A Nap idén eddig a leglátványosabb és legintenzívebb kitöréseit produkálta | 24.hu

Csillagunk az utóbbi napokban rendkívüli aktivitást mutatott, számos erőteljes napkitörést produkálva – számolt be róla a Live Science. Az első figyelemre méltó események május 13-án zajlottak le az AR4086 jelű napfoltban, ahol egy különösen intenzív, X1,2-es osztályú kitörés is megfigyelhető volt. Ezt követően május 14-én az AR4087 napfolt következett, amelynél először egy M5,3-as, majd egy X2,7-es és végül néhány órával később egy M7,7-es flert észleltek. Ezek az események komoly rádiókimaradásokhoz vezettek a Föld nap felé néző oldalán, érintve Észak- és Dél-Amerika, Európa, Afrika, valamint a Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia egyes területeit.

A flerek hirtelen, intenzíven fellépő elektromágneses emissziók csillagunk felszínén. A jelenség hátterében a Nap erős mágneses mezőinek átrendeződése áll.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) Űridőjárás-előrejelző Központja az űrbeli eseményeket öt különböző osztályba sorolja: A, B, C, M és X. Ezek a kategóriák egymáshoz képest fokozatosan, tízszeres erősséggel emelkednek. Az X osztályú flerek a legkiemelkedőbbek, hiszen nemcsak a legnagyobb energiával bírnak, de a legritkábban is fordulnak elő. Minden osztályhoz számok is társulnak: például egy M9-es kitörés kilencszer intenzívebb, mint egy M1-es, ezzel is hangsúlyozva a különbségeket az egyes események között.

A héten észlelt X1,2-es és X2,7-es események a legintenzívebbek közé sorolhatók. Érdekesség, hogy az elmúlt hét év során a legerősebb flert 2024 októberében mérték, amely egy X9-es erősségű volt.

A mostaniak március óta az első X osztályú flerek, egyben az év eddigi legerősebb ilyen eseményei.

A flerek robbanásszerű röntgen- és ultraibolya sugárzása komoly rádiózavarokat generálhat a Földön. Ennek hátterében az áll, hogy ezek a kitörések ionizálják az ionoszféra alsó rétegét, ami megnehezíti a jelek visszaverődését. Az X kategóriájú események következtében akár a bolygó másik oldalán is előfordulhatnak kommunikációs kiesések, ami különösen megnehezítheti a pilóták helyzetét.

Május 14-én egy X2,7-es erősségű flert kísért egy látványos koronakidobódás (CME), ami azt jelenti, hogy a napkorona egy része kirepült az űrbe. A flerek sugárzása szinte azonnal, néhány perc alatt elérheti a Földet, míg a koronakidobódások során kilökődött töltött részecskék jóval lassabb ütemben, több nap elteltével érkeznek meg hozzánk.

Amikor ezek az égi jelenségek elérik bolygónkat, intenzív kölcsönhatásba lépnek a légkörünkkel és a mágneses mezőnkkel. Ez geomágneses viharokat generál, amelyek nem csupán a sarki fény látványát fokozzák, hanem számos egyéb probléma forrásai is lehetnek, mint például áramkimaradások, valamint műholdas és GPS-rendszerek zavarai. Érdekesség, hogy az AR4087 napfolt legutóbbi koronakidobódása nem a Föld irányába, hanem a Mars felé történt, így a vörös bolygó is tapasztalhatja ennek hatásait.

A következő napokban a régió irányt vált, és ez izgalmas fejleményeket hozhat. Amennyiben újabb flerek vagy koronális tömegberepülések (CME-k) érkeznek, azok hatásait már mi is tapasztalhatjuk.