Képzelj el egy 250 évig tartó csillagközi űrutazást, amely során az emberiség határait feszíti meg a végtelen űrben. Az űrhajó, egy hatalmas, önfenntartó városként funkcionál, ahol életek, kultúrák és álmok fonódnak össze. Az utasok generációk során nőnek

Tudósok, építészek és társadalomelméleti kutatók merész új koncepciókat vázoltak fel arra, hogy miként lehet fenntartani az emberi életet több generáción átívelő csillagközi utazások során. A Project Hyperion nevű verseny legjobb ötletei között medúza alakú űrhajók, 3D nyomtatott lakóterek és a hagyományostól eltérő családmodellek is helyet kaptak.

A verseny célja az volt, hogy olyan innovatív tervekkel rukkoljanak elő a résztvevők, amelyek valamilyen formában alkalmazhatók egy képzeletbeli, 250 éves űrutazáson. Ezen az úton 1500 ember indult el, hogy felfedezzen egy távoli, lakható bolygót. A pályázók számára fontos feltétel volt, hogy csak olyan technológiákra építhessék koncepcióikat, amelyek már léteznek vagy a közeli jövőben elérhetővé válnak, mint például a fúziós energia. A tervek értékelését egy neves szakértői zsűri végezte, amelyben NASA kutatói is helyet kaptak.

A közel 100 beérkezett pályamű közül kiemelkedik a Chrysalis nevű győztes terv, amely egy lenyűgöző, 58 kilométer hosszú, 2,4 milliárd tonnás, szivar alakú űrhajót képvisel. Ez az innovatív jármű koncentrikus hengerekből épül fel, mindegyik különleges funkcióval bír: a lakóterek, a közösségi terek és a Föld ökoszisztémáit utánzó biomok mind helyet kapnak benne. A zsűri méltatta a pályamű részletes kidolgozottságát, különösen a legénység antarktiszi állomásokon végzett pszichológiai kiképzésének integrálását, amely elengedhetetlen a hosszú űrutazások során felmerülő mentális kihívások kezelésére.

Az űrhajónak a fénysebesség tizedével kellene haladnia ahhoz, hogy körülbelül 250 év alatt elérje a jelenleg ismert legközelebbi potenciálisan lakható exobolygót, a Földtől 4,2 fényévre elhelyezkedő Proxima b-t (vagy más néven Proxima Centauri b-t). Ehhez képest körülbelül 150 000-szer gyorsabban kellene utaznia, mint amennyire a NASA eddigi leggyorsabb űreszköze, a Parker Solar Probe képes volt, amely nemrég 692 000 kilométer/órás sebességgel repült el a Nap mellett.

A hengeres formájú Chrysalis űrhajó tervezése során a keskenyebb elülső véget úgy alakították ki, hogy minimalizálja a mikrometeorok, az űrszemét és más potenciálisan ütközésveszélyes objektumok becsapódásának kockázatát. Ezen kívül ez a kialakítás segít csökkenteni a gyorsítási és lassítási szakaszok során fellépő terheléseket, amelyek a küldetés egyéves időtartama alatt merülhetnek fel. Az űrhajó hajtóműve a még koncepciós szakaszban lévő DFD (Direct Fusion Drive) technológiára épülne, amely a hélium-3 és deutérium izotópok nukleáris fúzióját használja. Ez a rendszer nemcsak elektromos energiát biztosít a fedélzeten, hanem tolóerőt is generál, lehetővé téve ezzel a hatékony és fenntartható űrutazást.

A hosszú űrutazás során a legénység egy különleges, többszintes lakómodulban töltené mindennapjait, amely az űrhajó elülső részén helyezkedik el. Ez a moduláris rendszer úgy van megalkotva, hogy a rugalmas héjak egymásba illeszkedve, egy központi tengely körül forogva biztosítják a mesterséges gravitációt, lehetővé téve ezzel a kényelmes életet a végtelen űrben. Ahogy a hajó belsejébe lépünk, fokozatosan felfedezhetjük a különböző szinteket: az alsóbb szinteken az élelmiszer-termelés és az ökoszisztémák kapnak helyet, míg a középső szinteken közösségi terek, barátságos lakóhelyek és zöld kertek találhatók, ahol a legénység pihenhet és feltöltődhet. A felső szinteken pedig a létesítmények és raktárak biztosítják az élet fenntartásához szükséges alapanyagokat. A hajó legvégén fekszik a Cosmo Dome, egy különleges elem, amely lehetőséget ad a lakóknak, hogy elmerüljenek a világűr csodáiban. Itt nemcsak a lenyűgöző kilátásban gyönyörködhetnek, hanem egy rövid időre a súlytalanság élményét is megtapasztalhatják, így valóban különleges és felejthetetlen pillanatokban lehet részük az űrutazás során.

