Angliában nem csupán az épületek és szobrok ragadják meg a figyelmet, hanem a kutyaólak is igazi különlegességek lehetnek.

A műemlékvédelem célja a világ minden országában az, hogy megőrizzék az épített örökség legértékesebb darabjait, illetve a művészettörténet legnívósabb példáit, legyen szó hétszáz éves katedrálisokról, alig néhány étizede született, veszélyeztetett modern villákról, vagy épp egy forgalmas téren álló szoborról.
A védhető értékek körét Nagy-Britanniában egy kicsit másként értelmezik, mint a világ többi részén, hiszen az elmúlt évtizedekben több kutyaházat is védelem alá helyeztek.
A választás végső soron logikus, hiszen egy négylábúak számára készült otthon is hordozhat építészeti jelentőséget. Ugyanakkor, ha Közép-Európából szemléljük a helyzetet, a döntés mégiscsak váratlan.
Ha konkrét példákat vizsgálunk, az okok könnyen érthetővé válnak. Vegyük például a 14. századi Ightham Mote-ot, amely vizesárokkal védett udvarán található. Ez az építmény nemcsak hogy remekül megőrzi a faváz építkezés hagyományait, de harmonikusan illeszkedik is a környező tájhoz.
Az 1890-ben Sir Thomas Colyer-Ferguson által építtetett otthon nem csupán Dido, a bernáthegyi számára készült, hanem egyedülálló példája a korabeli kutyák számára kialakított épületeknek. A Surrey grófságban található West Horsley Place, amely impozáns téglákból készült és gyönyörű oromzattal büszkélkedhet, szintén figyelemre méltó: 1985 óta a második kategóriájú műemlékek közé tartozik, így nem csupán a kutyák, hanem a történelem iránt érdeklődők számára is vonzó helyszín.
Az építmény korának pontos meghatározása nehézkes, de a fényűző otthonban egykor lakó Currie család egyik tagja 1901-es visszaemlékezésében említést tett róla. Eszerint a kutyaház, valamint egy másik, mára már eltűnt hasonló építmény 1838-ban, a West Horsley Place-be való beköltözésükkel egy időben készült el.
A témában a mindössze háromszáz embernek otthont adó kistelepülés, Bighton is tartogat meglepetést, hiszen ott egy téglaburkolatú, íves tetővel különlegessé tett 19. század végi példa rejtőzik. Az 1983-ban védelmet kapott darabnak még miniatűr, ketreces kifutója is van: