 250 milligramm/liter lenne. A Maros megyei hatóságok most Bukarest válaszát és pénzügyi támogatását várják, hogy sótalanító berendezéseket tudjanak beszerezni.

Dermesztő csend a turistavárosban

A község csendesedett: a nyári szünet első napján a turisták helyett csupán munkagépek zúgnak, és tűzoltóautók szelik át a máskor élettel teli utcákat. A sós vizű strand zárva tart, a környékbeli panziók pedig üresen állnak, mintha elfeledték volna őket. A bánya, ami egykor évente 600 ezer látogatót vonzott, most a helyi gazdaság alapját képező pillér helyett csak egy elhagyatott emlék. A helybéliek között sokan szenvednek a hitelterhektől, és a reménytelenség szorongató köre egyre csak szűkül körülöttük.

Miközben a bányában több millió köbméternyi telített sós víz áll, azt nem tudják használni. A strand megnyitásához a Nemzeti Sótársaság egy másik bányájából, zsákokban hoznak sót, amit az édesvízhez kevernek. A helyzet azt mutatja, hogy Lukács Csaba korábbi pesszimista jóslata valósul meg: "Kimondhatjuk, hogy a parajdi sóbányának vége!"