Ilyen volt belülről Aszad legkegyetlenebb börtöne: egy sötét és nyomasztó világ, ahol az emberi sorsok összefonódtak a fájdalommal és a szenvedéssel. A falak között a remény szinte teljesen meghalt, miközben a rabok mindennapi életét a félelem és a brutál

Amikor idén novemberben az Aszad-rezsim összeomlott Szíriában, a lázadók megnyitották a börtönök kapuit, amelyekben a kormány több tízezer embert tartott fogva, akiket "ipari méretekben" kínoztak és gyilkoltak meg.

Szíriaiak tömegei igyekeztek a létesítményekhez, hogy megkeressék szeretteiket, akik a 13 éves polgárháború alatt eltűntek a börtönrendszerben. Nincs hírhedtebb börtön, mint a fővárostól, Damaszkusztól északra fekvő Sednaya.

A Sednaya már a polgárháború előtt is hírhedt volt a széles körben alkalmazott kínzásokról és bántalmazásokról. A konfliktus alatt azonban valóban a romlottság és az erőszak példájává vált, ahol a legszörnyűbb atrocitásokat követték el Bassár el-Aszad elnöksége idején.

Emberi jogi szervezetek állítása szerint a Sednayában több tízezer embert tartottak fogva, ahol brutális bánásmódban részesültek. Az ottani körülmények szörnyűek voltak: a foglyokat rendszeresen megkínozták és megverték, miközben élelem, víz és gyógyszerek nélkül maradtak. A jogi eljárások gyakran koncepciós pereken alapultak, amelyeket tömeges akasztások követtek. Egyes becslések szerint több mint 30 ezer fogvatartott életét vesztette csupán ebben a börtönben. A családok számára szinte lehetetlen volt információt szerezniük a foglyok sorsáról, így sokan kétségbeesetten keresték szeretteik nyomát.

A Damaszkusztól északra fekvő dombon, 1987 óta működő katonai börtön falai között politikai foglyok szenvedtek. A The New York Times beszámolója szerint ez a létesítmény vált a brutális rendszer legnevezetesebb börtönévé. Az Amnesty International a Sednayát az "emberi mészárszék" elnevezéssel illette. A foglyokat képviselő szervezetek által készített jelentés alapján a börtönt több száz őr és katona őrizte, ráadásul aknamezők alakították ki a biztonsági gyűrűt a hely körül.

A 2007-es adatok alapján a létesítményben körülbelül 1500 főt tartottak fogva, azonban az Amnesty International 2017-es jelentése rámutatott, hogy a szíriai polgárháború kitörése óta ez a szám drámaian megemelkedhetett, akár 20 ezerre is.

A polgárháború kitörése előtt a Sednaya börtön foglyainak nagy része iszlamista nézeteket vallott, és a szíriai kormány arra ösztönözte őket, hogy csatlakozzanak az Al-Kaida egyik iraki szárnyához, ahol az Egyesült Államok ellen harcoltak. Miután ezek a harcosok visszatértek, Aszad elrendelte letartóztatásukat, hogy megakadályozza, hogy bármiféle fenyegetést jelentsenek a hatalmára.

Amikor 2011 elején elszaporodtak a kormányellenes tüntetések, a kormány számos dzsihadistát szabadon engedett, és többek között tüntetőket, aktivistákat és újságírókat ezreit kezdte bebörtönözni.

Az Amnesty International jelentése és az ENSZ vizsgálata megállapította, hogy a szíriai hatóságok szándékosan gyilkolták meg a fogvatartottakat, miután brutálisan megkínozták őket. Az ENSZ nyomozói megállapították, hogy

A fogvatartottak szexuális bántalmazása súlyos és megdöbbentő valóság, amelyről jogvédő szervezetek és a The New York Times is beszámolt. A vádak szerint a rabokat arra kényszerítették, hogy egymás ellen elkövetett erőszakos cselekményeket hajtsanak végre, beleértve a verést, a megerőszakolást sőt, akár a gyilkosságot is. 2017-ben az Egyesült Államok kijelentette, hogy a szíriai kormány krematóriumot üzemeltetett, hogy eltüntesse a tömeggyilkosságok nyomait, ezzel is megpróbálva elrejteni a brutális valóságot, amely a konfliktus hátterében zajlik.

Azok közé az emberek közé tartozik néhány szerencsés, akiket - főként családi kapcsolatok vagy vesztegetések által - szabadon engedtek. Ők arról számoltak be, hogy a fogvatartottak között sokan elhunytak a túlzsúfolt cellákban, gyakran elfertőződött sebek következtében. Az elítéltek csupán néhány másodpercet kaptak a mellékhelyiségek használatára, így sok esetben kénytelenek voltak a cellákban könnyíteni magukon.

A különböző börtönök környezete sok szempontból hasonlított egymásra, de a Sednayjában a volt foglyok elmondása szerint a bánásmód kifejezetten brutálisnak és szadistának bizonyult.

A foglyok számára a kínzás órái alatt tilos volt az őrökre pillantaniuk, beszéd helyett a csendet kellett tűrniük, és a legkisebb zaj sem volt megengedett. A büntetések kíméletlenek voltak: sokszor a vízhez való hozzáférést is megvonták tőlük, vagy arra kényszerítették őket, hogy meztelenül, takaró nélkül, a dermesztő hidegben próbáljanak meg pihenni.

Az Amnesty jelentésében idézett korábbi tisztviselők szerint a Sednayában fogvatartottakat azért kínozták, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük. Ezután katonai bíróságra vitték, és két-három percig tartó tárgyalásokon elítélték őket.

A jelentés alapján az őrök rendszeresen, heti szinten, sőt, néha akár kétszer is, 50 fős csoportokat hurcoltak ki a cellákból. Ekkor közölték velük, hogy civil börtönökbe viszik őket. Azonban a valóság sokkal borzalmasabb volt: bekötötték a szemüket, brutálisan megverték őket a börtön alagsorában, majd éjjel felakasztották őket - olvasható a jelentésben.

Az Amnesty szerint 2011 és 2015 között 5-13 ezer embert, - többségében civileket - végeztek ki ilyen módon. A csoportnak nem volt közvetlen bizonyítéka a 2015 utáni állapotokról, de mivel a fogvatartottakat még mindig a Sednayába szállították, és továbbra is tartottak kirakatpereket, valószínű, hogy a kivégzések ezután is folytatódtak.

Fadel Abdul Ghani, a Szíriai Hálózat az Emberi Jogokért nevű szervezet vezetője szerint vasárnap körülbelül 2000 fogoly szabadult ki Sednayából. Ugyanakkor a kormány megbuktatásakor ott fogva tartott körülbelül 11 ezer rab sorsa továbbra is ismeretlen, és Ghani megjegyezte, hogy valószínűleg tragikus módon elhunytak.

Örömmel tölt el minket a város sikeres elfoglalása. Az igazi diadal azonban akkor érkezik el, amikor végre rátalálok a családomra.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – szólalt meg az egyik lázadó harcos, Mohammad Bakir. Azóta eltelt hosszú idő, mióta utoljára hallott édesanyjáról, testvéréről és unokatestvéréről. 2012-ben tűntek el nyomtalanul, miután részt vettek egy kormányellenes demonstráción, amely a szabadságért és az igazságért folyt. A hiányuk mély sebet hagyott benne, és az emlékük folyamatosan kísérti őt a harc közepette.