Hszi Csin-ping: Nincs olyan erő, amely megállíthatná Kína és Tajvan újraegyesítésének folyamatát.

Hszi Csin-ping, Kína elnöke keddi újévi beszédében hangsúlyozta, hogy Kína "történelmi" újraegyesítési törekvése Tajvannal megállíthatatlan, függetlenül attól, hogy belföldi vagy nemzetközi erők próbálnak ellenállni ennek a folyamatnak. A beszéd figyelmeztetésül szolgál a függetlenségpárti mozgalmak számára, amelyek Peking szerint Tajvanon belül és azon kívül is aktívan fellépnek.

Az elmúlt esztendő során Peking drámaian megnövelte katonai aktivitását Tajvan környékén. Tajvani hivatalos források szerint a hadihajók és repülőgép érkezések szinte napi szinten zajlanak a sziget légterébe és vizeire, ami Kína azon szándékát tükrözi, hogy "normalizálja" katonai jelenlétét a térségben - értesült a Reuters.

Peking hivatalosan saját területének nyilvánítja a demokratikusan irányított Tajvant, azonban a sziget kormánya határozottan elveti ezt a megközelítést. Tajvan vezetése hangsúlyozza, hogy kizárólag a tajvani népnek van joga eldönteni a sziget jövőjét. "Pekingnek tiszteletben kell tartania a tajvani nép döntését" - emelik ki a tajvani hatóságok.

Hszi Csin-ping, a CCTV állami televízió által közvetített újévi üzenetében kifejtette: "A Tajvani-szoros két partján élő emberek egy egységes családot képviselnek. Nincs olyan erő, amely képes lenne megszakítani a családi kötelékeinket, és senki sem akadályozhatja meg a nemzeti újraegyesítés történelmi folyamatát."

Ez a megnyilatkozás megerősítette a tavalyi újévi üzenet lényegét, amelyben Hszi Csin-ping hangsúlyozta, hogy Kína és Tajvan "újraegyesítése elkerülhetetlen" folyamat, és hogy mindkét félnek "közös céltudatossággal kell osztoznia a kínai nemzet megújulásának dicsőségében."

2024-re a Tajvani-szorosban tapasztalható feszültség továbbra is aggasztó szinten maradt. Decemberben Kína jelentős haditengerészeti erődemonstrációt hajtott végre Tajvan környékén, valamint a Kelet- és Dél-kínai tengeren. Ezen kívül számos hadgyakorlatot is lebonyolítottak a térségben, amelyek célja a katonai felkészültség növelése volt. Az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos katonai támogatása ráadásul csak fokozta a feszültséget a két nagyhatalom, Washington és Peking között, tovább bonyolítva a helyzetet a régióban.