Amikor az ünnep és a politika találkozott: ezek voltak a történelem legmeghatározóbb karácsonyai.

A történelemben többször volt már példa arra, hogy a politika nem ment karácsonyi szünetre. Íme 5 alkalom, amikor december 25-én jelentős politikai változások történtek.

Egyes történészek véleménye szerint a karácsony dátumának meghatározása nem csupán vallási indíttatású, hanem politikai játszmákhoz is köthető. Az elmélet lényege, hogy a keresztény közösség tudatosan választotta december 25-ét legfőbb ünnepévé, ezzel igyekezve elhomályosítani az év végén zajló pogány szertartásokat. Egy másik nézőpont szerint I. Konstantin római császár, aki a kereszténységet államvallássá tette, szintén a régi római tradíciók figyelembevételével döntött úgy, hogy ezt a dátumot fogadja el. A téli napforduló, amely a napisten, Sol Invictus ünnepe volt, éppen erre a napra esett, így a régi szokások integrálásával könnyebben elérhetővé vált az új hit elfogadása a nép körében.

A harmadik elmélet szerint a dátum kijelölésében nem játszottak közre politikai szempontok. Csupán a véletlen műve, hogy a 4. század keresztény hittudósai úgy számoltak, hogy nagyjából ezen a napon születhetett Jézus. A korabeli teológusok megváltó szentlélektől való fogantatásának időpontját március 25-re saccolták, ha ehhez hozzáadunk 9 hónapot, amely egy terhesség átlagos hossza, akkor kijön december 25. mint Jézus születésének napja. Akármelyik elmélet is igaz, a keresztények legfontosabb ünnepén több jelentős politikatörténelmi esemény történt azóta.

800. december 25-én a történelem egy jelentős eseménye zajlott le, amikor Nagy Károlyt, a frankok uralkodóját, a pápa császárrá koronázta. Ez a pillanat nem csupán Károly birodalmának megerősítését jelentette, hanem egy új korszak kezdetét is, amelyben a keresztény egyház és a világi hatalom szorosabbra fűzte kapcsolatait. A korona a hatalom szimbólumává vált, amely egyesítette a keresztény világot, és megalapozta a középkori Európa politikai berendezkedését. Ezzel a lépéssel Károly nemcsak a frankok, hanem a keresztény civilizáció vezetőjeként is megjelent a történelem színpadán.

Az európai történelem szempontjából két kulcsfontosságú koronázás is karácsony első napjára esett. Az első során, 800-ban, III. Leó pápa helyezte Nagy Károly fejére a császári koronát.

Károly frank király volt, aki jelentős hódításokat vitt véghez, és hatalmát kiterjesztette a korábbi Nyugat-Római Birodalom egy részére - köztük Észak-Itáliára, az Ibériai-félszigetre és Közép-Európára. A koronázással a pápa elismerte római császárként a frank királyt.

Róma 476-os bukása után Nagy Károly tűnt fel, mint az első olyan uralkodó, aki valóban komoly eredményeket ért el a hajdani birodalom területeinek újraegyesítésében. A következő évszázadok során számos európai vezető próbálkozott a Római Birodalom újjáélesztésével, ám ezek az ambiciózus tervek végül sosem valósultak meg.

Habár az uralkodó halála után utódai idővel felosztották egymás közt hatalmas birodalmát, Nagy Károly mai napig az európai egység eszméjének egyik szimbolikus alakja. Az Európai Unió például minden évben odaítéli a Nagy Károly-díjat azoknak, akik valahogyan hozzájárulnak az európai egység és egyetértés megteremtéséhez.

1000. december 25-én történt Magyarország történetében egy mérföldkőnek számító esemény: az első magyar király, István, megkoronázása. Ez a nap nem csupán a királyi hatalom megerősítését jelentette, hanem a kereszténység felvételének ünnepét is, ami alapjaiban formálta meg a magyar állam fejlődését. István király koronázásával Magyarország hivatalosan is belépett az európai politikai közösségbe, és megalapozta a jövőbeli uralkodói dinámiák hagyományait. E jeles napon a keresztény értékek és a királyi méltóság egyesültek, ami örökre bevésődött a magyar történelem lapjaira.

Magyarország számára sokkal fontosabb karácsonyi koronázás volt kétszáz évvel később, a hagyomány szerint ugyanis ekkor koronázták királlyá I. Szent Istvánt. Szent István megszilárdította a központi, fejedelmi hatalmat, államvallássá tette a kereszténységet, kialakította az első közigazgatási rendszert, és véglegesen letelepíttette a nomád életmódot folytató őseinket - ezért államalapítóként tekintünk rá.

A pápától kapott, a történészek által a parlamentben őrzött Szent Koronával nem azonosítható korona ünnepélyes felkenése karácsony napján nyitotta meg az utat a keresztény Magyar Királyság megalakulásához. Ez az állam 526 éven át megőrizte szuverenitását a Kárpát-medencében, gazdagítva a régió történelmét.

