Az orosz provokációk fokozódása miatt Észtország fokozott intézkedéseket hoz az orosz határon való védelem megerősítése érdekében.

A két ország határvonala összesen 338 kilométeren terül el, és a legérzékenyebb pontja Narva városára és a Narva folyó körüli területre összpontosul.

Narva Észtország harmadik legnagyobb városa, helyileg az orosz-észt határ mentén fekszik, a Narva folyó partján. A város régóta állja az orosz provokációt, az ukrajnai háború 2022 februári kitörése óta viszont egyre rosszabb a helyzet. Egert Belitšev, az észt Rendőrség- és Határőrség igazgatója azt mondja, hogy az oroszok zavarják a műholdas navigációt, eltávolítják a határelválasztó bójákat, és megfigyelő drónokat küldenek a magasba. "Nem akarjuk kirobbantani a harmadik világháborút, de Oroszország felől folyamatosan provokálnak minket. Mintha arra várnának, hogy valami hathatósat reagálunk" - közölte Belitšev a Politicóval.

Észtország lakossága körülbelül 1,4 millió főt számlál, melyből nagyjából egynegyed orosz nemzetiségű. Az orosz ajkú közösség többsége észt állampolgár, akik szoros kapcsolatban állnak az országgal, mégis, a Kreml ügyesen felerősíti az etnikai feszültségeket. Moszkva gyakran a globális orosz diaszpóra védelmezőjeként tetszeleg, miközben azokat az államokat, ahol ezek az emberek élnek, elnyomóként ábrázolja. Tallinnban jelenleg komoly aggodalommal figyelik, hogy Észtország a grúz, moldovai vagy akár ukrajnai helyzethez hasonló sorsra juthat. Félnek, hogy a Kreml megpróbálhatja elszigetelni vagy bekebelezni az ország keleti részét, ahol jelentős orosz népesség él. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022-ben, nem sokkal az Ukrajna elleni invázió után, arra utalt, hogy Narva történelmileg Oroszország része volt. A város, amely Szentpétervártól közelebb található, mint Tallinnhoz, 53 ezer lakosának 96%-a oroszul beszél, és a helyiek egyharmadának orosz útlevele is van.

Belitšev ezzel együtt a várost "a szabad világ végének" titulálta, és úgy véli, hogy Észtország NATO-szövetségesei nem eléggé készültek fel arra a helyzetre, ha szélsőséges dolgok történnének a régióban, márpedig egy orosz betörés lépéskényszerbe hozná a NATO-t.

Észtországban körülbelül 900 brit katona teljesít szolgálatot a NATO-erők keretében, egy Tallinntól nyugatra található légibázison. A brit kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy szükség esetén egy gyorsan bevethető egységet helyez készenlétbe az ország védelme érdekében. Az észt hadsereg aktív létszáma 7700 fő, amely háborús helyzetben akár 43 ezerre is növelhető. Ha Oroszország támadást indítana a térségben, Tallinnnak, a NATO-haderő támogatásával, elegendő erőforrása lehet ahhoz, hogy sikeresen elhárítson egy agressziót.

Észtország jelenlegi védelmi kiadásai a GDP 3,4%-át teszik ki, és a következő évben tervezik ezt az arányt 3,7%-ra emelni. Ezzel az intézkedéssel jelentős lépést tennének a nagyobb uniós tagállamok elé. Az Észak-atlanti Szerződés előírásai szerint a tagállamoknak a GDP legalább 2%-át hadi kiadásokra kell fordítaniuk. A növekvő kiadások mögött az a félelem áll, hogy az ukrajnai konfliktus lezárása után Oroszország egy gyengébb NATO-tagországra, például Észtországra, irányíthatja figyelmét. Ennek érdekében a balti állam megerősíti határrendészetét. "Akkor már késő, amikor az invázió megtörténik" - hangsúlyozta Hanno Pevkur, Észtország védelmi minisztere, és kiemelte, hogy azonnali reakcióra van szükség, ha egy orosz katona átlépi az ország határát.

Észtország története tele van fájdalmas emlékekkel az orosz dominancia időszakáról. A balti állam 1991-ben, a szovjet korszakot maguk mögött hagyva, végre elnyerte függetlenségét. Ezt követően, 2004 márciusában, a NATO kötelékébe lépett, és május 1-jén Magyarországgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, ezzel megerősítve helyét a nyugati világban.

A Moszkva által jelentett fenyegetésre 2014-ben derült fény, amikor az orosz hatóságok elrabolták Eston Kohvert, az észt titkosszolgálat egyik tisztjét, aki azóta is az esemény szimbolikus alakjává vált. Kohver sorsa egy évvel később kedvezően alakult, amikor egy fogolycsere révén végre visszanyerhette szabadságát.

Belitšev határozottan hangsúlyozza, hogy nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövőben is bekövetkezhet hasonló esemény. Ennek tudatában kijelenti, hogy Észtország 338 kilométeres orosz határának minden egyes centiméterét alapos megfigyelés alatt kell tartani.

Az említett 338 kilométerből 77 kilométert a Narva folyó alkot, amelyről számos határbóját eltávolítottak az orosz hatóságok. A legfrissebb jelentések alapján az utóbbi két évben a határsértések száma évi 18-ról 96-ra ugrott. A jelzőbóják hiányában az észt határőrök számára rendkívül nehéz megkülönböztetni a véletlen behatolásokat a szándékos, EU-t érintő betörési kísérletektől. Ezen felül, az oroszok által blokkolt GPS-jelek tovább súlyosbítják a helyzetet, hiszen ez megnehezíti a repülőgépek és drónok nyomon követését is.

Narvától délre a határvonal 126 kilométeren át a Peipus-tó mentén húzódik, majd további 136 kilométeren keresztül folytatódik dél felé, kanyarogva. Ezen a vidéken történt Kohvert elrablása, ahol a talaj jelentős része lápos és mocsaras. A nyári időszakban a nedves talaj természetes akadályt képez, míg télen a fagy megkeményíti a talajt, így a terület járhatóvá válik. Belitšev szerint még repülőgéppel is lehetséges itt a landolás.

Narva határvédelmének megerősítésére bejelentettek egy 157 millió eurós programot, melynek részeként kiépítenek egy drónblokkoló rendszert, illetve a 29 ezer önkéntes mellé 1000 fős rendőri tartalékállományt vesznek fel. Az állomány létszámának növelése nehéz feladat, ugyanis a jelentkezőknek folyékonyan kell beszélniük észtül, ráadásul észt állampolgárnak kell lenniük ahhoz, hogy a rendőrségen szolgálhassanak.

A jövőbeli célkitűzéseivel összhangban Észtország azon fáradozik, hogy megelőzze a helyi orosz közösséggel és Oroszországgal való kapcsolatai eszkalálódását. Míg Finnország minden szárazföldi határátkelőjét lezárta az orosz féllel, Észtország Narvában egy hidat nyitva tart a gyalogos forgalom számára. Az ellenőrzések mindkét irányban hosszadalmasak, különösen az EU irányába történő kilépéskor.

Belitšev szerint az oroszok a hibásak a fennakadásért, de úgy véli, nem neki kell rosszul éreznie magát attól, hogy egy "agresszor" államba nehéz a bejutás, az ugyanis kizárólag Moszkva felelőssége lehet.