Ilyen őrült dolgot már rég nem láttunk filmen!

Óriási év lesz 2025 a mozikban, ezek a filmek érkeznek jövőre

Egy életrajzi dráma legfeljebb annyira lehet izgalmas, amennyire a film alapjaként szolgáló személy az. Közhely, de igaz. Belepumpálhatunk akár egymilliárd dollárt is egy filmbe egy híres zenészről, ha élettörténete, mondjuk ki: unalmas. Épp ezért kaptam fel a fejem, amikor azt mondták, hogy Robbie Williams életéről készül film, mert igen, ott bőven akad botrányos alapanyag.

Amikor végre megérkezett az alkotás a mozik vásznaira, már alig vártam, hogy jegyet szerezzek rá, és ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy a botrányhős énekes személye mindig is lenyűgözött. Bár számos gigaslágere van, kezdetben inkább excentrikus viselkedéséről volt ismert, mintsem zenei tehetségéről, de idővel ezt a tehetséget sikerült kiaknázni, és igazi csillaggá vált. A Take That rosszfiúja egykoron olyan volt, mint egy szálka a zenekar és a menedzser szemében, vonzotta a női rajongók tömegét, de senki sem gondolta volna, hogy hosszú távú karrier vár rá.

Ez nagyon sokáig nem változott, némi víz lefolyt a Temzén, mire az angol zenész lerombolta azokat a (zömében belső) falakat, amik közte és az igazi szupersztár státusz között álltak. A Better Man című film ezt az utat mutatja meg elég érdekes szemszögből. És akkor itt jön a másik dolog, ami miatt megmozgatta a fantáziámat ez az alkotás: a majom.

A történetet nem részletezem, mert valójában (kicsit furcsa módon, de) Robbie Williams életéről van szó. Amit a filmben látunk, az a legtöbb Robbie Williams biográfiában, például a 2018-as, magyarul is megjelent "Csak őszintén" című könyvben is megtalálható. Az idővonalakat összekeveri vagy összehúzza az alkotás. Előfordul, hogy a valóságban más sorrendben bekövetkezett eseményeket cserél fel, vagy egyszerűsítve mutat be, így időnként ugrálunk előre-hátra az időben. Éppen ezért érdemes alaposan utánanézni a dolgoknak, mielőtt biztos tényként kezeljük őket, de ez most kivételesen megengedhető.

és még az sem állja meg teljesen a helyét, hogy csupán végigkísérjük az énekessel történt eseményeket. Valójában az ő belső világát látjuk. Sok mindent az ő szemszögéből tapasztalunk meg, ahogyan átélte, és nem úgy, ahogyan az feltétlenül történt. Ez azonban nem probléma, hanem a film erőssége - amit a majom idéz elő.

Az alkotásban az énekest egy csimpánz formájában jelenítik meg, ami a rendező szavaival élve Robbie Williams önmagáról alkotott képét tükrözi. A sztori során a nézők betekintést nyernek abba, hogyan látja és érzi magát az énekes, ami igazán különlegessé teszi a Better-t a többi életrajzi dráma között. Ezzel a megközelítéssel a film mélyebb, személyesebb dimenziót kap, lehetővé téve, hogy a közönség a művész belső világába is bepillanthasson.

A zenés biográfiák világát jellemzően két fő kategóriára oszthatjuk:

Kézenfekvőnek tűnt, hogy a második verzió a Better Man néven ismert musical lesz, hiszen a rendező, Michael Gracey ezen a területen mozog a legnagyobb magabiztossággal. Eddig három egész estés film fűződik a nevéhez: a népszerű A legnagyobb showman, a 2021-es Pink dokumentumfilm, valamint most a Robbie Williams életét feldolgozó musical. Bár számos más projekten is dolgozott, mint például a Rocketman produceri feladatain, rendezőként csak ez a három alkotás áll mögötte.

Elsőre kissé zavarba ejtett, mert ha csak az ujjaimat számolom, alig néhány musicalt tudok felhozni, amelynél nem merült fel bennem a vágy, hogy félúton távozzak a moziból, vagy éppen egy eret vágjak, esetleg üvöltsek a cukormázas, a semmiből előtörő éneklések miatt. Igen, a Better Man is néha hajlamos a túlzásra, de éppen az "őrült" elemek és a belső világ megjelenítése adják meg neki azt a varázst, ami mégiscsak elfogadhatóvá teszi.

Ez a lenyűgöző zenei kaland egy különleges utazás Robbie Williams életében, amely a gyermekkori álmoktól az ikonikus sikerekig vezet. Felfedezhetjük a legendás knebworthi koncert varázsát és a Royal Albert Hallban tartott emlékezetes fellépést. Az úton feltárul Robbie családi háttere: megismerjük az apja távozásának körülményeit, a nagyanya elvesztésének fájdalmát, valamint a Nicole Appletonnal való kapcsolatának megrázkódtatásait. Emellett betekintést nyerünk a szakmai karrierjének legmeghatározóbb eseményeibe: hogyan került a Take Thatbe, mi vezetett a bandából való távozásához, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie szóló előadóként. A drogok és az alkohol rabságából való szabadulásának története is megjelenik, bemutatva Robbie bátorságát és kitartását a megújulás felé vezető úton. Ez az utazás nemcsak a zene, hanem az emberi lélek mélységeibe is betekintést nyújt.

Bár a történet alapja ismerősnek tűnhet, a narratíva mögött nemcsak egy átlagos zenész életútja rejlik. Az előadás egyedi színezést kapott, amelynek tálalása rendkívül erőteljes és hatásos, szinte tökéletesen kidolgozott. Az életrajzi musical-dráma műfajában valóban nehéz újat alkotni – elég csak a Better Manre gondolni, amely számos biográfiai klisét felvonultat. Michael Gracey azonban mégis képes volt valami különlegeset létrehozni, ami ritkán látható a színpadokon.

A film létrehozása három tehetséges író, öt elhivatott producer és öt ügyes vágó együttműködésének gyümölcse. Nehéz pontosan meghatározni, hogy ki milyen mértékben járult hozzá az alkotás különböző fázisaihoz, ám az biztos, hogy ezek a munkarészek kiemelkedően sikerültek, és igazán nem lehet rájuk panasz.

Külön figyelmet érdemel, hogy a film zenéjét Batu Sener komponálta, és a végeredmény igazán figyelemre méltó lett. Az alkotás zöme Robbie Williams dalainak áthangszerelt és újraénekelt változataiból tevődik össze, ráadásul egy külön album is készült ezekkel a számokkal, beleértve az új, "Forbidden Road" című dalt is. Ezért különösen nagy kihívás volt egy ennyire zeneileg meghatározott és intenzív filmet olyan részekkel megtölteni, ahol nem a dalok, hanem az emberi kapcsolatok és drámai események kapják a főszerepet.

A színészi teljesítmények terén nem igazán bukkannak fel kiemelkedő pillanatok. A történetet Robbie Williams hangja kíséri, míg a majom karakterét Jonno Davis kelti életre, aki a mozgásrögzítő technológia segítségével csimpánzzá alakult.

Akad néhány jó pillanata a zenész apját megformáló Steve Pembertonnak, a nagyanyját játszó Alison Steadmannek, az egykori kedvesét hozó Raechelle Bannónak és a Take That zeneszerzőjét, Gary Barlowt megformáló Jake Simmance-nak is. Ennek ellenére, mivel a reflektorfény zömében Williamsen van, nem volt túl sok alkalma csillogni a színészeknek, de az alkotás épp annyira depresszív dráma, amennyire mulattató musical, így azt az egy-két pillanatot meg lehett fogni.

Meglepő, hogy a film kimondottan pozitív színben tüntet fel több embert, akár Robbie Williams korábbi zenésztársait a Take Thatből, de azért virtuálisan bemutat egykori menedzserének, és Liam Gallaghernek is, akivel sosem voltak igazán jóban - az meg egy igazán ízléses poén, hogy elmondja, egykori barátnőjének nincs jó ízlése a férfiak terén.

Az alkotás stílusosan a Let Me Entertain You akkordjaival indul, amivel a zenész koncertjeit kezdi, és igazán szép gesztus, hogy a stáblistát felvezető fotók után egy öngyilkossági prevenciós üzenet is helyet kapott, tekintve, hogy ez a téma is előkerül.

Összességében a Better Man egy igazán dinamikus és erőteljes film, amely, bár néhány túlzó elemet felvonultat, mint például a kissé édes befejezés és a Majmok bolygóját idéző akciójelenet, mégis szerethető és szakszerűen kivitelezett alkotás. Különösen üdvözlendő, hogy a zenész nem azt a megközelítést választja, hogy a környezetét okolja a züllött viselkedéséért, hanem végső soron azt a fontos üzenetet közvetíti, hogy ő maga volt mindig is a legnagyobb szörnyeteg a saját életében.

Robbie Williams filmmel kapcsolatos pontos céljai egyelőre nem teljesen világosak. Ráadásul ritkán készítenek életrajzi drámákat élő művészekről, különösen olyan fiatal alkotókról, mint ő, aki éppen csak az ötvenedik életévét lépte át. Az azonban bizonyos, hogy a film nem volt idő- és pénzpazarlás, de kérdéses, vajon mennyit fog visszahozni a gyártási költségekből. A film 110 millió dolláros (kb. 44 milliárd forintos) költségvetéssel készült, de a pénztáraknál eddig nem aratott osztatlan sikert, amit nem segített, hogy karácsony másnapján jelent meg a legtöbb helyen, így Magyarországon is.