Az első amerikai nő az űrben - Exkluzív interjú Sally Ride-dal, aki nem csupán az atmoszférát hódította meg, hanem a társadalmi korlátokat is áttörte.

A magas IQ-jú emberek 5 leggyakoribb mondata - Te használod őket?

Sally Ride a hetvenes években több ezer nő számára példát mutatott arra, hogy a "gyengébbik nem" fogalma csupán egy mítosz - valójában erős és független nők léteznek, akiknek a társadalmi előítéletek ellenére is fel kell lépniük saját jogukért és egymás támogatásáért. Ő volt az első amerikai nő, aki az űrbe jutott, ezzel nemcsak saját álmait valósította meg, hanem egy egész generáció előtt nyitotta meg az utat a férfiak által dominált tudományos világban. Sally Ride teljesítménye világszerte inspirálta a nőket, hogy bátran kövessék saját céljaikat, és soha ne adják fel az álmaikat.

Sally története egy igazi inspiráció, amely bemutatja, hogy a bátor szellem, a megállíthatatlan eltökéltség és a lenyűgöző intelligencia képes áttörni a társadalmi előítéletek falait. Az ő élete világosan rávilágít arra, hogy a címkézés csupán a tehetséges egyének elnyomására és kisebbítésére szolgál, de szerencsére a korabeli szexizmus sem tudta megfékezni. Sally öröksége egy elképesztő élettörténet, amelyet most a National Geographic új dokumentumfilmje is bemutat - Cristina Costantini érzékeny és intimebb megközelítésével. A film június 22-től lesz látható a National Geographic csatornán, és a nézők bepillantást nyerhetnek Sally lenyűgöző életébe.

Sally Ride 1951. május 26-án született Los Angelesben, és mindössze 32 éves volt, amikor történelmet írt: ő lett a világ harmadik, az Egyesült Államok első női űrhajósa, aki kijutott a világűrbe. A NASA válogatásán közel 8000 jelentkező közül került be abba az ötfős női csapatba, ahonnan végül őt választották ki a küldetésre. A kiképzése során kulcsszerepet játszott az űrrepülőgép robotkarját fejlesztő mérnökök és fizikusok csapatában.

Sally fiatal korában ígéretes teniszezőként ragyogott, edzője pedig a sportág legendás alakja, Billie Jean King volt. Ám a pályán elért sikerei mellett a tudomány iránti mély vonzalma - különösen a fizika iránti érdeklődése - végül egy teljesen más útra terelte őt: az akadémiai világ felé, ahol a NASA űrhajós programjában is szerepet vállalt. Kiemelkedő tudományos karrierjét a Kaliforniai Egyetem tanszékvezető professzoraként építette, munkája során pedig gyakran kérték fel őt az űrkutatás különböző aspektusainak megvitatására. Érdekes módon ő az egyetlen olyan szakember, aki mindkét űrsiklóbaleset - a Challenger és a Columbia tragédiája - után hivatalosan is részt vett a vizsgálóbizottság munkájában, hozzájárulva ezzel a jövőbeni űrprogramok biztonságához.

Élete során Sally Ride elkötelezetten támogatta a fiatal lányokat abban, hogy bátran lépjenek a tudományos pályára. Élettársával, Tam O'Shaughnessyvel közösen küldetésüknek tekintették, hogy népszerűsítsék a természettudományokban rejlő lehetőségeket a nők körében. E törekvés részeként Sally 2001-ben megalapította saját vállalkozását, a Sally Ride Science-t, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát: inspirálni és támogatni a lányokat a matematika, a fizika és az egyéb természettudományos területek szépségeinek felfedezésében, valamint bátorítani őket arra, hogy mérnöki vagy más tudományos karriert válasszanak.

Sally halála után egy évvel, 2013-ban posztumusz Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntették ki, amelyet Barack Obama elnök adományozott neki. Az elismerést élettársa, Tam O'Shaughnessy vette át a nevében. Barátai és közeli ismerősei egy céltudatos, rendíthetetlen akaraterejű, rendkívül intelligens és éleslátású, ugyanakkor humoros és visszahúzódó személyiségként emlékeznek rá, aki sosem ismerte el a lehetetlenséget.

A Feminának készült exkluzív interjú keretében beszélgettem Cristina Costantinival, a Sally Ride-ról készült dokumentumfilm rendezőjével, valamint élettársával, Tam O'Shaughnessyval. A beszélgetés középpontjában Sally Ride öröksége, a queer nők szerepe a tudományos pályán, valamint a film által elmesélt megható történet állt. Ez a történet nem csupán Sally Ride életéről szól, hanem inspirációt nyújt a jövő generációinak is, hangsúlyozva, hogy a nőknek fontos szerepük van a tudomány világában.