A győztes koncepció egy öt fős olasz csapat kreatív munkájának eredménye, amelyben építész, közgazdász, asztrofizikus, környezetmérnök és pszichológus is részt vett. Ez a sokszínű csoport nem csupán az űrhajó formatervezésére összpontosított, hanem a 250 éves űrutazás során felmerülő társadalmi és politikai kihívásokra is átfogó megoldásokat keresett. Például a csapat a fenntartható állattartás nehézségeit figyelembe véve a vegetáriánus táplálkozásra helyezte a hangsúlyt. Emellett a közösségi élet erősítése érdekében alternatív családmodellek bevezetését is javasolja, így elkerülve, hogy egy személy ugyanazzal a partnerrel több gyermeket vállaljon. Ez a megközelítés nemcsak a társadalmi dinamika szempontjából fontos, hanem a jövőbeli közösségek fenntarthatóságát is szolgálja.

A Chrysalis projekt átfogó koncepcióját egy szemet gyönyörködtető, 41 diából álló Canva-prezentációban mutatták be. Ha valakit részletesebben foglalkoztat a pályamű, mindenképpen érdemes alaposan végiglapoznia az anyagot.

A második díjat egy lengyel tervezőcsapat, a WFP Extreme, nyerte el, amelynek pályaművét a zsűri rendkívül részletes és emberi szempontokat figyelembe vevő koncepcióként értékelte. Az űrhajó különlegessége abban rejlik, hogy két, egyenként 500 méter átmérőjű gyűrűből áll, amelyek ellentétes irányban forognak, így mesterséges gravitációt hoznak létre, ugyanakkor csökkentik az űrbeli tájékozódási zavarokat is. A gyűrűk hat különböző egységet tartalmaznak, amelyek lakó- és közösségi tereket, zöldfelületeket, iskolákat, valamint orvosi és sportlétesítményeket foglalnak magukban. A központi mag, amely mágneses árnyékolással van védve, a hidroponikus farmoknak és a vezérlőrendszereknek ad otthont, és liftes tengelyek kapcsolják össze ezeket a gyűrűkkel. A tervezés célja, hogy a szerkezet önfenntartó legyen, kezdetben 1000 fős legénységgel, amely a 250 éves űrutazás alatt akár 13 ezer főre is bővülhet.

A WFP Extreme társadalmi és kulturális aspektusait alaposan kidolgozták: az űrhajó a Föld mágneses mezőjének szimulálásával biztosítja a terhesség biztonságát, demokratikus-technokrata irányítási modellt követ, és figyelemmel kíséri a nyelv, a vallás és az erkölcs fejlődését az utazás hosszú évszadai alatt. A lakók speciális, zárható zsebekkel ellátott, bő ruházatot hordanak az alacsony gravitációjú zónákban, közös étkezéseiket közösségi terekben tartják, míg otthonaikat újrahasznosított, 3D nyomtatott bútorokkal személyre szabják. Az űrhajón három pár teknős is helyet kap, mint a hosszú élet és a betegségekkel szembeni ellenállás szimbólumai. A halál kérdését rituális tisztelettel kezelik, a holttesteket lefagyasztva őrzik, emlékfallal kiegészítve, amely méltó módon őrzi az emléküket.

A harmadik díjat a Systema Stellare Proximum nevű indiai projekt nyerte el, amely egy különleges, medúza formájú űrhajót tervezett. Ez az innovatív jármű egy üreges aszteroidát alkalmaz védőpajzsként, így hatékonyan védi a legénységet a kozmikus sugárzástól és a különböző becsapódásoktól.

A koncepció szerint a társadalom irányítását egy mesterséges kollektív intelligencia és egy emberekből álló tanács közösen látná el. Ezen elképzelés lehetőséget biztosítana új vallási irányzatok, például egy újpogány mozgalom megjelenésére, amely a természet és az ember közötti harmónia jegyében születne meg.