86 éves korában, csendes távozással búcsúzott tőlünk a Kossuth-díjas színésznő, Schubert Éva, akit sokan a Szomszédok Lillácskájaként ismertek és szerettek.

Megbolondult az időjárás! A fagyos reggeleket nyárias meleg váltja fel

Mi az, ami miatt bizonyos színészek nemcsak a vásznon, de a szívünkben is örökre ott maradnak? Olyanok ők, mint egy-egy kedves ismerős, aki valahogy mindig jelen van - ha másképp nem, hát emlékek formájában. Sinkovits, Kállai, Törőcsik... és természetesen Schubert Éva. S amikor valaki egyszer megkérdezte tőle, hogy a régi színészek miért is válhattak legendává, ő tökéletes választ adott, mely rá is jellemző volt:

Azért váltak szerethetővé és korszakalkotó egyéniségekké, mert rendelkeztek egy különleges kisugárzással, amely lehetetlenné tette, hogy másra figyeljünk, akár a színpadon, akár a filmvásznon. E varázs egyedi fényt adott nekik, amely vonzotta a tekinteteket és a szíveket egyaránt.

Schubert Éva nem csupán zenei tehetségével, hanem egyedi személyiségével is elbűvölte a közönséget. Ha valaki megkérdezte tőle, mi lehetne ízletesebb a flódninál, határozottan válaszolt: "Nincs!" – ezzel pedig azonnal véget vetett a diskurzusnak. A színház világán kívül az élet mélyebb értelmeiről is világos és átgondolt véleménye volt:

Minden egyes ember, és ez alól senki sem kivétel, hajlamosabb a fiatal, vonzó és ragyogó arcokat előnyben részesíteni az idősebbekkel szemben. Ez teljesen érthető. Éppen ezért fontos, hogy az ember minden téren törekedjen a fejlődésre és a gazdagodásra. Ne csupán az legyen a legfőbb jellemzője, hogy fiatal korában szépnek számított...

Budapest szívében, egy művelt és világot látott család sarjaként jött világra. Apja igazi reneszánsz figura volt, aki nyolc nyelv csodálatos ismeretével bűvölte el környezetét, míg édesanyja a kultúra és a kifinomultság megtestesítője, aki eleganciájával és tudásával járult hozzá a családi légkörhöz. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kölcsey Ferenc is valahol a családi fák között rejtőzött, gazdagítva ezzel a család történelmét.

Schubert Éva pályafutása kezdetén nem a színpad vonzotta, hanem a bölcsészet mélyebb vizei. Történelem, néprajz, filozófia és művészettörténet iránti szenvedélye már fiatal korában kibontakozott. Kivételes nyelvi tehetsége révén több nyelven is magabiztosan kommunikált - a német, angol és francia mellett a latin sem okozott számára nehézséget. Francia-latin szakos tanárként képzelte el jövőjét, de a történelem váratlanul belépett az életébe, új irányt adva álmainak.

Schubert Éva 1990-ben készült felvételén / Fotó: Fortepan / Készítette: Erdei Katalin

A felvételi álom hirtelen szertefoszlott, mert az akkori hatalom nem nézte jó szemmel, hogy vallásos intézményben tanult. Ekkoriban gépíróként kezdett el dolgozni, de a sorsnak más irányvonalai voltak számára. Egy kultúrműsor során, amikor váratlanul áramszünet történt, ösztönösen a színpadra lépett, és elbűvölte a közönséget. Innentől már nem volt megállás. Eldöntötte, hogy jelentkezik a Színművészeti Főiskolára - és végül fel is vették.

1955-ben végzett, és azonnal szerződést kapott a Vígszínházban, majd több budapesti teátrumban is megcsillogtatta tehetségét. Együtt játszott a legnagyobbakkal: Sulyok Máriával, Ajtay Andorral, Benkő Gyulával. A közönség egy epizódszerepben, az "Egy pikoló világos" című filmben fedezte fel - de ott is rögtön emlékezeteset nyújtott.

Játszott klasszikusokban és kortárs darabokban, de talán legtöbben a "Margarida asszony" című monodrámájára emlékeznek, amit az IBS színpadán hosszú éveken át vitt sikerre.

Nemcsak színésznőként, de tanárként is kiváló volt. Elvégezte az ELTE-n a magyar-történelem-esztétika szakot, majd éveken át oktatott a Zeneakadémián, Gór Nagy Mária színitanodájában is. Operát is rendezett, prózai darabokat is színpadra állított - valóban univerzális művész volt.

Schubert Éva (balra) a Gór Nagy Mária (jobbra) által vezetett színitanodában is oktatott / Fotó: Ringier

Több mint harminc filmben játszott. Láthattuk a "Csodacsatárban", a "Don Juan legutolsó kalandjában", az "Abigélben" és a "Szomszédokban" is, ahol Lillát játszotta. De a legkisebbek is ismerték a hangját: a Frakk, a macskák réme című rajzfilm Lukréciája az ő hangján szólalt meg. Ráadásul a karaktert a hang alapján rajzolták meg - ritka dolog ez a magyar animáció történetében.

A Magyar Rádióban nemcsak műsorvezetőként, hanem szerkesztői szerepben is kiemelkedett, hiszen verseket szinte szó szerint a fejében hordozott. Minden feladatához komoly szakmai alázattal állt hozzá, ami példaértékű volt. Az irodalom, a színház és a tanítás iránti szenvedélye mindvégig jellemezte, és szinte az utolsó óráig fáradhatatlanul dolgozott.

Az élet vége felé sajnos szenvedések árnyéka borult rá. A súlyos csontritkulás megpróbáltatásai közepette kerekesszékbe kényszerült, és folyamatos fájdalommal harcolt nap mint nap. Ám még ebben a nehéz helyzetben is így nyilatkozott:

"Egészséges vagyok barátaim, egészséges a magam módján."

Még ekkor is fogadott látogatókat, tanított, és mosolygott - ha kellett, akkor is, amikor már alig bírta elviselni a fájdalmat.

2017-ben, 86 évesen csendben távozott. Két férje szerette őt a rajongókon kívül. Előbb Zolnay Pál rendező, akivel még főiskolás korában házasodott össze, majd jött Verebes Károly színész, és ebből a kapcsolatból született Dóra nevű lányuk, aki restaurátor lett. S amikor Schubert Éva elhunyt, nem csak a színész szakma, az ország is gyászolta Kölcsey Ferenc távoli rokonát. De nem a híres rokon miatt. Hanem mert, az ő szóhasználatával élve: volt egy olyan kisugárzása...