A Mentőpalota: Az Országos Mentőszolgálat központi igazgatóságának impozáns épülete.

Az épület belső terében a régi kori eszközök a múzeumi szárnyban csodálhatók meg, míg a mentésirányító központ a legújabb technológiai vívmányokkal van ellátva.

Győrfi Pál, a mentők kommunikációs vezetője már gyermekként is jól ismerte azt az épületet. Amikor a közeli utcában található otthonuk felé sétált, nem csupán a mentőautók látványa keltette fel a figyelmét, mint ahogy az a kalandvágyó kisfiúknál megszokott, hanem ha éppen nyitva volt egy emeleti ablak, ahol az ügyeletesek fogadták a segélyhívásokat, megállt, hogy néhány percre belehallgasson a sürgős hívások világába.

- Nyáron ez különösen izgalmas volt, tátott szájjal figyeltem, hogyan zajlanak az események fent és bent. Elbűvölt a "hívásfogadó" magabiztossága, ahogy a mentőautókat irányította a különböző esetekhez. Csak a központi hangját hallottam, de megpróbáltam elképzelni, mi történik a vonal másik végén. Már akkor is nem csupán érdekesnek, hanem szinte magasztosnak tartottam ezt a hivatást - mesélte Győrfi. - Nem meglepő, hogy a sors végül ide sodort, hiszen azóta belülről tapasztalom, hogy mit is végeznek a mentésirányítók. Ők nem kedvelik a diszpécser elnevezést, és teljesen jogosan, mert az, amit csinálnak, sokkal felelősségteljesebb és összetettebb feladat, mint ahogy azt a cím sugallná.

Az 1890-ben felavatott épület, amely kezdetben a mentők központjaként szolgált, már 135 éve áll a helyén. Bár a falai a múlt tanúiként őrzik a történelmet, a mentésirányító központ technikai felszereltsége a legújabb kor vívmányait tükrözi. A régi mentési eszközök ma már csupán az épület múzeumi részlegében találhatóak, és nehezen képzelhető el, hogy a mai modern mentésirányítók elődei hogyan végezhették munkájukat a vonalas, recsegő telefonok, a mágneses irányítótáblák és a szakadozott adású rádiók világában. Az idő múlásával a technológia fejlődése drámai változásokat hozott a mentési folyamatokban, de a múlt emléke mindig is ott él az épület falai között.

A kezdetekkor azonban még sok minden hiányzott, amikor Kresz Géza orvos, külföldi példák nyomán, 1887-ben megalapította a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet. Ekkoriban még a telefon is csak a gyermekkorát élte - tette hozzá a szóvivő, megjegyezve, hogy a Markó utcai épület eredetileg csupán a budapesti mentések központjának szánták.

Bathó János, a Közép-magyarországi Regionális Mentőszervezet regionális igazgatóhelyettese a Blikk számára bemutatta a mentésirányítók monitorközpontját. Pontosabban azt a vészhelyzeti pót-központot, amely technikailag megegyezik a központi irányítóbázissal, de főként oktatási célokra, továbbképzésekre és gyakorlásokra alkalmazzák. Amennyiben szükségessé válik a pót-központ megnyitása, az már komoly problémát jelez. Az éles központban szigorúan tilos bármiféle forgatás, hiszen ott a monitorokon és hangszórókon a segélykérő betegek személyes adatai is megjelennek. A mentősök kiemelten figyelnek a bajba jutottak jogainak védelmére, és a diszkrécióra is nagy hangsúlyt fektetnek.

A mentésirányítók mindannyian tapasztalt mentőápolók és mentőtisztek, akik alaposan ismerik a Mentőszolgálat működését, és első kézből tudják támogatni a hívót a telefonon keresztül - nyilatkozta az igazgatóhelyettes. - Nincs olyan, hogy várakozó hívás; ha a 112-es segélyhívó ügyeletese, vagy a modern technológia révén elérhető egyéb életmentő applikációk, mint például a gondosóra, a telefonba integrált vészjelző, vagy a mozgásérzékelő beérkezett jelet küldenek, akkor akár Békés megye tanyáiról érkező segélykérdés is fogadható Szombathelyen, amennyiben éppen van szabad munkatárs. A segítségnyújtás mindenhol egységesen valósul meg. Természetesen a mentőautót az ország területén lévő legközelebbi, riasztható állomáshely felé irányítjuk, akár azonnal induló, akár az állomáson várakozó szabad egységről van szó, amely a mentésirányító utasítása alapján azonnal útnak indulhat.

A hívásokat a mentésirányítók egy különleges protokoll alapján kezelik, amely szinte egyfajta szentírásként funkcionál. Ezek az alapvető kérdések annyira beivódtak a mentésirányítók rutinjába, hogy még álmukból felkeltve is zökkenőmentesen tudják alkalmazni őket. A rendszer úgy lett megtervezve, hogy ezek az irányelvek lehetővé teszik a hívásból valódi, sürgős szükségletek azonosítását, így elengedhetetlen a kérdések pontos követése.

A helyzetkezelés során elengedhetetlen, hogy bármilyen kihívással nézünk is szembe, megőrizzük a nyugalmunkat és a fókuszunkat, még akkor is, ha a hívó fél pánikban van vagy sokkot kapott. Ezt hangsúlyozza Hegedűs Csilla, aki több évtizedes tapasztalatával és tudásával már a mentésirányítókat is képzi. Az első lépés a hívó adatai, a helyszín és a történtek alapos megismerése: fontos, hogy tudjuk, mit lát és tapasztal a hívó, valamint hogy van-e a közelben a beteg, lélegzik-e, vérzik-e. Ezen információk birtokában tudjuk hatékonyan segíteni a hívót, hiszen gyakran neki kell megtennie a sürgős életmentő intézkedéseket, miközben mi távoli irányítással támogatjuk. Az ilyen helyzetekben a hívást sosem szakítjuk meg; a kiérkező mentőcsapat számára is fontos, hogy folyamatosan tájékoztatva legyen a helyzetről, így mindenki egy irányba tud haladni a mentés során.

Előfordul, hogy még a mentők is nehéz helyzetbe kerülnek. Az irányítóközpontban erre fokozottan ügyelnek, hiszen a kötelező kérdéssorban van egy kiemelten fontos kérdés: vajon biztonságos-e a helyszín?

A mentőautók kommunikációs rendszerében található egy vészhívó gomb, amelynek sípolása azonnali figyelmet követel – magyarázta Bathó János. – Amikor egy egység segítséget kér, az a helyzet kerül a középpontba. Ha a mentőszolgálat veszélyben érzi magát, akkor rendőrségi vagy polgárőr segítséget kérünk. A feladatunk az, hogy a betegeket és a bajbajutottakat ellássuk; ha mi kerülünk bajba, az tovább nehezíti a mentést. Szerencsére ilyen extrém helyzetek viszonylag ritkák, és a tapasztalt kollégák pontosan tudják, mikor és hova kell érkezniük. Bár a mentők biztonsága kiemelt jelentőséggel bír, a legfontosabb célunk az, hogy a ránk bízott eseteket megoldjuk. Soha nem hagyunk figyelmen kívül egy hívást, és ha nem is szükséges az autó kiküldése, mindig nyújtunk tanácsot vagy segítséget. Ez a küldetésünk, ez az életünk lényege.