Olyan halfaj, amelynek dús ajkai még a plasztikai sebészet megszállottjainak is becsületére válna.

Az afrikai sügérfajok egyedei különösen feltűnő, nagy ajkakkal büszkélkednek, ami számos kérdést vet fel a halak életében betöltött szerepükkel kapcsolatban. Miért alakultak ki ezek a jellegzetes anatómiai vonások az evolúció során? Egy friss kutatás most új fényt derít erre a rejtélyre.

A Viktória, Malawi és Tanganyika tavakban élő halak ajkai látszólag ok nélkül, de mégis figyelemre méltóan nagyok. Az evolúció világában azonban semmi sem véletlenszerű. Éppen ezért érdemes alaposan megvizsgálni ezt a jelenséget. Az etológusok és evolúcióbiológusok legújabb kutatásuk során az ajakszerkezetet, a szövetek összetételét és a génexpressziót elemezték, mikroszkopikus részletek és molekuláris adatok összehasonlításával. Az eredmények meglepőek voltak: a különböző tavak sügérei hasonló jellemzőket mutatnak, még akkor is, ha nem állnak szoros rokonságban egymással. Ezt a közös tulajdonságok ismétlődő megjelenését párhuzamos evolúciónak nevezik, amely gyakran környezeti nyomás eredményeként alakul ki, ahhoz alkalmazkodva, hogy az élőlények túléljenek és fejlődjenek.

A három afrikai tó, a Viktória, a Malawi és a Tanganyika, mindegyikében megtalálhatóak a bölcsőszájúhal-félék, ám a jellegzetes nagy ajaktulajdonságuk függetlenül alakult ki. A kutatók számára ez a három tó igazi kincsesbánya, hiszen lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljék, miként ismétlődik az evolúció folyamata hasonló környezeti feltételek mellett, miközben a halak eltérő eredete is figyelembe vehető.

A részletes elemzések azt mutatják, hogy a vastag sügér ajkak egy proteoglikánban (erősen glikozilált fehérjék) gazdag réteget tartalmaznak, ami a különböző szövetekben, csontokban, porcokban, inakban és a bőrben is megtalálható. Nagy szerepe van a szövetek szerveződésében, a hidratációban és a mechanikai tulajdonságokban, ezek a fehérjék azonban nincsenek meg a normál ajkú halakban. A proteoglikánok nagy molekulák, amelyekhez cukorláncok kapcsolódnak, és néha extra vízvisszatartáshoz köthetőek.

Egy tanulmányból, amiben nagy ajkú sügéreket vizsgáltak, kiderült, hogy bizonyos fehérjék, (például a kondroitin-szulfát proteoglikánok) nagy mennyiségben voltak jelen. Ez lehet a felelős a telt ajkakért, mert növeli a kötőszövet térfogatát. A génexpresszióban jelentkező különbségek már egész fiatal korban, a kis sügéreknél megjelennek:

Ez a jelenség az idő múlásával egyre inkább felerősödik. A gének állandó aktivitása a fejlődés során egy szigorúan kontrollált mechanizmusra utal, amely garantálja, hogy az ajakra jellemző tulajdonságok generációról generációra megmaradjanak.

A tudósok megfigyelték azt az összetett fehérjehálózatot is, ami fontos szerepet játszik a sejtek növekedésében, osztódásában, mozgásában és fejlődésében. Ez domináns már az embrionális fejlődés során, de felnőtteknél is segít fenntartani és helyreállítani a szöveteket. Néhány, túlméretezett ajkakkal rendelkező sügér az ezekhez kapcsolódó gének fokozott expresszióját mutatta fiatalon és felnőttkorban is. Vagyis az útvonal idővel aktív marad, ösztönzi a szöveteket, hogy terjeszkedjenek és több extracelluláris anyagot halmozzanak fel.

Érdekes felfedezésre bukkantak a kutatók: összefüggést fedeztek fel a sügérek rendkívül kifejlett ajkai és az emberek bőrbetegségei között. A halak ajkaiban található proteoglikánok kulcsszerepet játszhatnak olyan bőrproblémák kialakulásában, mint például a keloid. Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a bőr sérülését követően a gyógyulási folyamat nem zajlik le megfelelően, és fibrotikus hegek képződnek a seb helyén, a gyógyulás helyett.

A tudósok azt feltételezik, hogy ha sikerül feltérképezni a sügérekben működő fehérjék viselkedését, akkor új perspektívákat nyerhetünk arra vonatkozóan, miként érhetnek el extrém méreteket a kötőszövetek más állatfajoknál, beleértve az embert is. A biológusok régóta foglalkoznak azzal, hogy milyen előnyökkel járhat az állatok számára ez a rendkívül nagy ajak. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy ezek a különleges anatómiai jellemzők segíthetik a halakat a sziklák közötti vadászat során, mivel csökkentik a szövetek sérülésének kockázatát a kutatás és táplálékszerzés közben.

Egy másik kutatás azonban egyéb magyarázatot talált: a nagy ajak érzékenyebbé teszi őket a környezet jelzéseire. Így könnyebb lehet a zsákmány felkutatása az afrikai tavak labirintusaiban, de mégsem minden ottani sügérnek ilyen az ajka. Hogy miért? Mert ez a különleges tulajdonság poligénesnek tűnik, vagyis több gén együttműködésétől függ. A környezeti hatások - például a táplálkozás - együtt működhetnek a genetikával. A nem vastag ajkú sügéreknél az ezt okozó gének csendesek maradhatnak, vagy másképp fejlődhetnek, még ha jelen is vannak.