Az egyház nem kímélte a mai világképünk megalkotóját.
A 482 éve elhunyt csillagász valódi polihisztorként formálta világnézetünket, és nélküle a tudomány története egészen más irányt vehetett volna. Ő volt az, akinek munkássága nélkül Kepler és Newton talán nem tudta volna kibontakoztatni saját elméleteiket, Galilei pedig szinte biztosan nem érte volna el azt a hatást, amelyet gyönyörű felfedezéseivel gyakorolt. De ki is volt ez a reformáció korának forradalmára, akit sem a protestánsok, sem a katolikusok nem fogadtak el? Az ő életműve nem csupán a tudományos gondolkodásra gyakorolt hatást, hanem a vallási vitákra és a társadalmi normákra is, amelyek mind a korabeli Európa szövetét alakították. Felfedezései és elméletei a tudományos forradalom alapköveivé váltak, de a személyes ellentétei és a korabeli politikai viszonyok miatt sokáig elfeledték, vagy éppen ellenkezőleg, megvetették. Az utókor azonban végül elismeri őt, mint a tudomány egyik legnagyobb úttörőjét.
1543. május 24-én hunyt el Nikolausz Kopernikusz, a lengyel szerzetes, aki nem csupán a heliocentrikus világkép megalkotásával forradalmasította a tudományt, hanem a modern csillagászat egyik alapkövévé is vált. Egy amerikai újságíró szavaival élve, "sosem találkoztam olyan vallásos gondolattal - Isten létezését is beleértve - ami annyira meggyőző és vitathatatlan lett volna, mint a kopernikuszi csillagászat." Ugyanakkor Kopernikusz kortársai nem osztották ezt a nézetet, sőt, még ő maga is kételkedett saját elméletének helyességében.
Kopernikusz, a tudomány történetének egyik kiemelkedő alakja, 1473. február 19-én látta meg a napvilágot Krakkóban. Tanulmányait Padovában és Ferrarában végezte, ahol mélyreható ismeretekre tett szert matematikából, csillagászatból, görög nyelvből és orvostudományból. Hazatérve Lengyelországba, a warmiai érsek orvosaként tevékenykedett, miközben széleskörű kutatásokat folytatott. Kopernikusz azonban nem csupán a tudomány világában mozgott; aktívan részt vett a lengyel politikai életben, hozzájárulva az érsekség gazdasági irányításához, és a 1519-21-es porosz-lengyel háború során sikeres haditaktikaként is megmutatta tehetségét. Egy igazi polihisztor volt, aki orvosként, diplomataként, közgazdászként és katonaként is megállta a helyét, de legfőképpen csillagászati munkássága tette őt halhatatlanná. Fromborkban, ahol obszervatóriumot alakított ki kutatásaihoz, már az 1510-es években elkezdte tanulmányozni a Mars és a Szaturnusz mozgását. Ekkor fektette le a heliocentrikus világkép forradalmi elméletének alapjait, amely nemcsak a csillagászatot, hanem a tudományos gondolkodást is gyökeresen megváltoztatta.
Először 1507-ben merült fel benne az a gondolat, hogy a csillagászati számítások sokkal egyszerűbbek és pontosabbak lennének, ha a Föld helyett a Napot tekintenénk az univerzum középpontjának. Ebből adódóan a Föld, a többi bolygóval együtt, a Nap körüli keringésével magyarázhatnánk a jelenségeket. 1532-re befejezte hatalmas, hat könyvből álló művét, a De revolutionibus Orbium Celestium-t, amely részletesen bemutatta a Naprendszer felépítését. A könyvben nemcsak az évszakok és napszakok váltakozását elemezte, hanem a holdfázisok és a bolygók eltérő mozgásformáit is megvilágította.
1533-ban VII. Kelemen pápa is tudomást szerzett Kopernikusz eredményeiről, és elismerte az új elméletek vonzerejét. Ugyanakkor Kopernikuszban aggodalom ébredt a nevetségessé válástól, hiszen matematikai bizonyítékok híján nem tudta megerősíteni heliocentrikus modelljét, amelyben a bolygók körpályákon mozogtak. Gondolatai, amelyek forradalmi újításokat tartalmaztak, 1543-ban, halála évében láttak napvilágot, így nem volt lehetősége részt venni az általa indított heves vitákban. A katolikus egyház 1616-ban indexre tette művét, és egészen 1835-ig ott is maradt. Ezt a paradigmaváltást, melyet a Kopernikuszi forradalom néven ismerünk, a csillagászatban és a fizikában, de a filozófiában is jelentős hatás kísérte, formálva ezzel az etikát és az ember önmagáról alkotott képét a világegyetemben betöltött szerepéről.
Kopernikusz, a híres csillagász, a feljegyzések tanúsága szerint 1543. május 24-én hunyt el a festői Frombork székesegyházban. Érdekes módon, a tudós koponyájára és más csontjaira csak 2005 nyarán bukkantak a régészek a dómban végzett ásatások során. Ez a felfedezés igazi szenzációnak számított, hiszen már két évszázada kutatták a sírhelyét. A lelet hitelességét DNS-analízisek és a koponya alapján készült arcképek is megerősítették. Halála évfordulójának megünneplésére egy izgalmas kvízzel készültünk, amely lehetőséget ad arra, hogy még mélyebben megismerhesd ezt a sokoldalú polihisztort. Készen állsz? Íme!
