Demeter Szilárd: Miért ne lett volna lehetséges Majka számára, ha ez a gondolat született meg benne?
Az idei év igazi kincsesbányát kínál mindazok számára, akik egy zűrzavaros világban keresik a kapaszkodókat. Olyan kiemelkedő személyiségek születésnapját ünnepeljük, mint Nagy László (100), Márai Sándor (125), Klebelsberg Kuno (150) és Jókai Mór (200). Ezen a jeles évfordulón nem csupán őket idézzük fel, hanem emlékezünk arra is, hogy 200 éve, Széchenyi István nagylelkű felajánlásának köszönhetően megalapítottuk a Magyar Tudós Társaságot, amely később a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szellemi örököreként folytatta munkáját.
Adná magát, hogy a magyar kultúra napján a múlt nagyságaira emlékezzünk, tőlük merítsünk inspiráló gondolatokat, amelyek mentális támaszt nyújtanak, vagy rövid eszmecserét folytassunk a magyar nyelvű tudomány és a tudás megszerzésének fontosságáról, hogy egy kicsit eltávolodjunk a mindennapok szürkeségétől. De éppen az említett kultúrhéroszok váltak ünnepelt példaképekké, mert a magyar rögvalót formálták, nem elkerülve a nehézségeket. Így talán érdemesebb, ha nem emelkedünk el a valóságtól, hanem inkább egy pillantást vetünk arra, ami most, a jelenkor kultúrájában bontakozik ki. Esetleg felfedezhetjük a kortárs művészetek sokszínűségét, az új generációk kreatív kifejezésmódjait, amelyek szintén hozzájárulnak a magyar kultúra gazdagításához.
Az első, leghangosabbat szóló, leginkább közbeszéd tárgyát képező kulturális produktum Majka új dala és klipje. A másik Kornis Mihály Facebook-bejegyzése Magyar Péterről. (Biztosan volnának még pörgő kulturális témák a - közösségi - médiában, de bocsásson meg nekem a kedves olvasó, menthetetlenül boomer és sznob maradtam, olvasóidőmben nem tudom és nem is akarom Nagy Lászlót vagy Márait TikTok-ra cserélni.)
Tehát Majoros művész úr alkotott egy olyan dalt, amelyet sokan "rendszerkritikusnak" vagy "hatalomkritikusnak" minősítettek – állítása szerint csupán szórakoztatási szándékkal. Magyarországon az alkotói szabadság teret ad az ilyen kifejezéseknek, miért ne tette volna, ha ez a belső indíttatás vezérelte? Azután a különböző politikai nézőpontok alapján sokféleképpen értelmezték a dal üzenetét, a zenehallgatók milliói nézték meg, és özönlöttek a rajongói kommentek: "helyettem beszélt a művész!" – így működik a szórakoztatóipar. Tovább is léphetnénk, ha Majka nem érezte volna szükségét, hogy magyarázattal szolgáljon az alkotásához, elhalványítva ezzel a provokatív jellegét. Majka eddigi megszólalásai alapján jól tudja, hogy a magyar közélet már régen nem az értelmes viták színtere, sokkal inkább politikai törzsek, vagy akár szekták harcmezője, ahol az emberek egymásnak esnek a kommentelés során. Felismerte, hogy ha Orbán Viktor miniszterelnökre utal mint a főgonoszra, és ha a klipben megjelenő igazságbajnok Magyar Péterre hasonlít, akkor azt a politikai táborok Orbán Viktor és Magyar Péter szerepében fogják dekódolni.
Mivel elég egyértelmű az "üzi", nehéz is lenne másként. Ezzel sincs semmi baj, Magyarország szabad ország, lehet agitpopot (sic!) is tolni, talán még meg is lehet belőle élni (lásd a standup-kultúra jelentős részét), de akkor bele kell állni, föl kell vállalni, nem illik "a független szórakoztatóművész" (vö. "független értelmiség") komfortos köpenyébe visszabújni.
Elolvastam a Magyar Péterről írt ömlengését, majd sokéves gyakorlatomat időszakosan felfüggesztve (évek óta nem olvasok hozzászólásokat) átfutottam a kommenteket is. A t. Facebook-huszárok egy része kritikátlanul kiájult a leggyalázatosabb személyi kultuszt is felül(alul)múló kornisi agymenésen, "helyettem fogalmazott a művész úr", a kommunista és náci időkre emlékező fotelhuszárok pedig abban reménykedtek, hogy ez csak egy pamflet, Kornis az MP-t övező személyi kultuszt karikírozza. Pamfletnek viszont gyenge, tehát vagy Kornis írói teljesítménye romlik (és ha ekkorát, akkor volna Aranynak egy javaslata a lantra vonatkozóan), vagy tényleg komolyan gondolja. Az én olvasatom szerint az utóbbi.
Kornis Mihály véleménye szerint "az első szó mindenkinek róla az kellene legyen, hogy ilyen tehetséges politikust az ország 200 éve nem látott. De hadd menjek tovább, vagy inkább lépjek vissza, és azt mondjam, hogy színházrendezői diplomámmal a hónom alatt: nem találkoztam jobb beszédtechnikájú színésszel a magyar színpadokon, mióta egyáltalán képes vagyok megkülönböztetni a színészt az utcán sétáló embertől." Mivel nem követem az új messiást, ezen a ponton gyorsan utánanéztem néhány MP-megszólalásnak, hogy vajon mi történik: pösze, dadog, lepottyan a színpadról, ööö-özget, vagy miért is kellene itt nevetni? De nem, egy átlagos szónok, aki elmondja a magáét. Aztán amikor tovább olvastam Kornis dicséretét, akkor esett le a tantusz, hogy:
Ő, érzésem szerint, az enyémhez hasonló életstratégiát követ: azt teszi, amit igaznak érez és gondol, és meg is meri tenni, és jól érzi magát közben. Ez a hosszú élet titka, kedves NER-elvtársak és óellenzékiek, puszi-puszi, kockáztatni kell az életünket az igazságért, különben nincs az életünknek értelme. Nem lesz. Magyar Péter egy olyan csoda, amit őszintén szólva nem néztem ki ebből a világból itt.
Aham. Kornis Mihály szavai szerint ő maga egy csoda, de ne felejtsük el, hogy Magyar Péter is érdemes a figyelemre – persze, ezt nem mindenki érti. A kétbites kommentelőknek érdemes lenne mélyebben elgondolkodniuk az idézet mögötti logikán. Itt nagyjából fel is adtam a magyarázó olvasást. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ebben az évben olyan nagy alakokkal foglalkozhatunk, mint Nagy László, Márai, Klebelsberg és Jókai. Abban bízom és remélem, hogy közösen formáljuk a valóságot, és a Szerelmet át tudjuk vinni a túlsó partra, mint valami kincset, amit szorosan őrzünk a tenyerünkben.
Zárásként hadd hívjam segítségül Márai egy gondolatát, amely a jelenünkre is érvényes: "Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy létezik. De ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely formálta lényünket, mi is hozzájárultunk a magunk módján: kígyóembert csak abból lehet faragni, akinek csontjai elég puhák és hajlékonyak. Minden más csont könnyen eltörik."
A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának vezetéséért felelős főigazgatója.
