A milliárdos, aki unokájáért cserébe kamatot követelt a váltságdíjból.
A Hunyadi-sorozat díszbemutatóján a közönség lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, amikor egy különösen meglepő és pikáns jelenet bontakozott ki a vásznon. A produkciót egy tapasztalt szakember irányította, aki gondoskodott arról, hogy minden részlet a helyén legyen. Az izgalom és a feszültség szinte tapintható volt a nézők között, ahogy a történet előrehaladt.
A hatalmas vagyonnal rendelkező üzletember egész életét végigkísérte a szerencse, gyakorlatilag minden arannyá vált, amihez hozzáért. Talán ezért gondolhatták azt egy jól szervezett bűnbanda tagjai 1973-ban, hogy könnyű, gyors pénzhez jutnak, ha elrabolják a 80 éves üzletember unokáját. Nem is tévedhettek volna nagyobbat.
A 16 éves J. Paul Getty III ekkor Róma varázslatos utcáin élt, mivel apja, J. Paul Getty II a családi olajbirodalom olaszországi vezetését vette át. Az emberrablók azonban nem sokkal később sötét árnyékot vetettek a fiatal életére: édesanyjának írt leveleikben 17 millió dollár (mai árfolyamon körülbelül 6,5 milliárd forint) átadását követelték. A fenyegetések között szerepelt, hogy egy levágott ujjjal bizonyítják majd komoly szándékaikat, de kezdetben sokan kételkedtek a helyzet komolyságában, és azt hitték, hogy a fiú csupán próbálja kicsalni a pénzt a családjától.
A szülők szívük mélyén úgy érezték, hogy gyermekük komoly veszélyben forog, de sajnos nem állt rendelkezésükre elegendő készpénz. Ezért végső elkeseredésükben a milliárdos nagypapához fordultak segítségért.
„Ha most kicsengetek akár egy fillért is, azzal 14 elrabolt unokámhoz juthatok” – ezzel az indokkal utasította vissza a fiát az öreg Getty.
Az emberrablók nem tettek mást, minthogy brutálisan rávilágítottak a helyzet komolyságára: levágták a fiú egyik fülét, és ezt a szörnyűséget egy hajtincsével együtt elküldték egy olasz lapnak. Egy másik újságnak pedig egy fényképet postáztak a megcsonkított Paulról, ezzel is növelve a nyomást. A bűnözők „előzékenységének” köszönhetően azonban az alkudozás irányába terelték a dolgot, és már csak 3 millió dollárt (1,15 milliárd forintot) követeltek, ami a nagypapa számára is elfogadható tűnt. Viszont akadt egy kis probléma: az öreg csak 2,2 millió dollárt (847,5 millió forintot) tudott levonni az adóalapjából, és egyetlen dollárral sem volt hajlandó többet kifizetni. De a nagypapa nem adta fel: a fennmaradó 800 ezret (308,2 millió forintot) a saját fiának adta kölcsön, 4 százalékos kamattal, így biztosítva, hogy a családját mindenképpen megmentse.
Paul végül öt hónapnyi rabság után, rendkívül megviselt fizikai és mentális állapotban szabadult. A hatóságok kilenc bűnözőt kaptak el, de csupán kettőt ítéltek börtönbüntetésre; a többiek, köztük a calabriai maffiafőnök, mentesültek a felelősségre vonás alól. Az idős Getty végül a nyilvánosság előtt is kifejtette, miért cselekedett úgy, ahogy: véleménye szerint, ha azonnal engedett volna a követeléseknek, az csak bátorította volna a bűnözőket, hogy más unokáit is elrabolják, ami végső soron az erőszak fokozódásához vezetett volna.
Ez azonban a megtört lelkű fiút aligha vigasztalta: bár megnősült és gyermekáldás is érte, egész életén át súlyos alkohol- és drogproblémákkal harcolt. Huszonévesen túladagolás következtében sztrókot szenvedett, ami lebénuláshoz, beszédképtelenséghez és részleges megvakuláshoz vezetett. Végül, 2011-ben, 54 éves korában távozott az élők sorából.
Az idősebb Getty hírneve nem éppen dicsőséges fordulatot vett a múltban: 1966-ban ő lett a világ leggazdagabb embere, 1,2 milliárd dolláros (462,1 milliárd forintos) vagyonnal. Halála, 1976-ban, már 2 milliárd dollárra (770 milliárd forintra) duzzadt a vagyona – ám mégsem volt hajlandó kifizetni néhány milliót unokája szabadságáért. A híres fukarsága, mintha Moliére A fösvény című művének főszereplőjévé vált volna, számos más történetben is visszaköszön. Közvetlen munkatársai arról számoltak be, hogy még egy darab spárgát sem pazarolt el, mert úgy gondolta, hogy az is hasznos lehet a jövőben. Ráadásul az alsóneműjét is maga mosta, és a birtokán csak olyan telefonokat üzemeltetett, amelyek pénzérmével működtek, hogy az alkalmazottai és a vendégei ne az ő költségén telefonáljanak.
A legizgalmasabb történetet ő maga osztotta meg: amikor a gazdag apja elhunyt, csupán egy kisebb vagyont örökölt, míg a legértékesebb olajrészvényeket az édesanyja kapta meg. J. Paul Getty ekkor peres úton próbálta megnyerni az édesanyja részét, aki végül beadta a derekát, és eladta neki a részvényeit.
- Sikerült megfejnem az anyámat - dicsekedett el egy interjúban évekkel később.