Cristina, a dokumentumfilmed valóban egy varázslatos és intim univerzumnak ad teret, ahol a nézők nem csupán az első amerikai nő űrutazását tapasztalhatják meg, hanem egy sokszínű és komplex személyiség mélységeibe is betekintést nyernek. Sally karakterében számomra az volt különösen inspiráló, ahogyan ő a hagyományos határokon túllépett, és bátorságával, elszántságával megmutatta, hogy a női szerepek nem korlátozódnak a megszokott keretekre. Ez a felfedezés számomra nem csupán egy történet elmesélését jelentette, hanem egy olyan üzenet közvetítését is, amely bátorítja a nézőket, hogy saját álmaikat kövessék, függetlenül a társadalmi elvárásoktól. Sally története révén a rendezői hangom is formálódott: igyekeztem érzékenyen és hitelesen bemutatni az ő utazását, miközben a nézőkkel együtt fedeztem fel a személyes és kollektív bátorság szépségeit. Az ő életútja arra inspirált, hogy a történetmesélés ne csupán információk átadásáról szóljon, hanem érzelmi kapcsolódásról, amely segíti a közönséget abban, hogy saját kihívásaikra is új fényben tekintsenek.

Gyerekkorom óta hatalmas tisztelője vagyok Sally-nek. Mint sok fiatal nő számára, számomra is rendkívül inspiráló volt, hogy láthattam egy olyan női példaképet, aki merész álmokat valósított meg, bátor volt és sportos, miközben olyan dolgokat tett, amelyeket akkoriban a nők számára nem igazán tartottak megfelelőnek. Annyi mindent imádok Sallyben, hogy nehéz lenne egyetlen vonását kiemelni. Briliáns fizikusként az elméje működése egyszerűen lenyűgözött, és személyesen is nagyon vonzódom hozzá. Különösen tetszett, hogy nem volt egy tipikus szabálykövető figura. Csodálom, hogy amikor nem akart interjút adni, egyszerűen eltűnt a nyilvánosság elől. A maga egyedi módján hágta át a szabályokat, mégis meg tudta őrizni az identitását egy olyan komoly intézmény keretein belül, mint a NASA.

Nőként sokszor találkozunk azzal az elvárással, hogy mindig a szabályok szerint éljünk. Én viszont különösen értékelem, hogy ő rendszerint kilépett ezekből a megszokott keretekből.

A történetében annyi izgalmas részlet rejlik, amit szívesen megosztanék. Amikor először találkoztam Tammel, azonnal éreztem, hogy valami igazán különleges kaland veszi kezdetét. Sally körül olyan lenyűgöző emberek gyűltek össze, hogy a filmkészítés minden pillanata fergeteges élmény volt. Rengeteg időt tölthettem Tammel, aki végig velünk tartott, és Sally barátai, mint például Billie Jean, is folyamatosan színesítették a közös munkát. Mindannyian hihetetlenül inspiráló személyiségek, akiknek a társaságában öröm volt alkotni.

Tam, a történetetek egyik legszívszorítóbb vonása a kapcsolatotok csendes, mégis erőteljes támogatása volt. Ahogyan Sallyt kísérted az ő különleges és olykor nehéz szerelmi kalandján, miközben a külvilág előtt láthatatlan maradtál, az igazán figyelemre méltó. Szerinted ma már könnyebb a queer nők számára, különösen a tudományos területen, nyíltan megélni önmagukat?

Igen, teljesen így érzem. Meggyőződésem, hogy az LGBTQ-közösség vezetői, valamint azok a bátor egyének, akik az elmúlt évtizedekben kiálltak az igazságukért, valódi változást hoztak a világban. A hangjukat most már sokan meghallják. Itt Amerikában az állampolgárok körülbelül 70%-a kiáll az LGBTQ-jogok mellett, ami rendkívül inspiráló. Én is úgy érzem, hogy támogatásban és szeretetben részesülök – inkább azt mondanám, hogy támogatottnak érzem magam.

