A pokoli bolygó rejtélyeire a kínai tudósok világíthatnak rá.

Hamarosan útjára indul Kapu Tibor, a magyar űrhajós, hogy felfedezze az űr titokzatos világát. Izgalmas jövőbeli projekt keretében a Vénusz, Földünk testvérbolygója áll a középpontban. A célja, hogy a bolygó légköréből mintát gyűjtsenek, amely számos rejtélyre adhat választ. Az eddigi elképzelések alapján rengeteg új lehetőség kínálkozik a Vénusz kutatására, ami nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem a bolygó titokzatos múltjának és jövőjének megértéséhez is hozzájárulhat. Ha a küldetés sikeres lesz, akkor új fény derülhet a Vénusz rejtett titkaira.

A Vénusz közelsége és hasonló mérete miatt sokan a Föld testvérének tekintik. Azonban, amikor a bolygók közötti felfedezésekre gondolunk, nem választottuk őt célpontnak, mert míg a Mars valóban egy megélhetetlen, besugárzott sivatag, addig a Vénusz inkább a pokol megtestesítője. Nem túlzás: a felszíni hőmérséklet eléri az ötszáz Celsius-fokot, a légnyomás pedig a földi érték százszorosára nő. Az ottani csapadék kénsav formájában érkezik, míg a hó, ha létezne, ólomból állna.

A szovjet űrprogram egy rendkívüli és figyelemre méltó sikertörténetet írt, különösen a Venyera szondák révén, amelyek képesek voltak eljutni a Vénuszra, és onnan hang- és képinformációkat küldeni a Földre. A Vénusz környezete rendkívül zord, és minden, amit az ember küldött ebbe a forró és barátságtalan világba, szinte azonnal megsemmisült. Emiatt a vénuszi anyagminták visszahozatala szinte lehetetlenné vált, hiszen a küldetések során nem merült fel a lehetőség, hogy egy eszköz felszálljon a bolygó felszínéről. Ugyanakkor ezek a minták rendkívül fontosak lennének a tudományos kutatásokhoz, mivel a helyszínen nem állt rendelkezésre elegendő idő és tér a részletes elemzésekhez.

Izgalmas kérdések merülnek fel: nemrégiben felfedezték, hogy a bolygó légkörében potenciálisan élethez kapcsolódó vegyületek – mint például foszfint és ammóniát – találhatók. Ez különösen figyelemre méltó, mivel a légkör magasabb rétegeiben olyan körülmények lehetnek, amelyek a Földön elviselhetőnek számítanak, és akár mikrobák otthonául is szolgálhatnak. Ezen területeket potenciális kolonizációs célpontokként emlegetik, ahol lebegő ballonok segítségével építhetnénk fel felhővárosokat. Persze ehhez meg kell oldanunk azt a kihívást, hogy a gyönyörű, vattacukorra emlékeztető felhők nem vízpárából, hanem kénsavcseppekből állnak.

A ballonokkal meg is érkeztünk a Kínai Tudományos Akadémia és Kínai Űrhivatal tavaly közzétett tervéhez, amely az X-re felkerült friss információk szerint hivatalosan is bekerült a földönkívüli élet kutatását célzó kínai űrprogramba. A hosszútávú program második, 2028 és 2035 közötti szakaszában marsi minták visszahozását, a Jupiter holdja, a Callisto felfedezését, és a Neptunusz jeges holdja, a Triton felderítését tűzték ki célul. A menetrend 2033-ra tette a vénuszi küldetést.

A projekt két űreszköz fejlesztésére összpontosít, amelyek közül az egyik a Vénusz körüli pályán fog keringeni, míg a másik a bolygó légkörébe belépve gyűjti a mintákat, majd visszatér a Földre. A mintavételi tervet az MIT műszaki egyetem kutatói dolgozták ki, miután 2022-ben felfedezték a vénuszi foszfin jelenlétét. Az elképzelésük egy...

volt, amin a légköri mintát gyűjtő tartály és az őt tartalmazó visszatérő egység függeszkedne. A mintavétel során az egység mélyebb légköri rétegekbe süllyedne, majd a ballont felfújva felemelkedne, innen indulna és térne vissza rakétáival a mintát visszahozó egység.

A NASA ugyan nem tartott igényt erre az ötletre, a kínaiak ezúttal is saját megközelítést választottak: a tudományos programot bemutató prezentáció fantáziaképeiről kikerült fotókon ballon helyett repülőgépszerű szárnyas eszköz látható. Kínának a felvázolt tervek alapján ekkorra már lesz a marsi küldetésben bevált, többfokozatú rakétája a minták visszahozásához. Mivel a NASA költségvetésének várható megnyirbálása miatt programjainak újratervezésével foglalkozik, az amerikai tudósok szintén a kínai Vénusz-küldetésnek drukkolnak.

Bárki is próbálkozik a vénuszi minták visszahozatalával, komoly technikai nehézségekbe ütközik, és ez nem csupán a zord környezet miatt van így. A felhők sűrűjében való tájékozódás igencsak nehézkes, még ha ez ott nem is mindig kulcsfontosságú. A keringő egységhez való visszajutás viszont elengedhetetlen. Természetesen GPS nincs a közelben, és az iránytű sem nyújt segítséget, hiszen a Vénusznak nincs mágneses mezeje.

Az amerikai tervben szereplő szondák összesen 22 tonnát nyomtak volna és mintegy 10 grammnyi légköri mintát hoztak volna. Arányait tekintve a kínai terv is ilyen számokkal dolgozik. Ha megvalósul, a program nemcsak a vénuszi élet kérdését tisztázhatja, hanem megoldódhatna az a rejtély is, hogy a bolygó légköre miért nyeli el az ultraviola fényt, annak ellenére, hogy elvileg nem kellene.