1776. december 25. - George Washington átkel a Delaware folyón

Az amerikai forradalom kezdeti időszaka során az újonnan megalakult Egyesült Államok kontinentális hadserege súlyos vereségeket szenvedett el a brit erők és zsoldosaik ellen. Decemberre a szabadságharc kimenetele egyre inkább bizonytalanná vált. George Washington, a jövőbeli első elnök, tisztában volt vele, hogy az amerikaiaknak elengedhetetlenül szükségük van egy győzelemre még az új év beköszönte előtt.

December 25-én Washington egy bátor lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy csapataival átkel a befagyott Delaware-folyón, hogy váratlan támadást indítson a folyó túloldalán található Trenton városában állomásozó brit zsoldosok ellen, akik német szolgálatban álltak. Az átkelés azonban rendkívül kockázatosnak bizonyult, mivel Washington seregének csupán egy kisebb része tudta sikeresen teljesíteni a folyón való átkelést.

Ennek ellenére másnap az Egyesült Államok katonái súlyos vereséget infligáltak a német helyőrségre. Az év végén elért győzelem országos szenzációt keltett, Washington pedig hatalmas propagandagyőzelmet ünnepelhetett. Ez a kis léptékű csata nem csupán a moralitást erősítette, hanem jelentős dezertálási hullámot is megakadályozott, hiszen arra ösztönözte a katonákat, hogy bízzanak abban, hogy a háború még nem elveszett, és kitartóan folytassák szolgálatukat. Ráadásul a merész hadművelet új önkénteseket vonzott a kontinentális hadsereg soraiba.

1989. december 25-én történt egy tragikus esemény, amely megváltoztatta Románia történelmét. Ezen a napon Nicolae Ceaușescu, a kommunista rezsim vezetője, és felesége, Elena, kivégzésre kerültek, miután a forradalom során a nép fellázadt a hosszú évek elnyomása és szenvedése ellen. A kivégzés nemcsak a Ceaușescu-diktatúra végét jelentette, hanem egy új kezdetet is, ahol a románok remélhették, hogy véget ér a régi rendszer, és lehetőség nyílik egy demokratikusabb jövő felépítésére. Ez az esemény mély nyomot hagyott a román társadalomban, és azóta is fontos része a nemzeti emlékezetnek.

A román forradalom 1989. decemberében robbant ki, és a kelet-európai kommunista rezsimek összeomlásának egyik legmeghatározóbb pillanataként vonult be a történelembe. A mozgalom kiindulópontja Temesvár volt, ahol a hatalom erőszakos módszerekkel igyekezett eltiporni a növekvő ellenállást. A kezdeti tüntetések gyorsan átterjedtek az egész országra, és Nicolae Ceaușescu diktatúrája végül összeomlott. December 22-én Ceaușescu és felesége, Elena egy helikopter segítségével próbáltak menekülni a helyzetből, ám a tervük kudarcot vallott, és letartóztatták őket.

December 25-én egy rögtönítélő katonai bíróság halálra ítélte őket népirtás vádjával. Az ítéletet azonnal végrehajtották. A kivégzés és a rendszerváltás körülményei mind a mai napig komoly vita tárgyát képezik Romániában. Sokak szerint a titkosszolgálatok és a politikai elit úgy mentette át magát, hogy egyedül Ceaușescu-t, és feleségét tették felelőssé a kommunista rezsim bűneiért.

A forradalom során ezer ember vesztette életét, de a diktatúra bukása elindította Romániában a demokratikus átalakulást.

1991. december 25-én véget ért a Szovjetunió hosszú és bonyolult története, amikor hivatalosan is felbomlott, ezzel új fejezetet nyitva a világpolitika színpadán.

A modern történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, a hidegháború vége, egy különleges napon, karácsony napján zajlott le. December 25-én Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet vezető, aki reformjaival próbálta megújítani a rendszert, hivatalosan is lemondott. Ekkor a Kreml fölött a szovjet zászló is lehanyatlott, ezzel szimbolizálva a Szovjetunió végét. A kommunista államszervezet véglegesen megbukott, és az egykori szovjet tagállamokban új, jórészt kapitalista vagy a kapitalizmus elemeit magukban hordozó politikai és gazdasági rendszerek kezdték meg kialakulásukat.

A teljes történet megértéséhez elengedhetetlen figyelembe venni, hogy 1991 második felére a Szovjetunió már súlyosan meggyengült, gazdasági helyzete kritikussá vált, s a tagköztársaságok az augusztusi puccskísérlet következtében sorra hirdették meg függetlenségüket. Ekkorra a központi kormányzat működése gyakorlatilag megszűnt.

Gorbacsov lemondása idején a Szovjetunió de facto már nem működött, hiszen a tényleges felbomlás már hónapokkal korábban megkezdődött. December 8-án Belarusz, Ukrajna és Oroszország közösen döntött a szövetségből való kilépés mellett, majd december 21-én további 11 tagköztársaság is csatlakozott ehhez a lépéshez. Így Gorbacsov lemondása inkább egy szimbolikus aktus volt, mintsem a Szovjetunió tényleges összeomlásának jele. Érdekes, hogy a szovjet parlament december 31-én még egy utolsó ülést tartott, de csupán azért, hogy hivatalosan is feloszlassa magát és bejelentse az ország megszűnését.