Manapság, amikor az országunkban és a világ más tájain zajló eseményeket figyelem, úgy tűnik, mintha néha visszalépéseket tennénk. Úgy érzem, hogy a jövőben az embereknek óvatosabbnak kell lenniük abban, hogy megmutassák, kik ők valójában, vagy talán mélyebbre kell ásniuk önmaguk rejtett oldalát. De hiszem, hogy végül megtaláljuk a visszautat, és előre fogunk lépni, még ha néha hátrafelé is mozdulunk el. Az út nem mindig könnyű, de bízom benne, hogy ez a film igazi inspirációt és bátorságot ad az embereknek, hogy folytassák a számukra fontos értékek melletti küzdelmet és a jó munkát, amiben hisznek.

- Tam, szerinted, ha Sally is hasonló támogatást kapott volna fiatalon, mint te, magabiztosabban tudott volna nyíltan beszélni a kapcsolatotokról?

Úgy vélem, hatalmas előny lett volna számára, ha legalább egy rövid időre a profi női tenisz világának részévé válhatott volna. A legtöbb játékos nem azonosult melegként vagy queer-ként – bár akadtak kivételek –, de a lényeg nem is ez volt. Sokkal inkább az a támogató közeg, ami minket körülvett. Ezek a korai évek igazán különlegesek voltak: együtt edzettünk, közösen étkeztünk, és ez az időszak felejthetetlen élményeket hozott számunkra.

Azt hiszem, ma már a női tenisz világa egészen más: túl nagy lett, túl sok pénz van benne. A játékosokat mostanra már egész stáb veszi körül. Úgy gondolom, ez a fajta közösség sokat adott volna Sallynek is - de az ő alaptermészete nagyon zárkózott volt, így lehet, hogy ez sem lett volna elég segítség számára.

- Mi járt a fejedben, amikor Sally már a rakétában ült, és te hallgattad az indítás visszaszámlálását, ami elindította őt az űrbe? Inkább aggódtál, vagy inkább izgatott és büszke voltál rá?

Abban a különleges pillanatban, amikor a naivság egy cseppnyi bájjal keveredett, éreztem, hogy a világ egy új dimenziója nyílik meg előttem. A NASA űrrepülőgép-programja eddig mind sikerrel zárult, így igazából nem volt miért aggódni. Mégis, a szívem mélyén ott bujkált az izgalom és a félelem keveréke. Amikor a rakéták lángra lobbanva megkezdték az emelkedést, csupán néhány kilométerre ültünk tőlük, családtagok és barátok társaságában, fapadokon, miközben a föld vibrálva válaszolt a hatalmas erőre. Az élmény egyszerre volt lenyűgöző és megrázó, egy igazi találkozás a felfoghatatlan erővel.

Nos, elmondhatjuk, hogy igazán lenyűgöző élmény volt, de soha nem merült fel bennem, hogy bármi rossz történhetne Sallyvel. Valójában a helyzet izgalma teljesen magával ragadott. Különleges érzés volt ott lenni, és tanúja lenni a rakéta emelkedésének - és közben tudni, hogy az a kis ember, akit jól ismerek, odafent van a legénységgel.

- Mit gondoltok, ha Sally láthatná ezt a filmet, és azt, ahogy a története új generációk sorát inspirálja, mit gondolna, hogyan érezne ezzel kapcsolatban?

- Cristina: Az a meggyőződésem, hogy Sallynek bizonyos részek tetszenének, míg mások nem. Azt gondolom, örülne, hogy az elsőként emlékeznek rá. Szerintem értékelné, hogy megörökítettük azt a szexizmust is, amivel meg kellett küzdenie. Ugyanakkor nem tudom, mennyire örülne annak, hogy bizonyos dolgok nagyobb hangsúlyt kaptak... nem is tudom. Tam, te jobban ismerted őt.

- Tam: Szerintem ez egy remek válasz a kérdésre. Ahogy Cristina is mondta, szerintem nagyon tetszenének neki azok a felvételek, amelyek a kiképzéséről készültek, ahol ő, a barátai és a kollégái még fiatalok voltak. A kapcsolatunkról szóló részek kapcsán azt mondta, hogy döntsem el, mit szeretnék; én az őszinteséget választom. Szerintem az őszinteség mindig a legjobb.

- Cristina: Igen, örömmel hallom, amit mondasz. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a romantikus pillanatok újraalkotásával elégedett lenne, vagy azzal, mennyi időt áldoztam rájuk. De azt gondolom, hogy bizonyos elemek biztosan elnyernék a tetszését. Néhány részlet biztosan bejönne neki, nem igaz?

Tam: Összességében úgy vélem, hogy a film valószínűleg neki is elnyerné a tetszését, ahogy nekem is tetszett. Igen.